Amikor kinyitom a szemeimet, hirtelen kell visszazárnom őket, ugyanis azonnal párás levegő süvít az arcomra. Néhol forró, máshol pedig jéghideg cseppecskék pattognak az arcomra. Letörlöm őket, de mikor körülnézek, már semmi nem látszik a gőztől. A tömény levegőt szinte meg tudom fogni. Hirtelen sercegés hallatszik és a gőz élénvörös árnyalatba vált, olyan, mintha egyszercsak meggyulladna.

Hirtelen ismét forróság tör rám és belekap a hajamba és arrébb fújja azt. Behunyom a szemeimet, de abban a minutumban süvítés hangzik fel. Kipattannak a szemeim és látom, ahogy a másik oldalról egy pillanatra megfagy a levegő szó szerint. De a jég szinte azonnal hatalmas gőzzel el is olvad. Összehúzom a szemeimet. Ezekszerint tőlem jobbra van Gray. Na de balra... a szívem talán az eddiginél is hangosabban ver. Minden jel arra mutat, hogy Natsu az, na de akkor mégis miért harcolnak. És ami még jobban zavar, miért hallottam sikítást. Ki lehetett az a lány? És Gray miért rohant olyan kétségbeesetten? Hirtelen ötlettől vezérelve előkapom az egyik kulcsomat. Egy pillanatra megfogom a kezemben és átfut az agyamon a gondolat...mióta nem használtam én ezt... Összehúzom a számat és idézésre készülök, amikor hirtelena köd hatalmas sercegéssel és pattogással felszáll. Vegyes érzések munkálkodnak bennem, miközben várom a végkifejletet. Elsőként egy fekete hajkoronát pillantok meg. Ahogy a gőz elszáll, valami még érdekesebbis kibontakozik a szemeim előtt. Gray karjaiban egy lány. Kék haja megperzselődve csüng le a föld felé. Feje hátracsuklik így teljes mértékben ki tudom venni benne az égésnyomokat. Juvia...

A szám elé kapom a kezemet és egy néma sikítás hagyja el a számat. Nem...az nem lehet, hogy ezt Natsu tette...

A tekintetem felcsúszik Gray kétségbeesett és haragos arcára. Egyik kezével lendít és egy hangos kiáltás kíséretében hatalmas jégoszlopok tűnnek elő a semmiből. Csattanás hallatszik és én dermedten a hang irányába fordítom a fejemet. A szemeim kitágulnak és az eddig számat takaró kezem erőtlenül hullik vissza a testem mellé.

A gőzből kilátszódó rózsaszín hajkorona tulajdonosa lassan kirajzolódik előttem. A rózsaszínű tincsek közül két szarv áll ki.

Nem...ez nem lehet Natsu...

Ez a tekintet nem az övé. Ezek az íriszek csak úgy csöpögnek a gyűlölettől. A száján gúnyos mosoly ékeskedik.

Egyik kezével tartja meg a felé meredő gyilkos jégoszlopot. A szája széle megrezdül és egy apró mozdulattal összetöri a jeget, ami csörömpöléssel hull a földre, ahol szinte azonnal el is porlad.

Ki ez az ember?...mert az biztos, hogy nem Natsu...

Félve Grayre pillantok, aki lázasan gondolkozik, de látszik rajta, hogy el van borulva az agya Juvia miatt.

- Mi a francot képzelsz magadról, he?! - ordítja dühösen.

A Natsuhoz hasonlító valaki nem válaszol, helyette inkább megindul Gray felé, aki láthatólag nem tud mit csinálni védekezésképpen. Hangosan kifújom a levegőt. Eddig csak külső szemlélő voltam, de most igazán be kellene avatkozzak én is.

Gray az egyik karjával próbál védekezni, amivel kicsit visszaszorítja a támadóját. De egy pillanattal később a rózsaszínhajú támadása egyértelműen Juvia ájult teste felé közelít, Gray pedig ijedten fordul meg, így őt éri az ütés. Mindketten elesnek és Gray hátából jól láthatóan ömlik a vér. Elfehéredve nyitom ki a számat, hogy rákiáltsak, de csak egy elhaló, halk suttogás hagyja el az ajkaimat. Még én sem hallottam rendesen. Erőt veszek magamon, muszáj megállítanom a fiút, különben talán még képes lenne megölni Grayt és Juviát. Már majdnem Grayhez ér, amikor rákiáltok.

- Elég! - szeli át a hangom a kínos csöndet.

Felém kapja a fejét és kissé meglepődött tekintettel mered rám.

- Te meg ki vagy, kislány? - kérdezi egy ijesztő vigyorral az arcán.

Elhűlve hallgatom végig a mondatát...Ezek szerint nem ismer. Egy pillanatig megnyyugvás veszi át az uralmat az elmém fölött. Ez azt jelenti, hogy ő nem Natsu...De akkor meg hogy hasonlíthat rá ennyire?!

- Inkább te ki vagy? - remeg meg a hangom a mondat végére.

Kicsit nagyobb magabiztossággal is beszélhetnék, mert így még egy hangya sem venne komolyan.

- Azt neked nem kell tudnod, inkább menj innen, mielőtt még valami nem  neked valót látsz... - néz mélyen a szemeimbe.

Nem bírom tűrtőztetni magam. Muszáj megkérdeznem Natsuról. Nem lehet, hogy most feladjam. Így se, úgy se hagynám itt Grayéket, ha pedig már úgyis harcra kerül sor, miért ne kérdezném meg.

- Előbb még kérdeznék valamit... - nézek kicsit félve rá.

Hallom, ahogy felmordul és kissé türelmetlenül pillantgat köztem és Gray között.

- Ismered Natsu Dragneelt? - kérdezem a bátorságomat egy kicsit összeszedve.

Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel, remélem hogy elég gyors voltam... Igen, tudom....most ismét megint mindent összekavartam, de ne aggódjatok majd idővel mindenre fény derül! 😉 Igyekszem a következővel! Kommentet csillagot mindent várok!

Shiro-chan ❄☃