- Vááá! - kiáltok bele a hideg vízbe, ami szerencsére éppen eléggé elnyomja a hangomat. 

A pár órával ezelőtt történt dolgok csak nem hagynak nyugodni. Durcásan rázom meg a fejemet a jeges vizű tóban. Érdekes módon most még csak hidegnek sem érzem. Kezd fogyni a levegőm és az arcom pirossága még mindig nem múlik, úgyhogy feljövök a víz alól. Nagyon szippantok a hűvös levegőből és egy pillanatra talán úgy tűnhetne, hogy megnyugodtam. Egy kis idő múltán azonban nem bírom tovább, indulatosan rugdosni kezdem a vizet. Amikor pedig megelégelem a dolgot, a fejemet fogva hátradőlök a vízbe. 

- Aish! Miért vagyok egy ekkora szerencsétlenség... - suttogom magamnak és beletúrok a hajamba. 

Egy ideig csak hagyom, hogy a testem lebegjen a víz tetején. Érzem, ahogy a hullámok kifelé sodornak és egyszer csak a hátam leér a tó aljáig. Fel kellene kelnem, de valahogy a testem nem elég erős hozzá. A lábamba hirtelen fájdalom nyilall és ezzel párhuzamosan a nyakam is sajogni kezd. Érzem, ahogy a gondolataim tompulni kezdenek és elemészt a fájdalom. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Hozz még egy rongyot, Mavis! - hallok meg egy egyre erősödő hangot. 

- Jó! - kiált fel egy vékony hang. 

A szemeim hirtelen felnyílnak és azzal a lendülettel fel is ülök az ágyban. A homlokomról a vízes törölköző egyenesen leesik a kezembe. 

- Lassabban, kisasszony...először nyugodjon csak meg - teszi a hátamra a kezét egy kedves hang tulajdonosa. 

Tágranyílt szemekkel, lihegve kapom rá a tekintetem az idősödő hölgyre, akinek az arcán kedves, de mégis aggódó mosoly ül. 

- H-hol vagyok? - nyögöm ki a fejemet fogva. 

A nénin látszik, hogy egy kicsit elbizonytalanodik...biztosan nem akar megijeszteni. 

- Az unokám talált magára ruha nélkül az egyik közeli tóban. Nem volt eszméleténél, úgyhogy hazahozta... - meséli el a történetet félő szemekkel. 

 A szemeim előtt végigfutnak az emlékeim...igen...Natsu azt mondta, menjek el fürödni a tóba, amíg ő szerez nekünk valami ennivalót...Még tisztán emlékszem, amikor nevetve megfenyegetett, hogyha lassú leszek, akkor utánam jön. 

A franc...biztosan utánam jött és nem talált ott semmit...Most valószínűleg idegesen keres, lehet, hogy azt hiszi elmenekültem. Akkor viszont nagyon dühös lehet most...

- Köszönöm, nagyon hálás vagyok azért, amit tettek - fogom a két kezembe az anyó kezét -, de most muszáj lesz mennem...

Amilyen gyorsan csak lehet, megpróbálok felállni a puha ágyból, de a nyakamba ismét éles fájdalom hasít. Felszisszenve kapom oda a kezemet...Lélekszakadtában tapogatok végig az ágyon, amíg véégül megtalálom, amit keresek. A vizes rongyot azonnal a harapáshoz szorítom. 

- M-mi van a nyakán kisasszony, segíthetek valahogy? - ugrál körbe a néni aggódva. 

Megrázom a fejemet és próbálok mosolyogni, de a perzselő érzés mintha le akarná égetni a bőrömet. Natsu... ezt egészen biztosan ő okozza, vagyis inkább az érzései...

Hirtelen kinyílik az ajtó és egy apró tejfölszőke hajú lány lép be rajta. Olyan, akár egy apró tündér. 

- Hozd gyorsan a kendőt, Mavis! - szól rá a lánykára az anyó. 

A szólított azonnal ideszalad vele és egy szó nélkül a kezembe adja a vízes rongyot. Egy szempillantás alatt kicserélem a borogatást, pillanatnyilag enyhítve a fájdalmat. A szőke lánynak megvillannak a szemei, ahogy egy pillanatra rálátása nyílik a jelre.

