Natsu szemeit fürkészem, és próbálok olvasni bennük...,de ez nem megy. Csöndben eszem tovább, de a szemeimet nem veszem le Natsuról. A csönd kettőnk között ezúttal még feszültebb, mint ezelőtt. Szinte érzem magamon a figyelmét. Tudom, hogy nem néz rám, de ha akárcsak meg is mozdulnék, már azonnal rám kapná a tekintetét. Hirtelen az ajtó kicsapódik és egy láncra vert fogoly lép be két őr kíséretében. Alig vonszolja magát, látszik rajta, hogy teljesen feladta már az életét. Két izmos, maszkos pasas áll mellette. A férfi meggyötört arcával rámnéz. 

- S-se-segítsen! - nyögi elhalóan. 

A szám elé kapom a kezem és elfolytok egy ilyedt sikítást magamban. Mit keres itt egy ilyen ember. Natsura kapom a tekintetem. A fiú szemei meg sem rebbennek. De az íriszeiben egy furcsa fény csillan. Az arcomon egy izzadságcsepp folyik le. Hirtelen egy hideg kéz ér a hátamhoz. Összerezzenek és ijedten fordulok meg. 

- Kisasszony, most kérem jöjjön velem! - mondja türelmetlen hangon a korábbi nénike. 

Teljesen elhűlve hagyom, hogy a kezemnél fogva felhúzzon a székről. A tekintetem még mindig Natsu és a véres fogoly között cikázik. A nénike belehúz, így seperc alatt a lépcső takarásába érünk. Egy ideig néma csend hallatszik, majd egy ordítás. Ahogy a sikoltást hallom, végigfut rajtam a hideg. Leblokkolok és az ujjaim csak egyszerűen kicsusszannak a néni kezének szorításából. Nem futok el...csak megállok egyhelyben. A kihűlt kezeim megremegnek. A fejem akaratlanul is visszafordul az étkező irányába. Elsőre, hatalmas szerencsémre semmi sem látszik...Gyorsan veszem a levegőt és a következő pillanatban megakad a szemem valamin. A szoba azon részéből, amit a falak eltakarnak előlem, a padlón vörös folyadék kúszik be a látókörömbe. Érzem, ahogy a nénike ráncigálni kezd, de a lábaim egyszerűen nem hagynak elmenni. Mozdulatlanul nézem, ahogy a friss vér egyre jobban beteríti a fehér padlót.

Nem tudok dönteni. Az eszem azt mondja, hogy most azonnal menjek az idősebb hölgy után, de a szívem azt súgja, hogy menjek Natsuhoz. A térdeim szinte már összerogynak a tehetetlenségben. 

Végül az egyik lábam megcsúszik a lépcsőn és elveszítem az egyensúlyt. A szemeim ijedten pattannak ki. A szívem sokkal gyorsabban kezd el verni. Látom az előttem álló néni ijedt arcát és ahogy utánam kap. De már nem ér el. Leesem a lépcsőről és beverem a fejemet. 

 Érzem a fájdalmat, ahogy a fejem sajog. A magam mellett lévő kezemet  ösztönösen kezdem el felhúzni a fájó részhez, amikor valami furcsa dolgot érzek. A kezem valami meleg folyadékba ér. Elsőre nem tudom mi az, de amikor tovább húzom, a kézfejem hozzá ér valamihez. Ujjakat érzek... egy kéz. Villámként csap belém a felismerés. Azonnal visszakapom a kezemet és a szemeim rémülten nyílnak ki. Feltérdelek és megrökönyödve bámulom a kezemen lévő vért. Az ujjaim be-be remegnek. Nem merek magam elé nézni. Hirtelen valaki elém lép. Összerezzenek és lassan felemelem a szemeimet. A tekintetem először egy kéz ragadja meg. A hosszú ujjakon vékony patakogban folyik le a vér. Ahogy az ujjbegyekhez ér, összegyűlik egy-egy apró cseppbe és vörös kristályként csöpög a földre. 

A remegés több hullámban is végigfut rajtam. Rettegek...a tekintetem akaratlanul is feljebb csúszik és megállapodik a rózsaszín tincseknél. A zöld szemek engem fürkésznek. Natsu arcán egy pár helyen apró vércseppek csúsznak lefelé. A tekintetéből semmilyen érzelmet nem lehet kivenni. Komolyan, talán egy kicsit elszántan néz végig rajtam. 

Ijesztően fölém magasodik...félek...rettegek. A szemeimből könnycseppek csúsznak ki. A falfehér, hideg arcomon forróvízként gyöngyöznek le. Natsu közelebb lép, én pedig a torkomban érzem a szívemet. Egyre közelebb jön, én pedig legszívesebben elszaladnék, de a testem nem engedelmeskedik az utasításaimnak. A síri csöndet csak az én zihálásom zavarja meg. Natsu véres keze megragadja a karomat és durván felránt a földről. Még így sem vagyunk egy magasságban persze. Ő sokkal tekintélyesebb, egy szürke porszemnek érzem magam előtte. A szorítása elenged, a keze pedig lassan felkúszik az államra, vérfoltokat hagyva a bőrömön. Hátrabillenti a fejemet és a szemeimbe néz. 

- Rettegsz tőlem? 

Sziasztok! Itt vagyok a folytatással! Igyekeztem vele...Hát egy pöppet morbid lett...Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lett elfogadható a rész részetekről...úgyhogy kérlek írjátok meg kommentben! Előre is köszönöm szépen. 

Shiro~chan :)