Ahogy egyre közelebb és közelebb küzdöm magam a fiúhoz, hirtelen elnyílnak az ajkaim. A fiú kezei vérben áznak, testét pedig fekete jelek borítják. A testtartása kissé megtörtnek látszik, mintha nem uralná teljes mértékben a testét.

- Natsu! - kiáltom torkom szakadtából, mire a személy felém kapja a fejét és a kezében lángok csapnak fel.Dühös szemeivel rám mered és érzem, ahogy a félelem átfut a testemen. Egy pillanatra megtorpanok, ahogy a nyakamba belehasít az elviselhetetlen fájdalom. A kezemet odaszorítva, meglepődötten érzem meg a vörös folyadékot az égető jelen. A kezemre pillantok és elfehéredve veszem tudomásul, hogy a vállamból jószerével ömlik a vér. Aggódva vezetem vissza a tekintetem Natsura. A fiú tágranyílt szemekkel néz rám, én pedig minden erőmet összeszedve dülöngélni kezdek felé. Már csak pár méter...Erőtlenül kinyújtom a karjaimat a leblokkolt sárkányölő felé, aki még mindig meg sem mozdul. A térdem erőtlenül csuklik össze alattam és a földre dőlök le, a lábaimba tüskeként égnek bele a még forró kavicsok az utcáról. Egy árnyék vetül rám, ami eltakarja a lemenő napot. Felnézek Natsura, akinek a szemei engem fürkésznek. Még mindig nem szól egy szót sem. A könnyeim utat törnek maguknak és sírni kezdek. A fájdalom csak úgy kizúdul a szívemből átlátszó cseppek formájában. Miért nem mond semmit? Mit csináltam rosszul...haragszik rám, dühös, amiért egyszer csak eltűntem...A könnyek mögül elmosódva nézek fel elkeseredetten Natsura...A hangom egyre erősebben nyilvánul meg hüppögésben.

- Cs-csak mondj valamit... - nyögöm teljesen kétségbeesve -...,kérlek!

A következő pillanatban az árnyék megnagyobbodik mellettem. Natsu egy szó nélkül térdre esik előttem. A fiú szemei csukva vannak, de a kezeivel mégis óvatosan magához ránt. A derekamon pihenő kezével ő tartja meg szinte az egész testemet. A zöld íriszek felnyílnak és a sárkányölő szemében tisztán ki tudom venni az aggódást. A kezét felemeli és a fejem mögé ujjak simítanak. Az ujjak gazdája se szó se beszéd közelebb húz magához és puha, forró ajkak simítanak az enyémre. A könnyeim patagzása nem akar elmúlni, de mélyen belül egy hatalmas, mázsás súly csúszik le a lelkemről. Natsu ujjai a hajamba túrva próbálanak közelebb tudni a fiúhoz.

Halkan Natsu szájába nyögök, mire lassan eltávolodik tőlem. Kinyitom a szemeimet és még mindig kissé legörbülő szájjal figyelem a sárkányölőt.

- Soha többet... - suttogja Natsu, miközben a térdeim alá csúsztatja kezeit -...ne tűnj el mellőlem...

Felemel a földről és feláll velem...ahogy a mellkasának döntve a fejemet, kimerülve körbenézek a füstölgő házakon, a nyomasztó érzés azonnal visszaköltözik a szívembe. Ez miattam történt...a falu lakói dühös és rettegő szemekkel néznek rám és Natsura. Igazuk van...A nők maguk mögé szorítják a gyermeiket, míg a férfiak egy egy kalapáccsal vagy kaszával mutatnak Natsu felé. A tekintetem végigsiklik mindenkin, mígnem megtalálom az idős nénit, ahogy rettegő szemekkel rámnéz. Le tudom olvasni, amit a szája suttog...szörnyeteg...

Hirtelen Natsu megindul velem és a rámeredő lándzsák csak fokozzák a feszültséget. Egy idő után megtorpan velem és érzem, ahogy a levegő forrósodni kezd körülötte.

- Engedjetek... - sziszegi ki a fogai között, de még így is érzik, hogy csordultig van telve indulattal.

- M-miért romboltad le ezt a falut...e-ezért a cafkáért...?! - kérdezi dadogva az egyik és közelebb tolja a kaszáját Natsu nyaka felé.

- Úgy van...az anyó még el is látta...te meg...Meg kellett volna öljük azonnal!

A könnyeim csak patagzanak...teljesen...teljesen igazuk van. Natsu lehajtott fejjel megfogja a kasza élét, mire az olvadni kezd az ujjai között, hatalmas sistergéssel.

- Sz-szörnyeteg! - kiáltják döbben is a kisebb tömegből.

Egy pillanatra a Natsuból kiáramló aura mintha megváltozna, de azonnal kifújja a levegőt és igyekszik visszanyerni önuralmát. Megindul a férfiak által eltorlaszolt út felé, nem törődve a fegyverekkel. A pengék véres csíkot húznak a teste minden porcikáján.

- Bárcsak meghalnál! Tűnj innen, démon! - hallatszik minden irányból.

Sírva nézek fel Natsura, aki csak tűri és tűri, ahogy újabb és újabb sérülést okoznak neki. Nem áll meg...én pedig erősen a mellkasába fúrom a fejemet....ne csináld!...Hirtelen egy kiáltást hallok meg valahonnan és a következő pillanatban csattanó hang hallatszik. Ijedten nyitom ki a szememet, amit csaknem eltakar Natsu mellkasom előtt tartott keze.

- Engem bánthattok, amennyit csak akartok - sötétül el a tekintete -, de őt nem!

Most látom meg csak a kezében kettétört pengét, ami egyenesen az én szívem felé mutat. 

Sziasztok!

 Jó reggelt, mindenkinek! Itt lenne a következő...elég drámaira sikeredett, de azért élvezhető szerintem :) Hogyha tetszett, akkor kérlek voteolj és ha van kedved, ne felejts el kommentben véleményt formálni! Köszönöm, legyen további szép napod!

Shiro~chan