Köhögve ébredek fel és előregörnyedve veszem szaporán a levegőt. A szemeim még homályosak és a fejemet szorosan fonom körbe a karjaimmal. Kivert a víz...lihegve próbálom lenyugtatni a testemet, hogy végre fel tudjam fogni a dolgokat magam körül. Lassan kitisztul előttem a kép és most már teljesen ki tudom venni a fák lombja közül kikandikáló hold fehéres fényét. Éjszaka van...de hol? A gondolatok cikázni kezdenek a fejemben,de mielőtt megmagyarázhatnák az egészet egy ág reccsenését hallom magam mögül. Az adrenalin villámként hasít végig a testemen és az izmaim akaratlanul is megfeszülnek. A sötétben semmit nem tudok kivenni a léptek zaján kívül. A menekülés ösztöne felülírhatatlan parancsként utasítja minden porcikámat rohanásra. Ész nélkül kezdek szaladni a fejem után, amerre csak tudok. Az ágak csapódása mellett figyelmes leszek a nyomomban felgyorsuló reccsenések hangjára is. Üldöznek...a felismerés villámként csap belém, amitől csak még jobban gyorsításra ösztökélem magam. Balról a fák sűrűjéből vonítás hallatszik és mintha onnan is követni kezdenének. Farkasok...
Szinte minden irányból hallom az ijesztő hangokat... A lábam alatt besüpped a talaj és a vizes sárból nehezen cuppan ki a lábam. A fenébe...A mocsaras föld nagyon lelassít, de nem lenne szabad engedni a tempóból. Magam előtt csobogó hangot hallok meg. Víz...a fejemet hátrakapva bizonyosodom meg róla, hogy még mindig utánam loholnak a vadállatok. A sötéttől nem látok semmit, de tisztán ki tudom venni az ütemes zajokat. Balról és jobbról is fekete madarak röppennek fel, még nagyobb zajt csapva a fák között. Ez így nem lesz jó. A lábam hirtelen megcsúszik és oldalradőlök. Még az arcomba is sár fröccsen, amit lihegve próbálok letörölni. A mögöttem lévő zajok egyre hangosabbak lesznek, majd az egyik fa mögül ki is lép egy farkas. Szürke bundáján vöröses foltok látszanak a holdfényben. Vicsorítva lépked közelebb ém pedig idegesen keresek valamiféle menekülő utat. A tapogatózás közben a sár mélyében egy faág akad a kezem közé. Erőlködve próbálom mind a két kezemmel kihúzni, de az csak nem akar kijönni onnan. A ragadozó egyre közelebb ér, de a fadarab semmi jelét nem mutatja annak, hogy akár csak szándékában állna megmozdulni. Egyik pillanatról a másikra, a farkas nekem ugrik és a lábamba mélyeszti tűhegyes karmait. Hangosan felkiáltok és őrült sebességgel próbálom meg lerázni magamról az állatot. Az egyik pillanatban a farkas karmai mély sebet vájva a lábszáramba engedik el a húsomat és avad teste nekicsapódik egy fának. Mindent beleadva tápászkodom fel és kezdek bukdácsolni a víz irányába. A farkasok nyüszítve indulnak utánam. A lihegésem mintha át akarná szakítani a tüdőmet...A következő lépésnél már megérzem a jéghideg vizet a lábfrjem körül. Gondolkodás nélkül gázolok bele az egyre csak mélyülő tóba. A még friss sebeimet átkozottul csípí a hidegvíz...Csobbanó hangot hallok magam mögött és a jeges rémület végigcikázik a testemen.  Ahogy megprobálnék tovább úszni, egy hínár csavarodik a lábam köré és nem is enged mozdulni. Neeee....a szemeimet behunyva várom, hogy elkapjanak, de hirtelen egy kéz kiránt a vízinövény fogságából. A hangom teljesen elakad, amikor a kar tulajdonosa beránt a háta mögé és testéből lángcsóvák törnek elő. A vízből feltörő gőz sistergése elvegyül a farkasok nyüszítésével és a partól fák ropogása hallatszik. Ijedten kapaszkodom az előttem állóba, aki kicsit megrezdül az érintésemre. A teste elkezd lehűlni és a holdfényben megcsillannak rózsaszín fürtjei. A fiú kifejezéstelen arccal mered rám, mintha átnézre rajtam. A szívembe mintha kést döfnének bele...nem tudom mi van velem. A szemeimből kibuggyannak a könnyek és a vállaim remegni kezdenek a sírástól. Natsu...

- É-én sajnálom... - borulnék térdre a vízben zokogva, de egy kar még azelőtt kihúzza a lábaimat magam alól és az ölébe vesz.

- Huhh? - akad meg a szó a nyelvemen.

Natsu felmordul és feljebb emel magához. Az arcom forró mellkasának nyomódik és ennyi pont elég, hogy paprikapirossá váljon. Az arcomba hirtelen puha tincsek hullanak. A számon érzem Natsu kifújt levegőjét. A tekintetem nem tudom elcsalogatni a fiú szájáról, ami egy idő után mintha mosolyra is húzódna.

- Én megmondtam, hogy nem tudsz vigyázni magadra...- suttogja pimaszul.

Alapjaimban remegek meg és ráz ki a hideg is egyszerre. Mondanék valamit, de Natsu hirtelen ráfúj az arcomra, mire ösztönösen húzom össze a szemeimet. A sárkányölő halkan felkuncog, mire én csak szégyenlősen nyitom ki az egyik szememet.

- ...úgyhogy úgy döntöttem, hogy én vigyázok rád...