Micsoda?...

Felnyitom és lehunyom a szemeimet, hátha rosszul hallok. De az íriszeim mögül még mindig Natsut látom magam előtt.

- Té-tényleg? - hüppögöm halkan.

Közelebb lép hozzám és bizonytalanul megölel.

Kapok az alkalmon és magamhoz szorítom. Ő kissé felbátorodva húz még jobban magához. Egy ideig így maradunk, majd eltol magától.

- Tehát akkor - kezd bele kicsit pirulva -, ez azt jelentené, hogy te is szeretsz?

Elmosolyodom és felnézek a szemeibe. Azokba a szemekbe, amikbe beleszerettem. Amik most várakozva néznek rám. Nagy levegőt veszek és...

- Igen - lépek hozzá közelebb -, nagyon szeretlek Natsu Dragneel! 

Natsu szimpadiasan elvigyorodik és felfelé mereszti a szemeit.

- Nos, be kell valljam... - úgy mondja, mintha szívességet tenne.

Hirtelen újra magához húz, és a fejem belefúródik a mellkasába. Enged a szorításon és egyik kezét az állam alá rakja, ezzel hátradöntve a fejemet.

-...,hogy én is! - láncolja a tekintetét az enyémhez.

A kezét, amelyikkel az államat emelte fel most arra használja, hogy a hátamat támassza meg vele. Biztos fél, hogy elfutok. Chh, ilyen pillanatban, ki lenne olyan idióta (kérlek ne válaszold meg, ez egy költői kérdés)?! 

Mire észbekapok, két másik forró ajkat érzek a sajátomon.Tudom, hogy lángvörös lett a fejem. Az egyik keze felcsúszik a tarkómra. A másik a derekamon pihen.

Mit ne mondjak, PONT ilyennek képzeltem el életem legelső csókját! Kislányként meg voltam győződve arról, hogy A SZŐKE HERCEG el fog jönni értem és megment egy sárkánytól. Nos hát, most már nem akarom, hogy megmentsen attól a SÁRKÁNYTÓL! Sárkány vs herceg, 1 : 0! Hehehe!

Natsu elenged és mindketten kipirultan, gyorsan vesszük a levegőt. Amint oxigénhez jutunk, vigyorogni kezdünk. Natsu felnevet és karjaiba kap, majd fel készül ugrani a hegyre.

- Ezek után nem menekülsz! - húzza gonosz mosolyra a száját.

Én ahelyett, hogy ellenkeznék, visszatartott mosolyommal ránézek. Megkapaszkodom a nyakában és a füléhez hajolok.

- Nem is akarok! - suttogom mostmár széles vigyorral az arcomon.

Natsu még ad egy puszit a homlokomra és a tüze segítségével elrugaszkodik a talajtól. Jó ember vagyok, mert bevallom magamnak, hogy halálfélelmem van?! Nos, nem tudom és nem is érdekel. Mert itt vagyok a nagybetűs SZERELMEM karjaiban, az első csókunk után.

Miután gyomrom tartalma SIKERESEN NEM hagyta el a testemet, Natsu le is tesz a barlang bejárata előtt. Az második személy (Natsu az első), akit meglátok Happy. Azzal az arckifejezéssel, aminél ijesztőbbet életemben nem láttam még.

Futkos is tőle a hideg a hátamon. Van egy olyan érzésem, hogy Happy sejthet valamit a történtekből, de azért jobb, ha még nem...

- Képzeld Happy, megcsókoltam Lucyt! - hallok egy hangot.

...mondjuk el neki. Kedvem lenne lefejelni a falat, de most túl boldog vagyok ehhez.

- Mindenről tudok... - mondja Happy mély hangon.

Én elpirulok, Natsu felkacag. Ki hogy reagálja le az ilyen helyzetet... Megsemmisülten besomfordálok a barlangba és lehuppanok az egyik pokrócra. Hallom, hogy Happyék még nevetgélnek egy sort. Végiggondolom a mai napomat, végülis megérte utánuk jönnöm. Elmosolyodom.

Natsuék a vacsorához hívnak, úgyhogy feltápászkodom és odamegyek. Megesszük a halat.

Hirtelen fellángolásból kisétálok a sziklaszirt szélére és lelógatom a lábamat a mélységbe.(atyám, ez még rímel is XD). Már sötét van, de a nap még látszik. Érdekes.

A csillagok mindig is tetszettek nekem. Eszembejutnak a kulcsaim. Vajon mi lehet velük?

 A következő pillanatban rózsaszín tincsek birizgálják a homlokomat.

- Natsu! Ez csikiz! - nevetek fel a vicces érzéstől.

De a következő pillanatban már elkomolyodom a pirulástól. Az arca ismét centikre van az enyémtől és a homlokunk is összeér.

- Hívhatlak Lucenak? - kérdezi hirtelen.

Luce? Ez olyan cuki és menő becézésnek is hangzik egyben. Rábólintok a dologra.

- Szóval Luce - ízlelgeti az újdonsült nevemet.

Közelebb hajol hozzám és mielőtt még megcsókolna, suttogni kezd.

- Az én saját Luce-om...

Elbeszélő szemszöge:

                               ,,Különleges nap volt ez a mai, sok sors talán örökre egybefonódott. Ki tudhatja ezt?"

                                                                            ,, Köszönöm, Juvia!" 

                                                                         ,, Micsodát Gray-sama?"

                                                                          ,, Azt, hogy szeretsz..."

                                                                     ,,Jó, hogy itt vagy, Erza!"

                                                           ,,Ne menj el megint, kérlek Gerard!"

                                                             ,,Ne aggódj, eszem ágában sincs"

                                                              ,,Énekeljek neked, törpe?"

                                                     ,,Inkább olvassunk valamit, Gajeel!"

                                          ,,Volt egyszer Levi, a törpék és az én királynőm..."

Sziasztok! Fuhh, ez a rész tele volt rózsaszín szívekkel! (*megyek is szivárványt hányni*) XD                       Ne aggódjatok, folytatódik még a történet hamarosan! Főszerepben a NaLu párossal. Remélem tetszett! Kommentet, tanácsot vagy ilyesmit mind-mind elolvasok!

Shiro~chan :)