Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

53. rész : Boruló egyensúly

- Miért érdekel ez téged? - húzza össze a szemöldökét Natsu.

- Azért mert részt veszek benne... - hajtom le a fejem.

Egy pillanatig csönd van, de a levegőben érződik a feszültség.

- Hogy mi...? - kérdezi monoton hangon.

- Jól hallottad... - suttogom lehajtott fejjel.

Nem is tudom, hogy milyen reakcióra számítottam de az egyszer biztos, hogy ennél azért pozitívabban is fogadhatta volna a dolgot. Szinte kézzel fogható Natsu haragja a levegőben.

- Ne viccelődj velem...mielőtt küzdőtérre lépnél, már hússzor megöltek téged! - ordít rám.

- Annyira azért nem vagyok gyenge... - mondom kicsit felháborodva.

Felnézek Natsu szemébe és látom, hogy ebben teljesen nyilvánvalóan nem ért egyet velem.

- Figyelj... - fújja ki feszülten a levegőt -...láttam, amit láttam és hacsak nincs a tarsolyodban valami hihetetlen erő, akkor kétlem, hogy lenne esélyed...

A szavai úgy hasítanak belém, mintha késekkel döfne át minden pillanatban. Ennyire kevésnek lát?! Csak egy gyenge nőnek, aki semmit sem tud megtenni egyedül, huh?!

Egy szó nélkül elfordulok Natsutól és elindulok. Érzem, ahogy elképed és nem igazán tudja hogyan kellene kezelnie a helyzetet. Meg akarom mutatni...nem...meg fogom mutatni neki, hogy erősebb vagyok, mint amilyennek valaha is gondolt. Gyorsítok a lépéseimen és igyekszem kiüríteni a fejemet. Fogalmam sincs, hogy miért hagyom most itt Natsut, amikor éppen az volt az álmom, hogy újra találkozzunk... Nem...nem bírom ki, hogy ne mondjak neki még valamit. Hirtelen visszafordulok hozzá és meg sem lepődöm azon, hogy már csak a hűlt helyéhez tudok beszélni.

- Hnn...ha valóban olyan védtelen vagyok, mint ahogy azt állítod, akkor vajon hogyan sikerült túlélnem a kiképzést?

- Fogalmam sincs... - hallom meg magam mellől a mély és vészjósló hangot.

Ugyan kívülről semmit sem reagálok, de a szívem hatalmasat dobban és az adrenalin szétárad az egész testemben. A végtagjaim megfeszülnek és lassan visszafordítom a tekintetemet az előttem állóra. Akaratlanul is hátrább lépek egyet, csak hogy távolabb tudhassam magam a Natsu testéből áradó tömör sötétségtől. Összeszorított szájjal próbálom magam tartani vele szemben. Akárhogy is veszem, sokkal erősebb nálam. Mindig is az lesz, csinálhatok én akármit.

- Lucy! - hallatszik a hátam mögül egy kiáltás.

Natsu kissé megzavarodottan néz a hátam mögé. Én azonnal felismerem a hangot és teljesen lefagyok. Levy... Nem, ők ketten nem találkozhatnak...abból hatalmas verekedés lenne.

- Ki az...? - kérdezi tőlem Natsu monoton hangon.

- Az most nem fontos... - kezdem el hátra lökdösni Natsut a mellkasától.

Persze egy tapodtat sem mozdul...

- Azt kérdeztem, hogy ki az?! - erősíti fel a hangját.

- Natsu...kérlek menj! - próbálom kétségbeesetten ellökni - Majd mindent elmondok a bajnokság után...csak kérlek, most menj!

- Ch...ne csinálj semmi butaságot, Luce! - forgatja meg mérgesen a szemeit és a fülemhez hajol -...és ne merj meghalni nekem a csatatéren...
- mondja, mire kiráz a hideg.

- Lucy! Mit csinálsz te itt? - szakít ki gondolataimból Levy hangja.

- S-semmit csak gondolkoztam - próbálom összeszedni magam az előbbiek után.

Ezek szerint Natsu felszívódott. Hála az égnek...

- Volt veled valaki? - kérdezi Levy, mire megáll bennem az ütő.

- Miből gondolod...? - térek ki a kérdése elől.

- Anna küldött azzal, hogy nézzem meg a közeledben lévő baljós aura forrását - vigyorodik el a pöttöm kékhajú, miközben büszkén magára mutat.

Anna megérezte ilyen távolságból Natsu jelenlétét?! Mi a?! Hát persze...amikor mérges lett, én is éreztem azt a fenyegető nyers erőt. De rájött volna Anna arra is, hogy kitől származik az aura?

- Na, de nincs itt semmi rossz aura, úgyhogy jöhetsz vissza velem edzeni! - ragad karon Levy és elkezd visszafele húzni a szakadékhoz, amit nem is olyan rég ugrottam át.

Kifújom a levegőt és kiszabadítom a karomat Levy ujjai közül, majd átveszem tőle az irányítást, amit egy felháborodott ciccegéssel értékel. Gyorsan futunk és ahogy az ellenszélben meg-meglibben a hajam próbálom helyre tenni a gondolataimat. Amíg Natsu nem volt itt, teljesen egyensúlyban voltam...Bár mostmár mindegy, legalább találkoztam vele és mostmár tudom, hogyan kell bizonyítanom.


Sziasztok! Itt vagyok az új résszel, bár gondolom ezt észrevettétek. Hogy ment a felvételi??? Hány pont, elég lesz e...mindent tudni akarok! :)

Shiro~chan

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro