Lucy p.o.v.
              Kinyitom a szemeimet és lassan körbenézek. A hátamra fordulok és kényelmesen nyújtózkodom egyet. Kell egy kis idő, mire rájövök, hogy hol is vagyok. Körbetapogatózom és kerekre nyílt szemekkel ülök fel az ágyban és veszem szemügyre, hogy a takaró mellettem tényleg össze van gyűrődve. Egy jó ideig sehogy sem tudom felfogni a helyzetet, ezért csak tátott szájjal ülök az ágyban. Hirtelen eszembe jut, hogy lassan fel kellene keljek. A szobában meglepő változatosságot nyújt, hogy itt van ablak. Odasétálok hozzá és ujjaimmal az üveget simítom végig. Kifújom a levegőt, ezzel enyhén bepárásítva a tükörsima üvegfelületet. Teljes rálátásom nyílik a tóra, amiről...khm...khm...igen kellemes élményeim vannak. Hogy úgy fogalmazzak, lehetőségem nyílt nem is olyan rég közelebbről is megszemlélni a vizet.
Hirtelen az ajtó nyikordulása üti meg a fülemet és odakapom a fejemet. Az ajtó mögül egy barnahajú lány lép be. Egy pillanat alatt találkozik a tekintetünk és szinte azonnal meghökkenten elejti a kezében tartott tisztítószereket és rongyokat. Kapkodva hajol le értük miközben remegve hajtja le a fejét.
- Ké-kérem bocsásson meg, ne-nem tudtam, hogy az úrfi... - kezd heves mentegetőzésbe.
Felpattanok és odasétálok hozzá, majd megállok előtte. 

- Semmi baj... - mosolyodom el.

Szinte hallom, ahogy a lány szivéről leesik egy mázsás súly. Gondolkozva elhúzom a számat és a hátára teszem a kezem. Érzem, ahogy megremeg az érintésem alatt.

- Naa...ne félj már, nem bántalak! - mondom bátorítóan. 

- E-elnézést kérek...- suttogja falfehéren. 

Felkuncogok és a karjától fogva felrántom. Ez a lányka nem néz ki egyáltalán ijesztőnek. Rámosolygok és felé nyújtom a tenyeremet. 

- Lucy Heartfilia...

Mivel látom, hogy egyáltalán nem  reagál, csak ijedten pislog rám, ezért én nyúlok a keze után és megrázom azt. Gyöngéden kirántja az ujjait a szorításomból és felkapkodja a holmijait és kisurranna az ajtón. 

- Ne menj! - szólok utána szomorúan. 

- Elnézést! - mondja halkan és bezárja maga mögött az ajtót. 

Lebiggyesztett ajkakkal visszahuppanok az ágyra. 

- Miért félnek tőlem? - teszem a kezeimet a fejem mögé és bámulom a plafont. 

Hirtelen mintha egy árnyék suhanna el az ablak előtt. Egy pillanatra az sötét fények költöznek a szobába. Összehúzott szemekkel oldalrafordítom a fejemet. Mivel nem látok semmit, így egy vállrántás kíséretében visszahajtanám a fejem a kezeimre, amikor hirtelen hatalmas dörrenés hallatszik. A nagy robajban lezuttyanok az ágyról és a fejem fölé kapom a kezeimet. Nem sokkal később egy sikítást hallok. Olyan magas frekvencián, hogy teljesen elvegyűl a zajjal. Mintha....mintha azé az előbbi lányé lenne. Kipattannak a szemeim és nem törődve a remegő falakkal. Kirontok az ajtón és az egyik fal abban a pillanatban dől össze. Nekiesem az ajtónak és érzem, ahogy a kemény kődarabok felhasítják a bőrömet. A szemeimmel keresni kezdem a nemrég halott hang forrását. Megáll bennem az ütő is...a pupilláim kitágulnak és a szám elé kapom a számat, nehogy felsikítsak. A lány vékonyka teste körül hatalmas vértócsa gyarapodik egyre jobban. A hasából egy óriási szikladarab mered az égre. 

Nem bírom. Felsikítanék, de nem jön ki hang a torkomon. Halott...ő is halott. Hirtelen reccsenő hangot hallok és a lábaim alatti padlót törésvonalak szabdalják át. 

- Ne... - nyögöm ki elnyílt szemekkel. 

A betontömb egy hangos roppanással ezernyi apró darabra törik. Elsőként a sarkam alól zuhannak le a szikladarabok. Hátradőlök és zuhanni kezdek. 

Egyik pillanatról a másikra irtózatos fájdalmat érzek a fejemben. Lassan elmosódnak a dolgok. Már semmit nem látok tisztán és a lüktető fájdalom is egyre erősödik. Az elmémet szépen lassan ellepi a sötétség. 

-------------------------------------------------------------------------------------------

Csörömpölés és lovak nyerítése. Mi a...

Felnyitom a szemeimet, de szinte azonnal össze is szorítom őket a hatalmas fény hatására. 

- Felébredtél? - kérdezi egy kedves hang. 

- Ho-hol vagyok? - kérdezem nagy nehezen. 

Mivel nem kapok választ ezért kénytelen vagyok kinyitni a szemeimet. Egy kocsiban vagyok, amit két ló húz. Körbenézek, de hirtelen megcsörren rajtam valami. Értetlenül a kezeimre és a lábaimra csúszik a tekintetem. 

Sziasztok!

 Itt vagyok az új résszel! Most aztán tényleg azt hiszem, hogy a történet ezen kimetele nem sokak fejében fordult meg. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Hogyha igen, akkor kommenteljetek és voteoljatok nyugodtan! Holnap karácsony lesz... :)

Shiro- chan