Kissé fájdalmasan kifújom a levegőt, és megpróbálok erőt venni magamon.
Muszáj megtalálnom Natsut, de ahhoz mindenek előtt rá kell jönnöm, hogy hol van és mi is történt vele pontosan. Felemelem a kezeimet és abban a pillanatban megváltozik körülöttem a világ. Ismét mindent körbevesz a szürkeség és hallom a szemerkélő esőt is. Immár sokadszorra erőt veszek magamon és lenyelem a feltörekvő könnyeimet. Behunyom a szememet és hihetetlen gyorsasággal végiggondolom a lehetőségeimet. A cél: megtalálni/visszahozni Natsut... a megvalósítása: na ez itt a kérdés...Nem szabad feladnom...aki keres, az előbb vagy utóbb talál is! Nem tudom honnan szerzek ennyi erőt, de felállok a földről és a karjaimba zárom a régi könyvet. Elmegyek...nem maradok itt...eddig ahányszor csak visszajöttem mindig valami rossz történt...Nem leszek hülye, veszem a célzást és eltűnök egy időre. Körbenézek és tudom, hogy a többiek nem fogják megbocsátani nekünk ezt, főleg nem nekem...De én önző módon Natsut választom a többiek helyett. Nem érdekel, hogy helyesen cselekszem-e, de...vajon Natsu is engem választana? A könyvvel a kezemben elindulok kifelé az erdőből. Amint visszaérek a hiedg, köves útra, megpillantok egy esernyőt, ahogy felém fújja a szél. Lassan a lábaim elé ér én pedig felveszem a kezembe. A következő pillanatban egy kislány fordul be a sarkon. Amint megpillantja nálam az esernyőjét hozzám szalad én pedig kinyújtom felé a holmit. Bizonytalanul fürkészi a tekintetemet, amíg az én szemeim csak fáradtan pislognak. Hirtelen kedves mosoly kúszik fel az arcára és visszatolja a kezemet a testem mellé. Értetlenül várom a magyarázatot az előzőkre, de csak ennyit mond.

- Tartsd meg, neked nagyobb szükséged van rá! Anyukám majd vesz nekem másikat! - mondja vidáman és elszökdécsel mellettem.

A tekintetemmel még követem egy ideig, utána elindulok az utcán. Kellenének a kulcsaim... Felsóhajtok és futni kezdek.

Fogalmam sincsen, hogy hol lehetnek...Idegesen töröm a fejemet, amikor eszembejut, hogy a könyvekben szereplő csillagmágusok egyetlen füttyentéssel oda tudják hívni a kulcsaikat. A francba...mennie kell... Nem tudom, hogy kell csinálni ezt az egészet, de az biztos, hogy próbálkozással kellene kezdjem... Összeszorítom a szemeimet és összerakom a kezeimet. Próbálom megkeresni a kulcsaim jelenlétét, de nem érzek semmit. Kinyitom a szemeimet és elhúzom a számat, amikor hirtelen egy apró vakítóan fényes valami repül felém. Egy pár pillanatig bizsergést érzek a tenyeremben, ami miatt hirtelen kapom el a kezeimet. A fényesség abban a minutumban megszűnik és halk csörömpölést hallok nem messze tőlem. Felkapom a fejem. A kulcsok! A lehető leggyorsabban kapom össze a kezemet és koncentrálok újra. Kicsit várnom kell, amíg újra felcsillannaka a kulcsok és elég nehézkesen, de felém veszik az irányt. Amint a tenyerembe hullanak az ujjaim összezáródnak és magamhoz szorítom a fénylő kis kincseket.A kezemben lévő könyvet is magamhoz szorítom. Egy napja még találkoztunk, és már is hiányzik...

TÁJM SZKÍÍÍP!!!!

11 hónappal később: 

Lerakom a tollat a kezemből és felsóhajtok. Bal kezemmel megtámasztom a fejemet és kinézek az ablakon. Az üveglapon keresztül kilátásom nyílik a tengerre. Kicsit emlékeztet Magnoliára...

Alsó ajkamba harapok és gondterhelten összevonom a szemöldökömet. Égen földön kerestem Natsut, de...sehol semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Csak az összetört szívemet... Próbáltam megfejteni a könyvet, de semmire nem jöttem rá...Az ég világon semmire... A szomorúságom idővel átfordult dühbe. Nem Natsut gyűlöltem, ugyan...őt nem tudnám gyűlölni. Hirtelen mérgem miatt az asztalra csapok és a tintatartó felborul. Nem teszek semmit, csupán keserű szájízzel nézem, ahogy az éjfekete folyadék végigfolyik az asztalon, egészen amíg el nem áztat egy vékonyka papírlapot. Megakad a szemem a papírlapon és kihalászom a feketeségből. Egy papírlap, rajta egy szívecskével, egy időponttal és egy telefonszámmal. Randim van egy óra múlva...Harmadszorra találkozom a sráccal. Igazi úriember...szőke haj, kék szemek...Kedves, illedelmes, de valahogy nem az igazi...Nem érzem benne ugyanazt...Naturól lemondtam, kész...feladtam...

- Na jól van, készülődjünk! - suttogom magam elé.

Besétálok a fürdőbe és letusolok, majd a tükör elé állok. A kezembe veszem a fésűt és hosszú tincseim kövé helyezem.

Miután megfésülködtem, gyengéd kis sminkkel teszem életrevalóbbá az arcomat. Mégsem lehetek zombi! Már csak a fiú miatt sem...

Felöltöztem és az órámra pillantok. Még van 10 percem...Lehuppanok az ágyamra és körbenézek a szobában. A fiókomra pillantok, amiben egy könyv lapul.

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon sokáig nem volt rész... :( Remélem azért beéritek ezzel is! Igyekszem a folytatással, addig is sziasztok! :)

Shiro~chan