- Chh...ennek annyi... - hallok valahonnan egy durva hangot. 

Nem bírok megmozdulni. Nem érzek semmi mást, csak a mindent felemésztő fájdalmat... Fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Hirtelen mintha felemelnének és beleültetnének valamilyen székbe. De vajon hol vagyok? 

- T-te...ezt a jelet nézd meg...e-ez nem a...? - szólal meg megint a hang mellőlem. 

- Uram isten...gazdagok leszünk, öcsi! Ekkora szerencsét, csak le kell valahogy szednünk róla! - kiált fel boldogan egy eddig ismeretlen férfihang. 

Mi? Miről beszélnek? Akárhogyan is próbálkozom, nem vagyok képes kinyitni a szemeimet. Mit akarnak csinálni velem? 

- De hogyan szedjük le? Kivágjuk a vállából?! 

Összerezzenek, ahogy meghallom a kérdést...Még mindig fogalmam sincs iről beszélnek...

- Dehogyis...egyszerűen kivonjuk belőle... - hordja le az idősebbnek tűnő férfi. 

Mi? Most rólam beszélnek egyáltalán? Még egy ideig halk sürgölődés hallatszik és egy pillanatban valamilyen szúró fájdalmat érzek a felkaromban. Sikítani lenne kedvem, de egy hang sem jön ki a torkomon. 

--------------------------------------------------------------------------------------------

Zihálva ébredek fel. Felülök az ágyban és érzem, ahogy a vízcseppek lefolynak az arcomon. Azonnal kipattanok a paplan alól és odarohanok az ablakhoz, amin a hold egy csöppnyi fénye beszűrődik. Éjszaka van...és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Amint elérem a berácsozott ablakot, lihegve húzom le a ruhát a bal vállamnál. A szemeim elnyílnak és egy pillanatra a szívem is kihagy egy ütemet...Nem...az lehetetlen...
- Neem! - ordítok fel kínomban.
A cella falairól visszaverődik a hangom és az ágyról azonnal felpattan valaki.
Eltűnt...eltűnt a jel! Leszedték...Hogyan, hogyan történhetett ez meg?!
A falba ütök és a könnyeim patakogban folynak le az arcomon.
- Ne... - hüppögöm.
Az ujjaimmal a hajamba túrok és idegesen borzolom össze azt.
- Hé, hé nyugodj már meg, így nem tudok aludni...- szólal meg egy álmos hang.
A szemeim kipattannak és ijedten meredek az egyik sötét sarok felé, ahonnan a hangot véltem hallani.
- K-ki vagy te? - kérdezem kissé ijedten.
- Maradjunk annyiban, hogy egy ember, aki most aludni akar, úgyhogy ha kiordítottad magad, akkor húzhatsz is vissza az ágyadba! - ásít fel morcosan.
- Bocsánat... - hüppögöm elkeseredetten.
Visszamennék, de a lábaim egyszertűen nem mozdulnak. Remegek az elfolytott sírástól. A könnyeim csak nem akarnak elapadni...a francba az egésszel!
Lassan lecsukódnak a szemeim és álomba szenderülök...

-------------------------------------------------------------------

Hirtelen valaki belém rúg. 

- Kelj fel, sírós lányka! - hallom meg a kicsit lenéző hangot. 

Fáradtan felnyitom a pilláimat és szembenézek az előttem álló kék hajú lánnyal. Levy?!

- Hogy hívnak álomszuszék? 

- Lucy... - váloszolok halkan. 

- Hát akkor sírós Lucy most azonnal gyere ki az ,,ágyból", amíg szépen mondom! - utasít kissé morsosan. 

Ez lenne Levy?! Neeeem, ez tuti nem ő lesz. 

- Levy? - kérdezem óvatosan.

 - Honnan ismersz? - fordul meg szinte azonnal a tengelye körül. 

A szemei bosszúsan és kissé értetlenül csillognak. Ez nem az a Levy, akit én ismerek...De akkor ki ő? És hogyhogy Levynek hívják?

- Á...hosszú történet, de nem is biztos, hogy téged ismerlek... - sóhajtok fel. 

- Chh...az a csacsogós Anna, biztosan megint eljárt a szája...ahelyett inkább kiképezhetne minket! - horkan fel.

Várjunk csak...ki az az Anna? Értetlenül húzom fel a szemöldökömet és nézek Levyre,

- Ki az az Anna? - kérdezem halkan. 

Látszik rajta, hogy teljesen meghökken, ahogy a kérdést szegezem neki. 

- Most viccelődsz velem...ne már, hogy te valami eltitkolt kishúg vagy... - fog karon és úgy, ahogy vagyunk kiránt az ajtón. 

- Hé...várj már egy kicsit... - próbálom meg kiszedni a karomat a szorításából. 

Hirtelen fájdalom hasít a vállamba. Felszisszenek és egy erős húzással kitépem a kezemet az övéinek fogságából. Azonnal a fájó vállamra szorítom azt és a földre rogyok. A francba! Nem elég, hogy elveszítettem a jelet, az igazi Natsutól, de még fáj is...Basszus... Hirtelen valaki mellém guggol és a vállaimra helyezi a kezét. 

- Hé...jól vagy kisl...? - akad meg a kérdésben. 

Felnézek rá és nekem is eláll a szavam. Ez...ez a lány...kiköpött olyan, mint én! Szőke haj, barna szemek, ő...ő lenne az a bizonyos Anna? 

- T-te meg ki vagy? - kérdezi tőlem meghökkenve. 

- Lucy Heartfilia... - válaszolom tátott szájjal -...és te?

- Anna..., Anna Heartfilia. 

SziasztoK! Itt vagyok az új résszel! 

 Remélem elnyerte a tetszéseteket! Ha holnap nem érkezne rész, akkor előre is BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK nektek! :)

Shiro~chan  :)