Kinyitom a szemeimet.

A barlang fala, amibe én most nem fogok belefejelni ott van a fejem felett. Pedig meg vagyok győződve arról, hogy nem jöttem be az este a saját lábaimon. Felülök és egy kicsiny cetlit látok magam mellett. Olvasni kezdek.

,,Jó reggelt, Luce! Happyvel elmentünk halat fogni, várj meg minket a barlangban, jó?"

Elmosolyodom. Tehát Natsu behozott valamikor. Kisétálok a barlang szélélére és leülök oda, ahol tegnap Natsuval néztük a csillagokat.

Hirtelen lépteket hallok magam mögül. Hátrafordulok és már integetnék is, de nem az áll ott, akire számítok. Egy szőke hajú fiú áll ott, valamilyen fekete jelekkel a testén. Ijedten nézek rá. Leugrik a sziklákról és közelebb jön hozzám.

- Mit keres itt egy ilyen imádnivaló egyed a gyengébbik nemből? - kérdezi miközben végigsimít az arcomon.

Hátralépek egy párat.

- Ki vagy és mit akarsz? - kérdezem gyanakvóan.

Ő csak elém lép és szinte az arcomba hajol.

- A nevem Jackal és amit akarok... - suttogja - ... az te vagy!

A szemeim tágranyílnak és a következő pillanatban arcon csapom. Amint rájövök mit tettem, futni kezdenék, de egy kar visszaránt. Félve kapom vissza a fejemet és látom, ahogy letörli a vért, amit az ütés okozott. Egy ijesztő vigyor ül ki az arcára.

- Tüzes kis nőstény vagy te! - húz durván magához.

Megpróbálok szabadulni, de nem tudok. Túl erős. Az arcomat erőszakosan maga felé fordítja.

- Az enyém leszel... - mondja és megnyalja a száját.

- Nem vagyok és soha nem is leszek a tied! - köpöm oda neki. 

Natsu! Natsu, hol vagy?! Gyere vissza, kérlek! Segíts, Natsu! Nincsenek nálam a kulcsok, mit kéne tennem?! Körbenézek hátha találok valamilyen menekülési utat. Érzem, hogy a körmeit ingerülten a bőrömbe mélyeszti.

- Nézz rám, ha hozzád beszélek! - sziszegi az arcomba - Csupán meg kéne jelöljelek!

Mi?! Nem,nem és nem! Nem teheti meg, nem engedhetem! Rémült arccal nézek rá! Ő még mindig csak vigyorog azzal a gyilkos nézéssel. Furcsa csillogás költözik a szemeibe, mintha rájött volna valamire.

- Tudod én nagyon szeretek lopni másoktól - suttogja a fülembe.

Ho-honnan jött rá?! Várjunk csak, a sárkányölők nem nyúlhatnak a más sárkányölők társaihoz! Nincs időm gondolkozni, mert hátra feszíti a nyakamat a hajamtól fogva. Kicsordulnak a könnyeim a fájdalomtól.

- Natsuuuuu! - ordítom kétségbeesetten.

Hirtelen egy lángcsóva üti meg Jackalt. Ő hátratántorodik, én pedig kiszabadulok a szorításából. Oldalra kapom a fejem, és megkönnyebbülten veszem észre, hogy Natsu volt a támadó. Sírva szaladok oda hozzá és belevetem magam a karjaiba. Ő pedig visszaölel.

Miközben én kisírom magam, addig Jackal feltápászkodik.

- Mi a...?! - kérdezi dühösen, majd ránk néz. - Ohh, valahogyan sejtettem.

Gonoszan elvigyorodik és támadóállást vesz fel.

- Tudod Jackal... - kezd bele Natsu dühösen - ...nem engedem, hogy Lucyt bántsd!

Honnan ismerik egymást?! Jackal gonoszan elvigyorodik és támadni készül. Natsu maga mögé húz, hogy engem ne érjen a csapás.

Jackal hirtelen fényleni kezd, majd robban egy hatalmasat. Natsu felkap és elugrik velem a támadás elől, így a fénylő sugár a barlangba csapódik és összeddönti azt. Behunyom a szememet, félek.

Közben mellénk repül Happy is. Natsu a levegőben az ölébe kap, így kisebb az esélye annak, hogy fejre esem, amikor majd földetérünk. A füst mögül ijesztő vihogás hallatszik ki.

- Happy, vidd el innen Lucyt! - utasítja Natsu az exceednek.

Happy felemel a mancsaival, úgy ahogy Natsut szokta.

- Natsu... - kiáltom még oda.

Ő visszakapja rám a tekintetét és mosolyog.

- Ne aggódj Luce, majd utol érlek titeket! -  mondja és eltűnik a füstfelhőben.

Happy túl gyorsan repül velem ahhoz, hogy lássam mi történik. Csak villanásokat és lángokat tudok kivenni. Egy idő után már semmit sem látok az egészből. Happy leszáll velem egy másik hegyoldalra és miután lerak, én rögtön szaladni kezdek a sziklaszirt széle felé.  Amikor kiérek egy hatalmas fénycsóva jelenik meg. A lökéshulláma idáig elér nagyon erős szél formájában. A fényesség eltűnik és a helyén egy hatalmas kráter jelenik meg. Az ajkaim elnyílnak a félelemtől. A szemeim könnybelábadnak.

- Natsu!! - kiáltok bele a szélbe.

Jujjj! Hát végre elkészültem. Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta a fejezeteket. A komment csillag várás továbbra is érvényes! Remélem ezzel a fanficcel minden olvasómnak egy kicsit jobbá teszem a nyarát!!

Shiro~chan :)