Natsu p.o.v

Véres kezekkel menetelek haza felé. Hogy ezeknek a balfékeknek mekkora szája volt...azt hittem még holtan is szövegelni fog. Szerencsémre nem így történt,de cserébe most tiszta véres vagyok. Remek... Puffogva gyalogolok a poros úton, amikor ismerős vér szagára leszek figyelmes a levegőben. Ez nem a kezeimet beterítő vér...ez valaki másnak a vére. Összeráncolom a szemöldökömet és a szag forrásának irányába fordulok. Összeszűkült pupillával meredek a lassan felszálló füstre...ami egyenesen az otthonom irányából jön.

- Hogy az ember egyszer megy el otthonról és már megint ez van...most éppen melyik hülyéje próbálkozott? - sóhajtok fel bosszúsan.

Kibontom a szárnyaimat és felemelkedem a levegőbe. Gyorsítok a tempón és már a távolból elő is tűnik a házam teteje. Kellett a francnak ilyen bazinagy birodalom... Ahogy jobban megszemlélem az otthonomul szolgáló építményt, elhúzott szájjal veszem tudomásul, hogy bizony a fele le van dőlve. De az ismerős vér szaga egyre csak bosszant...Hatalmas port kavarva szállok le a földre.

Amint látni kezdek a portól...az első, ami szemet szúr az a lábaim előtt heverő hulla...Chh...most aztán földelhetem el szerencsétlent. 

Komor arccal gyalogolom körbe a helyet. Lucy sehol...megszökött volna? Mert, hogy nem halt meg az is biztos, nem érzem a szagát sehol...vagyis csak nagyon halványan. Kár, pedig érdekes kis története volt számomra, már egészen kíváncsivá tett. És még talán vonzódtam is hozzá...ilyen korábban sosem volt. Főleg nem ilyen gyorsan. El kellene felejtenem ezt az egészet, sürgősen. Tovább haladok a törmelékben és aki még él azt kihúzom a pácból,illetve sziklák közül. 

Lucy : 

A kocsi hirtelen lefékez, nekem pedig előredől a fejem, a teljes testemet maga után rántva. A kezeimet tartó bilincs felsérti a bőrömet, felszisszenek ahogy a vérem kiserken a friss sebből. Vajon most értük el az úticélunkat? Hirtelen ordítás hallatszik és emberek lépnek be a helyiségbe, késekkel a kezükben. 

- Eszedbe ne jusson visszaszólni, mert nagyon megbánod...- suttogja ijedten a fülembe a mellettem lévő.
Aprót bólintok és összeszorított ajkakkal várom a fejleményeket. Az egyik nagy darab pasas egyenesen felém veszi az irányt és megáll előttem. Egy ideig csak szótlanul bámul rám, én pedig kezdek egyre idegesebb lenni.
- Segíthetek? - kérdezem kisegérhanhon.
- Chh...- horkant fel - látom beszédes kedved van...ezért veled kezdünk, te leszel a példa - jelenik meg egy szadista vigyor az arcán.
Kezdek félni és ijedten a mellettem ülőre nézek, aki csak jeges tekintettel mered a földre.
Az előttemálló eloldja a fejem fölött a láncot és magával ránt. A nagy lendülettől azonnal a porba esem.
- Állj fel...- mondja türelmetlenül.
- ÁLLJ FEL! - ordít rám.
Azonnal összekapom magam és feltápászkodom. A férfi behúz a fogolycsoport közepébe és a hajamtól fogva felemel. Felsikítok az irdatlan fájdalom hatására.
- Aki ellenszegül vagy akármilyen visszabeszélést tanusít, az így végzi - hajít ki az ajtón. 

Egyenesen nekicsapódom egy másik kocsi oldalának, aminek a belsejéből sikítás hallatszik. Ebben is rabok lennének? Hányan lehetünk? Nincs időm feleszmélni...szinte azonnal vért köhögök fel és a szemeim fehéredni kezdenek. A franc! Nem ájulhatok el. Hirtelen felindulásból a bőrőmbe vájom a saját körmeimet. A fájdalomtól kitisztul a fejem, és visszanyerem a tudatomat is. Fel akarnék tápászkodni a földről, de a következő pillanatban egy hatalmas kézfej belecsapja a fejemet a mögöttem lévő járműbe. Felordítok a fájdalomtól és ráadásul semit sem látok a kéztől, ami a szemeimre szorul. 

- Így végzik mindazok, akik nem követik minden utasításunkat... - ordítja el magát a falhoz szögezőm. 

- Gyerünk, nyírj csak ki... - sziszegem, miközben esetlenül próbálom lefejteni a tenyerét a vérző sebemről. 

- Óóó, nem...nem lesz ilyen könnyű halálod... - suttogja a fülembe. 

Hallom, ahogy ügyeskedik valamit a másik kezével és hirtelen elveszi a kezét a fejemtől. A hirtelen fény hatására szédülni kezdek, de lassan kirajzolódik előttem a külvilág. A kezeim a kocsi hátuljához vannak kötve és a lábaimat is láncok szorítják egymáshoz. Felnézek az előttem álló férfira, aki éppen feldobja a testét egy lóra. 

- Indulunk... - adja ki az utasítást - kövess ha tudsz, Virágszál...

Hirtelen minden leesik és kétségbeesetten keresem a megoldást, miközben a földön húz maga után a kocsi...

Sziasztok! Itt vagyok az új résszel! Próbáltam érthetően fogalmazni a végét. Aki nem értené: Lucy kezeit hozzákötötték a másik kocsi végéhez és a lábait is megkötötték, hogy ne tudjon túl nagyokat lépni...Igen, kicsit szadistán írtam meg, tudom. Remélem tetszett a fejezet, ha igen akkor légyszi kommentet hagyjatok és voteot is! :)

Shiro~chan