A röpködő parázsdaraboktól szinte semmit sem látok. Ujjaimmal a szemeimet takarva próbálom igénybe venni mégiscsak a látószervemet. 

- Miért ilyen forró... - szitkozódom egyre hevesebben. 

Natsunak segítségre van szüksége, én meg itt lábatlankodom egy kis tűztől...Nem, erre nekem nincs időm! Nagy nehezen elindulok a pattogó tűzben, minden izmom szororsan húzódik össze, ahogy szembe megyek a lángokkal. A lépések egyre könnyebbek lesznek, ahogy kezdem megszokni a pokoli forróságot. 

A szemeim előtt lassan kirajzolódik egy alak a végtelen lángok közül. A forró levegő megremegteti a képet, az azonban elsőre látszik, hogy valami nincs rendben a fiúval. 

Egyik pillanatról a másikra a tűz felerősödik és ezzel egyidőben valamilyen furcsa árnyék torzítja el a sárkányölő testét. 

- Natsu! - kiáltom el magam kétségbeesetten. 

Válasz nem érkezik, de a következő pillanatban az alak eltűnik a szemeim elől. A fejemben villámként fut végig egy érzés. Nincsen időm hátrafordulni, csak még éppen a szemem sarkából látom meg a felém irányuló támadást. 

- Ahh! - nyögök fel, ahogy az ütés egyenesen a hasamba talál. 

Azonnal összegörnyedek és az egyensúlyomat elveszítve fonom a karjaimat a gyomrom köré. A fogaimat összeszorítva próbálok úrrá lenni a kínzó fájdalmon. 

Könnybe lábadt szemekkel nézek föl az előttem állóra. Miért csinálta?... A lélegzetem is elakad, ahogy meglátom a sárkányölő vörösen izzó pupilláit. Az arcáról semmilyen érzelem nem süt le, oldalradöntve a fejét, üveges szemekkel mered rám. 

- M-mi a baj, Natsu...? - nyögöm ki kissé felegyenesedve. 

Válasz nem érkezik, ahelyett viszont ujjak fonódnak a nyakam köré. Tágranyílt szemekkel kapok Natsu keze után, ami lassan elemel a földtől. A zsibbadó érzés lassan végigkúszik az egész testemen. A karjaim egyre gyengülnek, Natsu szorítása viszont nem enyhül. 

- E-engedj el... - suttogom a megmaradt levegőmmel. 

A kívánságom teljesül, viszont nem egészen úgy, ahogyan kellene. A sárkányölő hagy összecsuklani maga előtt a földön. Lihegve simítok végig a nyakamon és próbálom visszanyerni a tudatom egészét. A következő pillanatban Natsu a fejéhez kap és egy pillanatra megtántorodik. Ujjaival a haját tépve kezd el rángatózni.

- M-me..-nekülj... - mondja ide-oda kapkodva a fejét. 

A könnyeim lassan folynak le az arcomon. A hasamat fogva feltápászkodom a földről és megpróbálok elindulni, de a csuklómra forró ujjak kulcsolódnak. Rémülten fordulok vissza a sárkányölőhöz, aki ismét üres tekintettel mered rám. Erőteljes mozdulattal ránt vissza magához és azzal a lendülettel el is tépi a ruhámat. Ösztönösen kapok a mellkasom elé, azonban Natsu is azonnal megpróbálja megállítani a mozdulatot. Könyörtelenül fejti le a karjaimat, amit reménytelenül próbálkozom megakadályozni. 

- N-ne csináld, kérlek... - könyörgök sírva neki, de mintha átnézne rajtam. 

A következő pillanatban Natsu felemeli a kezét és karmaival felhasítja a meztelen bőrömet. Zokogva sikítok fel, aminek hatására egy pillanatra mintha megtorpanna. A szorítása enyhül és mitöbb el is lök magától. Sírva szorítom magam elé a kezeimet és a könnyeimen keresztül nézem az elképedt sárkányölőt. Natsu tekintete megint a régi...ám ezúttal tágranyílt szemekkel néz végig rajtam. Ösztönösen húzódom kicsit hátrébb, mire a fiú egy hangos ordítás kíséretében térdre borul.

 Hallom ahogy szaporán veszi a levegőt, azonban a következő pillanatban ismét ledermed. Elnyílt ajkakkal néz a véremtől piszkos ujjaira, majd tekintete átkúszik rám.  Elképedve, rémülettel teli szemekkel pásztázza a testemet. Hirtelen véres öklét összeszorítja és a földhöz vágja úgy, hogy a talaj megreped alatta. Szipogva remegek bele az erőkifejtésébe. 

- Nem!...Nem! - csapkodja tovább a talajt. 

Látom, ahogy a saját vére is kiserken a kézfejéből, mégsem hagyja abba. Nem tudom nézni, ahogy pusztítja saját magát. Kis félelemmel a lelkemben közelebb húzódom hozzá. 

- Natsu... - suttogom neki, miközben a hátára simítok. 

Remeg...? A fejét a földnek dönti és a keze is megáll az ütésekkel. Lassan felemeli a fejét, de amikor rámnéz, elakad a lélegzetem. 

- Egy szörnyeteg vagyok... - suttogja könnyes szemekkel. 

A kezeim maguktól mozdulnak és nem törődve a sérüléseimmel,magamhoz ölelem Natsut. A sárkányölő egész teste rázkódik a sírástól én pedig minden mást kizárva szorítom a mellkasomhoz. Lassan az ő karjai is átfonják a derekamat. A fejét erősen fúrja a bőrömbe. Érzem, ahogy a forró könnyei végigfolynak a kezeimet. 

- Sajnálom... - suttogja halkan. 

Egy kis idő múlva eltol magától és kipirosodott szemeivel az enyémekbe néz. A tekintete szomorúan csillog a könnyektől. 

-Megértem hogyha félsz tőlem ezek után...és azt is, hogyha nem is akarsz többet látni... - görbülnek egyre lejjebb az ajkai és már a szemkontaktust sem tartja velem. 

A szívem összeszorul attól, amit mond...Soha nem láttam ezt az oldalát...Hogy ennyire sebezhető... 

Óvatosan rásimítok az állára,mire azonnal rám kapja elkeseredett tekintetét. 

- Szeretlek...úgy ahogy vagy... - fogom mind a két kezembe az arcát. 

Látom, ahogy a szemei nagyra tágulnak szavaim hallatán. Az arckifejezése pillanatok alatt változik értetlenből meglepetté, majd megint szomorúvá. Hirtelen a karjait a hátam mögött átkulcsolva ölel meg szorosan. 

- Fogalmam sincs mivel érdemeltelek ki... - suttogja a füleimbe. 

Sziasztok!
Jajj, nem is tudom, hogy tudtam ilyen depis részt hozni reggelre! Most mindenki úgy fog ülni a padban, mint akivel citromot etettek...Hogyha azért mégis tetszett, akkor kérlek csillagozd és ha van időd, akkor egy kommenttel is megdobogtathatod a pici szivemet!💗💗💗

Shiro~chan