A szemei az enyémekbe fúródnak és komolyan, kissé ijedten néz rám. Már szólnék is valamit, de hirtelen egy hatalmas csattanás hallatszódik a házon kívülről. A néni ijedten az ablakhoz szalad és innen is ki tudom venni a szemében a rémületet, ahogy meglát valamit odakint. 

- Hogy lehet ő itt? - nyitja ki remegve az ajkait. 

Iparkodva az asztal melletti székhez rohan és kapkodva pakolja azt az ajtó elé. El akarja torlaszolni. 

- Mavis...azonnal bújjatok el! - néz ránk teljesen elfehéredve. 

Elképzelésem sincs, hogy ki lehet odakinn, akitől ennyire félnek...

- Ki az? - kérdezem és a rongyot az egyre jobban lüktető jelre szorítom. 

- A négyek egyike... - kezd el a hátsó szoba felé tolni a néni. 

Nincs ideje befejezni a mondatot, mert az ablak előtt egy sikoly kíséretében lángok csapnak fel. Az ajkaim elnyílnak és teljesen ledermedek...Ez Natsu kell legyen...engem keres  ~ hasít át rajtam a felismerés...

- Menjetek már vagy mindegyikünket meg fog ölni...- sürget minket az anyó. 

- Engedjetek... - mondom halkan és ahogyan csak a lábaim engedik az ajtó felé veszem az irányt. 

A néni azonban visszaránt és ijedten próbál meggyőzni, hogy meg fog ölni, hogyha kimegyek a házból. Ellenkezve dobom el a felforrósodott rongyot, megmutatva nekik a mostanra már vörösen világító jelet.

- Miattam van itt...

Az anyó elképedve mered rám. Hirtelen hátrálni kezd előlem és karon ragadja a mellettem álló szőke lányt is.

- T-te lennél a tűzsárkányölőnek a ... - rebegi és a rémület csak még jobban elhatalmasodik a tekintetében - kérlek bocsásd meg nekünk, hogy ilyen tiszteletlenül bántunk veled...

Meglepődötten nézek az anyókára, aki szinte a földre borul előttem. 

- Én köszönöm, hogy a gondomat visel-... 

- Tehát Zeref öccse tényleg megtalálta a párját... - szakít félbe a szőke lány selymes hangja. 

- Te-tessék? Ki az a Zeref? - kérdezem értetlenül és kissé türelmetlenül nézek az ajtó irányába, ami a lángok miatt egyre ingatagabbnak tűnik. 

- Zeref Dragneel... - kezdene bele Mavis a magyarázatba, amikor kintről ismét ordítás hallatszik. Ijedten kapom arra a fejemet és rémülten látom meg a ház falába csapódó holttestet. A nyakamat mintha két kézzel fojtogaták, olyan érzésem támad.

Nem várva meg a választ, rohanni kezdek az ajtó felé és nem törődve a forró lángokkal, kinyitom azt. A lángok végigpezselik a testemet, de mégsem hagynak nyomot a bőrömön. Kilépek a szabadba, ahol a naplemente vérvörösre fest mindent. A házak egy része lángokban áll és távolabb a poros út közepén, nekem háttal egy fiú takarja ki a tűző nap egy részét. A körülötte hirtelen felcsapó lángok felborzolják seresznyeszínű haját. 

- Na...tsu - suttogom és ahogy csak tudok szaladni kezdek felé. 

Sziasztok!

 Ez a rész hosszabb lett egy kicsit az átlagosnál...igen igen, visszatértem a szokásos formámba, miszerint imádom kínozni a párocskáinkat...Milyen volt ez a fejezet? Tetszenek eddig a dolgok, milyen ötletetek lenne a folytatásra? Írjátok meg kommentben kérlek...És egy voteal iagzítsátok útba Natsut, Lucy irányába! :) (Már kész van a következő rész, ha minden összejön, akkor holnap reggel 06:15 körül fel is teszem...) addig is érjétek be ezzel!

Shiro~chan