40. rész : Közös tűz
Natsu egy pillanatra gyanakodva a szemeimbe néz és végül elengedi a csuklómat.
- Ha el mered rontani....én ... - szól rám indulatosan.
Bólintok és sietve előkapom az első kulcsot, ami a kezembe kerül. Szinte nem is nézek rá a fényes tárgyra, csak sietve suhintok vele.
- Taurus! - kiáltom gyorsan, mire a kulcs fényesen felvillan.
A rég nem látott, hatalmas alak jelenik meg egy pillanat alatt.
- Lucy-sama, mint mindig, most is csak úgy olvadozom gyönyörűségedtől... - kezd bele a szokásos nyálas monológba.
- Csak lassítsd le, kérlek! - kiáltom idegesen.
Taurus kicsit meghökkenve ugyan, de Gajeel felé fordul, aki kitartóan röhög.
- Nini, egy bugyis tehén! - szakad meg a nevetéstől.
- Hogy minek neveztél, te vaspofa?! - pipul be Taurus és átugrik Gajeelra, aki a meglepődöttségtől még elfelejt nevetni is.
- Huhh, na végre! - sóhajt fel Natsu, amikor észreveszi, hogy Gajeel lemarad tőlünk.
Egy nagyot sóhajtva letörlöm az izzadságot a homlokomról, de hirtelen hatalmas becsapódás hallatszik.
- Ez meg mi volt Dragneel? - szakítja félbe az éjszakát az indulatos kiáltás.
- Taurus...feloldás... - suttogom, mert már érzem, ahogy fogy az erőm és tudom, hogy Taurus úgysem győzheti le Gajeelt.
A testemben eluralkodik a fáradság érzése. Milyen keményen vághatta földhöz Gajeel a csillagszellememet, hogy ennyire érzem.
- Hé Luce, kitartás...mindjárt ott vagyunk... - hallom Natsu ideges hangját.
Mintha egy kis aggódást is fel fedeznék benne. És ahogy a nevemen szólít...valahogy erőt ad. Nem lehetek gyenge...bizonyítanom kell neki! A szemeim kipattannak és megszorítom Natsu csuklóját.
- Meddig bírod még? - kérdezem a kissé értetlen szemeibe nézve.
- Ameddig odaérünk, muszáj lesz...amíg nem vagyunk a területemen, nem tudok rendesen mágiát használni... - mondja zavartan.
Összehúzom a szemeimet és gondolkozni kezdek. Az egy dolog, hogy ő nem tudja használni a mágijáját, de ez azt jelenti, hogy én sem tudom használni az övét. Beharapom a számat és nagy nehezen döntök. Ha most nem teszek semmit, Gajeel beér minket.
- Figyelj csak...dobj le amikor azt mondom és te pedig menj amilyen gyorsan csak tudsz! - ismertetem vele a tervet.
- Mi?! De ez őrültség! - kiált rám.
- Csak csináld, amit mondok Natsu, most nincs időm elmondani a dolgokat... - mondom sietve.
Simán lehet, hogy ennyi idő után nem tudom aktiválni a jelet és kinyiffanok, de akkor legalább nem hiába halok meg. Ökölbe szorítom a kezemet és még egyszer utoljára végiggondolom a tervemet. Teljes beleegyezéssel kijelenthetem, hogy ez úgy ahogy van őrültség. Sőt, majdnem biztos öngyilkosság...DE ez van, ezt kell szeretni!
Elhúzom a számat és amolyan nekem már úgyis kampec stílusban Natsu felé fordulok.
- Most! - mondom teljes nyugodsággal.
Ő szinte azonnal eleget tesz a kérésemnek és elenged. Látom ahogy már elkönyvelt amolyan ,,hát ez teljesen hülyének".
Zuhanok...az utóbbi időben ez szinte szokásommá vált...a végén még az is lehet, hogy én is szárnyakat növesztek, mint Natsu.
Kifejezéstelen arccal nézem, ahogy Gajeel még kissé alattam van. Tudom, hogy észrevett. Na most kellene az a tűz. Gyerünk...
- Kérlek ne szivass meg... - szorítom össze a kezeimet.
Lássuk csak, Natsu hogy is szokta csinálni. Kezeket a száj elé és...
- Karyuu no Houkou! - kiáltom.
A kifújt levegő, ahogy átsüvít az ujjaim között mintha meggyulladna. Mivel nem tudom rendesen csinálni, ezért egy kicsit fölé célzok, ezért lejjebb fordítom a fejemet. A tűzcsóva fényesen világítva zuhan lefele.
- Mi a?! - hallom Gajeelt.
Remek Lucy, már csak ki kell bírnod levegővel! Mikor meggyőződöm arról, hogy Gajeel teljesen leblokkolt, lafelé fordítom a fejemet ezzel a tűzzel felemelve saját magamat. Olyan érzés, mintha akkorát tüsszentenék, hogy attól felemelkedem a földről.
Érzem, ahogy egyre fogy a levegőm. A tűz lecsillapodik én pedig egyre lassabban haladok, már ha ezt lehet haladásnak nevezni...Az utolsó szusz levegőt is kifújom a tüdőmből és ismét zuhanni kezdek. Az oxigénhiánytól nem teljesen érzékelem a külvilágot, csak annyit, hogy valami hatalmas és forró fal gyullad fel közöttem és a dühös Gajeel között és két kar elkap.
Sziasztok! Most extra gyorsan hoztam a részt! Remélem elnyerte a tetszéseteket! :)
Shiro~chan :)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro