Félve pillantok fel az előttem támaszkodó sárkányölőre. Natsu mit sem törődve a riadtságommal, immár sokadjára is lehajol hozzám. Behunyom a szemeimet és összeszorított szájjal várom, hogy megcsókoljon. 

- Mutatok valami újat, Lucy... - dönti a homlokát az enyémnek. 

Lassan felnyitom a pilláimat és egyenesen felnézek a fiú sötétzöld szemeibe. Natsu pupillája egy pillanatra összeszűkül, ahogy a tekintetünk egybefonódik. Nem bírom megállni, hogy ne nedvesítsem meg az ajkaimat. Egy futó pillantás erejéig Natsu pillantása lejjebb vándorol az említett helyre, elégedett mosoly kíséretében értékelve a cselekedetemet. 

- Szóval így játszunk, Heartfilia... - találnak vissza szemei az enyémekhez. 

A vezetéknevem említésére megborzongok. Nem tetszik ez a megnevezés...olyan hideg, üres és semmitmondó. Hirtelen Natsu lehajol a nyakamhoz egyik kezét végighúzva az érzékeny bőrfelületen. Kiráz a hideg, ahogy ujjai játékosan érintik a tűzforró testemet. 

- ...vagy a Dragneel jobban tetszene...? - távolodik el, hogy tisztán láthassa a reakciómat.

A szám kissé el is tátom, ahogy az elmémig eljut az elhangzottak értelme. Mit akart ezzel mondani?!... A szemeim a lehető legnagyobbra nyílnak, mire Natsu arcára mosoly kúszik. Odahajol hozzám és a szemeimbe nézve suttogni kezd. 

- Imádom ezt az arcodat...amikor zavarba jössz valamitől és azok a puha, finom kis ajkaid elnyílnak... - súgja halkan egy pillanatra sem elszakítva a tekintetét rólam -...és ezek a gyönyörű, barna szemek ártatlanul merednek rám... 

A szívem felszökik a torkomba, ahogy hallgatom Natsu szavait. Egyre inkább felforrósodik az arcom és gyanítom, szinte minden porcikám. 

A fiú arcára elégedett mosoly ül ki, ahogy látja szavai eredményét. Fejét oldalra billentve közelít egyre inkább a nyakam felé. Egy pillanatig elidőzik az állkapcsomnál, majd hirtelen belecsókol a bőrömbe. Halk nyögés kúszik ki a számon, ahogy minden izmom megfeszül az inger hatására. A lábaim reszketegen inognak meg, Natsu pedig gondolkozás nélkül emel föl a földről. A lábaim ösztönösen kulcsolódnak a fiú csípője köré. Így ő is tökéletesen hozzáfér a nyakamhoz, mitöbb a fejünk is egy magasságba kerül.  A hátam még mindig a fa kérgének nyomódik, de Natsut ez láthatólag nem zavarja. A testem bele-beleremeg az apró csókokba. A kezeim maguktól mozdulva keresik meg Natsut és húzzák föl hozzám. 

- Mit szeretnél...? - kérdezi, miközben nyelvével végignyal kiszáradt ajkaimon. 

Gyorsan veszem a levegőt és fújom ki, miközben Natsu őrjítő lassúsággal játszadozik a számon. A mellkasom követhetetlen tempóban emelkedik és süllyed vissza. A hasam alsó részén nyugtalanító, bizsergető érzés cikázik végig. A fiú lépésről lépésre, komótosan birtokba veszi az ajkaimat. A testem egyszerűen nem bírja ezt a kényszerített lassúságot, így azonnal visszacsókolok. Érzem, ahogy Natsu elmosolyodik és kicsit gyorsít a tempón. Az ujjaim ösztönösen csúsznak a hajába és szorítom magamhoz. Valahogy ezúttal nem tudok megelégedni ezzel az érzéssel...többet szeretnék! Minden porcikám beleremeg Natsu érintéseibe és mindenem próbálja minél közelebb tudni magához a sárkányölőt, aki még mindig a számon játszik. Egy kis idő után Natsu rányal az ajkaimra, de ezúttal valami célja is van vele. 

-...nyisd ki a szádat, Luce... - súgja bódítóan. 

A testem azonnal engedelmeskedik, megnyitva az utat a fiú ízlelőszervének, aki örömmel csúsztatja át azt az ajkaim közé. Ügyes mozdulatokkal feltérképezi a szám minden egyes apró pontját, míg én visszatartott lélegzettel próbálom elhúzni a nyelvem Natsu útjából. Furcsa érzés fut végig rajtam, amikor a fiú és az én nyelvem egy pillanatra összeérnek. Azonnal eltávolodnék az ismeretlen inger hatására, de Natsu még időben a fejem után kap. Ujjai a tincseimmel játszadoznak el, kicsit másra terelve a figyelmet egy pillanatig. Ez pont elég idő neki, hogy megismételje a nyelvem elérését. 

- Tetszik az érzés, Luce...? - mondja szó szerint a számba. 

Válasz híján egy apró nyögést hallatok. A hang hallatán Natsu még inkább felbátorodva présel magához. Még egy utolsót a számra nyalva végül eltávolodik tőlem. A lihegés azonnal előtör belőlem, ahogy szabaddá válik a szám. Natsu elégedetten végigsimít az arcomon, én pedig kimerülten hajtom a fejemet a tenyerébe. 

- Elfáradtál? - kuncog fel miközben a karjait átfonva a derekam körül végre elhúz a fától. 

A kezeim Natsu nyakába csúsznak, aki mintha egy kisgyerek lennék, olyan kedvességgel tart az ölében. Fáradtan nézek föl az égre, ahol most csúszik be a domb mögé a nap utolsó sugara. 

- Gyere, menjünk lefeküdni... - indul el velem a fiú. 

Engedelmesen bólintok egy alig láthatót, de tudom, hogy Natsu észrevette. A pilláim lassan lejjebb kúsznak és teljesen elönt a kellemes bódulat érzése. 

- Aludj csak...kicsi Luce - simít végig Natsu a fejemen. 

Boldogan elmosolyodom és a sárkányölőt átölelve hullok bele az álmok világába.

Sziasztok!

Itt is lennék a következő résszel, fogalmam sincs hogy tetszett...(úgyhogy kérlek segítsetek) Hogyha nektek bejött ez a stílus és még szeretnétek ilyet, akkor csillagozzátok, hogy tudjam és a komment szekcióba mindenkit várok. 

u.i. A Szemfogakkal Szemben c. könyvembe is hamarosan új fejezet érkezik :D

Shiro~chan