A földbe gyökereznek a lábaim. Egyszerűen nem bírok megmozdulni, csak meredek előre a ködbe. Csak képzelődtem volna? Abban a pillanatban, ahogy ez a kérdés átsuhan a fejemen, a ködben ismét feltűnik egy emberi alak, de ezúttal tisztán kivehetők az ismerős vonásai. Az a sál ... A szívem egy hatalmasat dobban és mintha megállna körülöttem az idő. A fejemben a sok sok ezer kérdés helyett csak kongó csend van. A lélegzetem elakad és csak követem a szememmel a távolabbi alakot, ahogy elsétál az ellenkező irányba. Nem vett észre... Jó ötlet lenne egyáltalán hozzászólni? De emlékszik még rám egyáltalán? Milyen rég fordultak meg ezek a kérdések a fejemben? Hmmm...tehát sikeres lett végül az a próbálkozás, hogy ha kizárok minden érzést magamból, akkor az edzésre tudok koncentrálni. Kiölni soha nem tudtam teljesen, és soha nem is fogom tudni. Csak jó mélyen eltemettem a szívemben a célomat. Nem, most nem zavarodhatok össze! Egy hét van csak a küzdelemig és most felkavartam a lelkemet valakivel, akiről még azt sem tudom hogy tényleg Natsu... Biztosan sok embernek van ilyen sálja-próbálom magam hitegetni. De legbelül jól tudom, hogy ez egy hatalmas hazugság... De mi van ha nem fog eljönni és csak most van esélyem talalkozni vele? A gombóc azonnal megjelenik a torkomban és a szorongás érzése az egész testemet végigjárja. A francba is, hogy soha nem tudok dönteni! A földbe csapok az öklömmel, amitől a szikladarabok a vízbe zuhannak. Összeszorított szájjal gondolkozom és a tehetetlenség érzése kezdi uralni az elmémet. Idegesen a hajamba túrok és gyorsan döntve hátrálni kezdek. Nekifutok és elrugaszkodom a földtől. Meg sem fordul fejemben, hogy esetleg nem sikerül átrepülnöm a víz fölött. Ahogy földet érek és behajlítom a térdemet, azonnal felpattanok és szaladni kezdek. A magas fűben sehol semmi nem látszódik. A kínzó csöndet semmilyen zaj nem töri meg...Elkeseredetten fordulok vissza, a franc! Azonban ezúttal nem ugrom át a szakadékot, hanem dühösen beleugrom. Zuhanás közben kiáltok egy nagyot és hagyom, hogy a szél elnyelje a hangomat. A vízpára szinte visszanyomja a testemet. Már éppen készülnék, hogy a vízben landoljak, amikor hirtelen valami elránt oldalra és hatalmas hévvel csapódunk a  sziklafalba.   A nagy hirtelenségben erősen belekapaszkodom az engem tartó karba, amin ki tudom tapintani a megfeszülő izmokat. Lassan, de megállunk, úgy látszik sikerült megkapaszkodnia a kövekben.

- Te megőrül...?! - kezd el velem ordítani, de hirtelen megszakítja saját magát.

Ez a hang...Hitetlenkedve nyitom ki a szemeimet és kitágult íriszekkel meredek az engem tartóra. A zöld íriszek meglepődötten fürkészik az enyéimet, nekem pedig az elámultságtól még az ajkaim is elnyílnak. Nem...nem lehet, hogy ilyen szerencsém van...D-de hogy?!

- Luce...? - kérdezi már sokkal halkabban egy kicsit még mindig meghökkenve.

- Natsu... - suttogom falfehéren.

- Te meg mégis mi a fenét keresel itt?! Tudod te, hogy mennyit kerestelek?! És ha nem ugrom utánad már rég halott lennél! - hadarja el fújtatva.

Nem bírom tartani magam. Hiába épp most szidja le a fejemet a helyéről, akkor is a boldogság érzése tölt el.
Majd kicsattanok az örömömben. Boldogan rámosolygok és hirtelen megölelem. Hallom ahogy elakad a lélegzete a cselekedetem miatt, de azt is érzem, hogy a karjával, amelyikkel a derekamat tartja, szorosabban von magához. Boldogan simulok hozzá és közben a könnyeim is elerednek.

- Hé-hé, hogyha el akarod áztatni a ruhámat, akkor akár hagyhattalak is volna leesni... - próbál Natsu eltolni magától, de közben azért tart is, nehogy leessek.

- B-bocsánat, csak örülök neked - szipogok, miközben a szabad kezemmel letörlöm a könnyeimet.

Natsu felszisszisszen és a kezével, amivel mindkettőnket tart egy hirtelen rántással felhúzza magát egyészen a sziklafal tetejéig. Amint földet érünk, elnged magától és kérdően és morcosan mered rám.

- És mégis miért mentél el tőlem, nem volt jó neked ott? - kérdezi és a hangjában mintha felfedezni vélnék egy kis szomorúságot.

- Nagyon jó volt, hidd el nem akartam eljönni... -rázom meg gyorsan a fejem - de ami most fontosabb, ott leszel a viadalon?

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Nagyon boldog vagyok, ugyanis az előző részemmel rekordt döntöttetek csillagban. 45 db csillag érkezett a felhőkön, én pedig mérhetetlenül boldog vagyok! Köszönöm, tényleg nagyon köszönöm... A felvételizők miatt direkt ma rakom ki a részt! Ez a rész adjon erőt nektek az írásbeli bonyolultságához! Tiszta szívből szurkolok nektek! A zene amit ideraktam, engem nagyon megnyugtat...Ne feldjétek, hogyha valami akciósan 25 %alékkal le van árazva, akkor az eredetinek nem a 25%, hanem a 75%a...

Mindent bele!

Shiro~chan :)