Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

32. rész : Vörös eső...

Dermedten, falfehéren dőlök a falnak. Tekintetem üresen mered a nyitott ablakra. A szobában szürkeség uralkodik. Kint a szabadban, az égen gyűlnek a felhők. Fél térdre görnyedek és megpróbálok felállni, de nem sikerül. A harapásnyomok iszonyatosan fájnak. Felszisszenek és a csípő fájdalmat figyelmen kívül hagyva lépésről lépésre vonszolom el magam a nyitott ablakig. Kipillantok de abban a pillanatban vissza is húzom a fejem egy villámlás miatt. A fényes villanás amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan tűnik el. Fejemet felemelem és érzem, ahogy kintről megcsap a párás, hideg levegő. Szomorúan meredek a tájra, amikor észreveszek valamit az ablakpárkányon. Egy halvány piros folt díszíti a megnedvesedett fát. Kihűlt újjaimmal végigsimítok a vöröses részen. Vér...
Amikor Natsu kiugrott, biztosan a tenyeréről idekerült a vérem.
Ajkaim vékony csíkká szorulnak és lefelé görbülnek. A szemem sarkából egy forró csepp gördül le. Eltelik egy perc...vagy talán kettő. A sós könnyek egymás után csordulnak le nedves csíkot húzva az arcomon.
A percek csak telnek. Azon kapom magam, hogy feldagadt arccal, kisírt szemekkel dőlök a falnak. Oldalrafordítom a fejemet és tekintetemmel a fognyomok után kutatok. Az apró sérülések lassan tűnni kezdenek. Csak a bőrömre száradt vér jelzi mivoltukat. Kóvájgó fejjel állok fel és öntudatlanul kiszédülök az ablakon. Kezeimmel ugyan tompítom az esést, de így is elég keményen megütöm magam. Hüppögve felállok a földről és elindulok az utcán. Minden lépés óriási fájdalmat okoz. Egy pillanatban  a lábam megakad egy kőben és térdreesem. Fejem hátracsuklik és felpuffadt szemeimmel az égre meredek. Nem telik el egy fél pillanat, mikor egy hideg csepp pattan a homlokomon. Pillanatokon belül zuhogni kezd a hideg eső. Én meg... én meg csak térdelek a vízben és behunyom a szememet. Hallom ahogy a kemény aszfaltról visszapattannak a hideg kis cseppek és érzem ahogy a hajam, a ruhám... mindenem elázik. El vagyok keseredve. Tanácstalan vagyok. És fogalmam sincs mi történt.  Teljesen biztos vagyok benne, hogy Natsu önszántából soha de soha nem bántana. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni az érzéssel ami bennem uralkodik. Talán a legjobb szó ami kifejezi: a hideg. Sírni akarok, de már nem maradtak könnyeim. Ordítani akarok, de egy hang sem jön ki a torkomon. A testem remeg a sírástól. Kihűlt kezeimet magam köré tekerem és felállok. A szakadó eső elől nem tudok menni sehova. Vizes cipőimben csak úgy locsog a víz.Megrázom a fejemet. Nedves hajamból a cseppek szerteszét repkednek. Lábaimról lerúgom a cipőt és futni kezdek. A talpam alatt lévő fagyos macskakő csak még gyorsabb tempóra késztet. Lehajtott fejjel rohanok a semmibe.

Az utcán égő lámpák fénye elhalványul. Felemelem a fejem és a pillantásom az erdőre téved. Tehát a város szélén vagyok. Szemeim végigpásztázzák a fákat. Az egyik fenyő tövében piros vér csillan. Többször is pislogok, hátha én látok rosszul. Lefagyott lábaimmal a tűleveles fához szaladok.  Kezeimmel végigsimítok a szúros kis levelekn, amikor valami a kezembe akad. Odakapom a fejemet és az ajkaim elnyílnak. A kezemben ázott rózsszín hajszálak lengedeznek. Ahogy előre nézek, hatalmasat dobban a szívem, a földön vérfoltok ékeskednek. Egymás előtt, kissé szabálytalan, de kivehető irányban. A lábaim maguktól indulnak el. Kezemben a rózsszín hajtinccsel. Natsu...

A szívem a torkomban dobog, ahogy a vérfoltok egyre nagyobbak lesznek. Gyorsítok a tempón. Hirtelen csak azt veszem észre, hogy mellettem a fák ágai le vannak törve. Őrült rohanásba kezdek, amikor a lábam hirtelen megcsúszik a nedves talajon. A fejem koppan a sárban, de én amilyen gyorsan csak lehet felállok.  A sarat letörlöm az arcomról és futok tovább. A vérfoltoknak egyre élénkebb színt vesznek. Gyorsan futok, de a nyom hirtelen kanyart vesz én pedig ismét megbotlom egy kidőlt fában. Felszisszenek ahogy az ágak belevájnak a húsomba és kiserken az én vérem is. A fejemet felemelem és a látványtól elakad a lélekzetem. Az egyik fa mellett egy véres test körvonala rajzolódik ki. Falfehér fejjel lépkedek oda az emberhez.

Rózsaszín haj...

Sápadt bőr...

Hatalmas vértócsa...



Sziasztok! El is készültem a résszel! Nagyon depiiis tudom! Ne aggódjatok Happy End lesz...

Köszönöm a követést:

ParkJiSoo02

Találkozzunk legközelebb! :)

Köszönöm az eddigi és a további vote okat is! :)

Shiro~chan   

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro