(a nyarat értsétek Natsura, csak így sokkal menőbben hangzott, hehe)

-Ébresztő, hölgyem! - hallok egy kedves hangot magam mellől.

A fejem csak úgy sajog...mégis hol a jó égben vagyok...na jó azért az égben még ne legyek! Nehezen, de kinyitom a szemeimet. Egy ágyban fekszem...nem tom hol. Mellettem egy idős nénike térdel és simogatja a homlokomat. 

- Hol vagyok? - nyöszörgöm halkan. 

- Az úrfi beszélni szeretne magácskával, kisasszony... - hagyja egyszerűen figyelmen kívül a kérdésemet. 

- Úrfi?! - kérdezem félálomban egy nagyot ásítva. 

- Igen, Natsu úrfi... 

Hú...Natsu úrfi lenne? Hát ez fura...na jó. Inkább röhejes, mint furcsa. Mivel a nénike látja, hogy mindjárt visszaalszom, a karomtól fogva felállít. A fejem egy pillanatra előreesik, de azért megpróbálom visszaszerezni az uralmat a testem felett. A nénike közben eltűnik és nem sokára visszatér egy fehér ruhácskával. 

- Tudja, nem sokszor jár itt személy a gyengébbik nemből, így nem igazán van mit adnom ruhának, de remélem ez megfelelő lesz - mondja és azzal a lendülettel a kezembe is nyomja a ruhadarabot. 

Meghajol és ki is megy a szobából. Csak pislogok egy párat és megrázom a fejem. Felveszem a ruhát, ami kicsit bő ugyan, de nagyon kényelmes. 

Óvatosan az ajtó felé veszem az irányt, és óvatosan kinyitom azt. Kilépek a hideg kőre mezítláb, mivel a nénike nem adott cipőt. Elindulok abba az irányba, amerre a legjobb döntésnek tűnik. A folyosó teljesen kihalt. A csend szinte már ijesztőnek mondható. Hirtelen kicsapódik az egyik ajtó, én pedig ugrom egy aprót ijedségemben. A falnak csapódott ajtó mögött rejlő szobából gőz kúszik ki. A következő pillanatban egy alak lép ki a helyiségből. A törölközőt hanyagul a fejére téve, kigombolt inggel sétál ki az ajtón. 

Kissé elvörösödöm, ahogy teljes valójában előttem áll. 

- Felébredtél... - vonja le az egyszerű következtetést. 

Na nem mondod?! Ezt az intelligenciát, Natsu... Lesütöm a szemeimet és kerülöm Natsu tekintetét. Feszült csönd vesz körbe minket, amikor hirtelen megkordul a hasam, de olyan hangosan, hogy szerintem még Gajeel is hallotta.
Még jobban elpirulok és szinte már süllyedek bele a földbe. Natsu halkan felnevet, mire én felkapom a fejemet.
- Gyere, menjünk enni...- mondja még mindig kacagva.
- Jó...
Gratulálok Lucy! Ez egy igazán tartalmas válasz volt részedről...Natsu lekapja a törölközőt a fejéről és nemes egyszerűséggel behajítja, a fürdőbe, ahonnan az előbb jött ki. Chh...nem is ő lenne...Olyan furcsa, mintha ez a régi Natsu lenne. Vagy csak képzelődnék? 

- Most azonnal idejösz kislány, vagy különben kihajítalak az óceánba, miután megkötöztelek egy hordóhoz és leöntöttelek forró teával! - kiált rám türelmetlenül Natsu egy kicsit arrébbról. 

Igen...száz százalék, hogy tévedtem. Ilyen fenyegetést is csak ő tud kitalálni...bár a teás részét nem teljesen értem....de mindegy is. 

Kicsit hátratántorodva, de azonnal megindulok Natsu után. Ahogy beérem és mögötte lépkedhetek, megmagyarázhatatlan boldogság érzése lesz úrrá rajtam. A mosolyom levakarhatatlan.

Kicsit amolyan Natsu kiskutyájának érzem magam, de...ez az egyik legjobb érzés, amit valaha is tapasztaltam. 

Lesomfordálok Natsu után egy lépcsőn és egy hatalmas étkezőben találom magam. Középen egy asztal csak úgy roskadozik a finomságoktól. 

A szám is tátva marad... uram atyám, ki ez a Natsu, hogy így kiszolgálják? Valamilyen herceg talán? 

- Natsu... - kérdezem halkan. 

- Előbb egyél, aztán majd beszélünk! - hangzik el rögtön az utasítás. 

Sóhajtva becsukom a tátva maradt számat és helyet foglalok az egyik széknél. Natsura nézek, aki már javában tömi magába a húst. Elmosolyodom és egy csirkecombért nyúlok. Látom Natsu khm...,,igazán kultúrált táplálkozási formáját", ezért egy fokkal nőiesebben jóízűen beleharapok a húsba. Élvezem a frissensült ropogós finomságot. 

- Nem gondolod, hogy megmérgeznélek ezzel, hm? - hallok magam mellől egy hűvös kérdést. 

Abban a pillanatban félrenyelek és a fuldoklás közben Natsura pillantok. Komor tekintettel nézi a szenvedésemet, ahogy nagy nehezen vizet öntök egy pohárba és egy húzásra megiszom. Vörös fejjel kifújom a levegőt és szólni készülök. 

- Nem...nem gondolom, hogy megmérgeznél, mert bízom benned...

Sziasztok! Meghoztam az új részt! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól esik ez a sok támogatás! Nagyon hálás vagyok és repdesek az örömtől, amikor olyanokat olvasok, hogy ez az egyik kedvenc könyvem, meg hogy imádtam a fejezetet és mikor lesz kövi?. Köszönöm....nagyon, nagyon köszönöm! Tetszett a rész, ha igen akkor kommentelj, voteolj és ha kérdésed vagy akármid van, írj rám nyugodtan! :)

Shiro~chan :)