Ő sajnos nem tud megtartani, de van még egy fontos tény. Történetesen a tó szélén állt, tehát most épp belezuhanunk a hidegvízbe! Még épphogy van időm bocsánatkérően Natsu szemébe nézni, aki félig meglepetten, félig vigyorogva állja a tekintetem. És placcs! Szerencsére nem mély a víz, így nem lettem teljesen vizes. Jó ez nem teljesen így van, hiszen jelentősen segített, hogy Natsu alattam fekszik. És ráadásul félmeztelenül! Hát ezt is jól megcsináltam magamnak! Gyorsan megpróbálok felállni Natsuról, de ő visszaránt, így én is csobbanok a vízben.

- Azt hitted, hogy belöktél a vízbe és még el is menekülhetsz? - kérdezi nevetve.

Jól van, belemegyek a játékba. Hátrahúzom a kezem, majd lefröcskölöm Natsut és utána megpróbálok felállni, de ő gyorsabb végeredményként pedig megint felkap és rohanni kezd velem a tó közepe felé. Majd mikor neki már derékig ér a víz eldob befelé, én pedig egy sikítással értékelem cselekedetét. Mikor feljövök a víz alól, teljesen ázott fejjel, Natsu már felém úszik, mikor már majdnem kezdetét venné a csata hirtelen mindketten felfigyelünk valakire. Ez a valaki Happy, aki épp egy hallal beszélget.

- Hát igen, épp szerelmi vitákat vívnak - mondja teljes átéléssel a kopoltyúsnak.

Natsuval egymásra nézünk és egyszerre elpirulunk egy kicsit. Közben elkezdek kihűlni így kivánszorgok a partra, ahol természetesen még jobban fázom. És ekkor jut eszembe egy elég gáz dolog, mégpedig az, hogy nekem ez volt az egyetlen ruhám és ez is elázott. Kiülök egy sziklára és összekuporodva didergek. Hirtelen egy kéz érinti meg a vállamat.

- Hisz te teljesen ki vagy hűlve - lepődik meg Natsu.

- Tudod nekem nincs meg a képességem, hogy a tűzzel felmelegítsem a ruháimat - mondom lila szájjal.

- Na jó, gyere ide - tárja ki a karjait felém.

Most komolyan ő maga akar felmelegíteni? Mondhatnám, hogy csak szimplán gyújtson tüzet nekem, de ezt semmi pénzért nem teszem meg. Ilyen alkalmam sem biztos, hogy lesz többet. Most kell kihasználnom a lehetőséget. Odahúzódom hozzá miközben leül és hátamat nekitámasztom a mellkasának, majd élvezem a meleget, ami a testéből árad. Ő az állát a vállam és a nyakam közé rakja és kezeivel közelebb húz magához.

- Most már jobb? - kérdezi, miközben kiráz a hideg attól a forró levegőtől, amit kifúj a száján beszéd közben.

- I-igen - dadogom és olyan kicsinek érzem magam, mint valami bolha.

Még így ülünk úgy egy bő tíz percig, majd mikor már megszáradtam felállok és inkább korgó gyomrommal foglalkozom.

- Na, vége lett a randinak - kezd bele Happy -, most már jöhet a kaja?

Igen jöhet, de amúgy ez a macska honnan a csodából bukkant fel már megint?!

Elveszem Happy mancsából a halakat és Natsunak adom, aki egy fújással megsüti őket, kivéve az exceedét, aki köztudottan nyersen eszi a kopoltyúsokat. Hát ez is gyors volt! Mindenki megeszi a sajátját.

- Na most már jöhet az edzés! - kiáltja el magát Natsu.

Tényleg, még azon is túl kell esni. Na de mindegy, végülis én is erősebb akarok lenni. Hát most itt a megfelelő pillanat erre.

- Happy, te emelj fel egy embersúlyú követ, repüld körbe vele a hegyet és gyere vissza ide, jó? - adja ki a feladatot Natsu.

- Aye sir! - mondja Happy és a dolgára indul.

- Lucy - fordul hozzám Natsu -, mi a közelharcot fogjuk gyakorolni.

Igaz is, ez az én mágiám egyik hiányossága, hogy ha egy az egy elleni közelharcba keveredem esélytelen vagyok. Meggyőzöm magam arról, hogy ez jót fog tenni nekem.

Követem Natsut a tópartra, ahol a fiú támadóállást vesz föl, miután szembefordult velem.

- Vá-várj Natsu, én nem értek ehhez, kérlek kezdjük először az alapokkal! - rakom védekezőn magam elé a kezeimet.

- Hát jó! - sétál mellém az újdonsült oktatóm.

Mögém állt és vállam fölött áthajolva beállítja a kezeim védekezésre.

- Kezdőként a legjobb támadás a védekezés - mondja a téma szakértőjeként.

Hát gondolom neki ezt tanították, de én nem igazán látom, hogy alkalmazná, amikor eszeveszett iramban elkezd rohanni valaki felé, hogy péppé verje.

Szembefordul velem és megmutatja lassan, hogy az adott ütést vagy rúgást hogy a legcélszerűbb kivédeni. Nehezen, de kezdenek magától mozogni a végtagjaim. Natsu is gyorsít a támadásokon, de ezek még mindig gyengék azokhoz képest amiket éles küzdelemben szokott bevinni vagy hárítani.

- Natsu - szólalok meg -, nem ütsz egyetlen ütést az erőd felével, kérlek?

Azért féllel kérem, mert így sokkal nagyobb esélyét látom, hogy én és a csontjaim is egyaránt egyben maradjanak.

- Rendben van - válaszolja -, készülj Lucy!

Felém indul és lendíti az öklét az arcom felé, alig van időm felvenni a védőpozíciót, de valahogy mégis sikerül időben. A karjaim nagyon fájnak, ahol az ütést védtem és még hátra is csúszom egy-két métert a földön.

- Na milyennek érezted? - kérdezi Natsu.

- Erős - szögezem le.

Inkább brutális, mint erős! És ez csak a fele volt az erejének?! Ezek szerint ő sem az az ember, akivel szívesen akasztanám össze a bajszomat. Végigsimítok a karomon, de szerencsére semmi nyoma a támadásnak.

- Most te üss egyet, amibe minden erődet beleadod! - kér lelkesen.

Végülis miért ne? Ha véletlenül leégnék, márpedig le fogok, akkor ráfoghatom arra, hogy lány vagyok.

A tőle ellesett támadóállást veszem fel és megindulok felé. Hátrahúzom a kezemet és ütök. Teljes erőmből. Ő csak hátralép és oldalról megbillent egy kicsit és mikor elesnék, a hátam alá rakja az egyik kezét, a másikat pedig a torkom elé helyezi. Ez valami elképesztő. Lehet, hogy nem épp egy észlény, de a harcban fog az agya, mint a borotva. Így mondják ezt egyáltalán? A következő pillanatban már talpra állít és vigyorog rám.

- Ez az egyik legkirályabb hárításom - újságolja büszkén.

Elismerően bólintok, majd fáradtan lehuppanok a földre. Kész, vége, teljesen kimerültem. Annyira ki vagyok, hogy moccanni sem bírok.

- Úgy látom szükségünk lesz egy pihenőre! - ül le mellém Natsu.

Fáradtan bólintok és nekidöntöm a fejemet a sárkányölő vállának.

Itt is az új fejezet! Mától kezdve a fejezetek kicsit rövidebbek lesznek, de amint tudom írom és kozom őket! Kommentekre, csillagokra még mindig vevő vagyok! :)  (ez az utsó kép úgy egtetszett és még a történethez is illik valamennyire)

Shiro~chan   :)