Összedörzsölöm a tenyereimet, megpróbálva felmelegíteni a jéggé fagyott ujjaimat.

- H-hideg van... - didergem, mire Natsu hátrafordul hozzám.

- Tényleg? Nem érzem... - vonja meg a vállát a fiú.

- P-pedig igenis az van...N-nézd meg az eget! - mutatok felfelé a sötét felhőkre.

Natsu is felpillant és abban a pillanatban az orromra esik egy kövér vízcsepp.

- Ahh...mostmár az eső is esik... - hajtom le kedvetlenül a fejemet.

- Igazad van... - teszi ki Natsu a kezét maga mellé, belegyűjtve az egyre szaporábban hulló hideg cseppeket -...be kellene húzódjunk valahova!

Egyetértően bólogatok és megszaporázva a lépteimet Natsu után indulok. Hirtelen azonban megcsúszik a lábam és egy rántással magammal húzom Natsut is.

- H-hé! - kap utánam Natsu meglepetten.

Mindketten a sárban landolunk. Köpködve próbálom letörölni a piszkot az arcomról,  de ezzel csak elkenem rajta. Nagy nehezen kinyitom a szemeimet és érzem, ahogy az egyre vizesebb hajamba kezd beleragdani a föld. Hirtelen a szemeim megakadnak Natsun, aki szintén most tisztítja meg az arcát. Az arckifejezése semmi jót nem sugall.

- B-bocsánat! - fagy meg bennem a vér is.

Natsu szemei megvillannak, de a következő pillanatban legnagyobb meglepetésemre fülig érő mosoly kúszik fel az ajkaira és kitör belőle a nevetés.

- Tényleg te vagy a legügyetlenebb lány, akivel valaha is találkoztam... - térdel fel a tocsogó sárban.

Az arcomat durcásan felfújom és oldalra fordtítom a fejemet jelezve, hogy nem értek egyet. Natsu csak még nagyobb kacagásban tör ki. Hirtelen megáll a nevetésben és a szemeivel mellettem néz valamit.

- Pillants csak le oda, Luce! - vigyorodik el ismét.

Lassan követem a tekintetét,lenézve a sáros út mellett húzódó mély szakadékba. Óvatosan kinyújtom a nyakamat, hogy a mélyére lássak. Az árokban valamilyen tó féleség lehet. Milyen jó, hogy nem csúsztunk bel-...

A következő pillanatban egy kéz lök meg és elveszítve az egyensúlyomat, egyenesen a szakadékba dőlök.

- Véletlenül megcsúszott a kezem... - kiáltja utánam Natsu röhögve.

Sikítva zuhanok lefelé, miközben eszeveszettül kapálózom a levegőben. Valamilyen földöntúli módon sikerül megfordulnom, így már magam alatt láthatom a gőzölgő vizet.

- Natsuuu! - ordítom torkom szakadtából.

Egy pillanattal később bele is csobbanok a tóba, jó mélyre merülve benne. Lassan érzem, ahogy kioldódik a sár a hajamból és úgy az egész testemről. 

E-ez meleg...

Meglepetten jövök fel a felszínre, immár lubickolva a fürdőkbe illő forróvízben. A hideg esőcseppek felforrósodnak mire leérnek hozzám. A pára mindent elhomályosít, nem is látom a partot.

- Na milyen? - hallatszik Natsu hangja valahonnan fentről.

- Nem rossz... - kiáltok vissza neki és hátradőlök a vízben.

- Akkor énis jövök... - érkezik szinte azonnal a válasz.

Persze...én vagyok az, akit előreküldenek, hogy nézzem meg milyen...Chh, felháborító.

Hirtelen a víz kellemes zubogását egy hatalmas csobbanás zavarja meg. Egy pillanatig a lábam alól visszahízódik a víz, de a következő pillanatban már vissza is csap egy hatalmas hullám formájában. Az áradat arrébb visz jó pár méterrel. Hirtelen egy kéz érinti meg a lábamat a víz alatt. Nincs is időm gondolkodni, mert a következő pillanatban a karok gazdája beránt a víz alá. Épphogy levegőt jut időm venni, máris a habok között találom magam. Kinyitom a szemeimet. Kicsit csíp a víz, de nem olyan elviselhetetlen. AZ első, amit észreveszek egy homályos rózsaszín folt. Ááá...ez bizony Natsu kell legyen. A következő pillanatban a kéz gazdája maga felé ránt így már ki tudom venni az arcvonásait is gyengén. Kezd fogyni a levegőm, amit a kezemmel mutatva próbálok Natsu tudtára adni. A fiú meg is értette ugyan, bár nem úgy, ahogy én képzeltem...A következő pillanatban a hajamba simítva zárja rá saját ajkait az enyémekre. Meglepetésemben a maradék levegő is eltávozik az arromon kersztül, de abban a pillanatban Natsu megtölti a tüdőmet a sajátjával. Lehunyt szemekkel hagyom, hogy csókoljon továbbra is.

Lassanként érzem, ahogy egyre feljebb kerülünk a víz felszínéhez. Apránként bukkan ki a fejem a habok közül és Natsu is elválik tőlem. A karjai körém csavarodnak, úgy tart fönt a felszínen. Megkönnyebbülten szívom be a párás levegőt és a tekintetem Natsura kúszik. A fiú kaján vigyorral az arcán néz engem.

- Most te jössz! - szélesedik ki a mosolya.

Kissé értetlen fejjel meredek rá, mire ösztönzésképp közelebb húz magához.

- Csókolj meg, Heartfilia...

Sziasztok! Igen, abbahagytam a részt...Gomen ne...Holnap húsvétra igyekszem tartogatni a javát XD Remélem felcsigáztam mindenkit eléggé ahhoz, hogy adjon erre egy csillagot! Köszönöm,

Shiro~chan