Madárcsicsergést hallok. Lassan kinyitom a szemem és megbámulom a barlang plafonját.

Szokásomtól eltérően nem vagyok álmos. Oldalra fordítom a fejemet és látom, hogy Happy Natsu hátán szunyókál. Felülnék, de egy hatalmasat koppan a fejem a barlang oldalából kiálló sziklában.

- Hogy az a... - suttogom mérgesen.

Megtapogatom a kobakomat, de szerencsére nem érzem púposnak sehol. Kisétálok a barlang bejáratához és leülök a szikla szélére a mélység felé lóbálva lábaimat. Körülnézek, a nap első sugarai megvilágítják a hegy lábánál húzódó erdőket. Varázslatos, vajon ilyen mágia is létezik? Nem tudom.

Visszanézek a még mindig alvó Natsuékra, miről álmodhatnak? Jó, Happynek nagy valószínűséggel vagy Charle vagy a hal körül forog az agya. Na és Natsu? Hmm, szerintem Igneelel álmodik vagy a céhhel. Megint kifelé fordulok, amikor megkordul a hasam. El kéne kezdenem a reggeli készítést. Szép, na de miből csináljam? Fel kell keltenem Natsuékat, mert én innen bizony nem megyek le egyedül. Fogom magam és visszamegyek a barlangba. Odalépek Natsuhoz és letérdelek mellé. Végigsimítok az arcán, mire legnagyobb meglepetésemre elkapja a kezem és egy hirtelen mozdulattal behúz egyenesen maga mellé. Kezeivel átkulcsolja a derekamat és érzem a tarkómon, ahogy kifújja a levegőt. Belepirulok már a gondolatba is, hogy itt fekszem mellette. Az eszem és a szívem belül párbajoznak, hiszen az egyik azt mondja, ébreszd már fel, míg a másik azt, nehogy felkeltsd. Végül az eszem győz és ráveszem magam, hogy megszólaljak.

- Öhm, Natsu - mondom közepes hangerővel.

Nem reagál, sőt még jobban magához húz. A mellkasa nekinyomódik a hátamnak és felmelegíti azt. A karjai szorosan átölelnek, de mégsem szorítanak. Nagyon kényelmes lenne ez az egész, ha nem egy kemény barlang alján feküdnénk egy kék exceed társaságában (Happy), ráadásul farkas éhesen. Nagy nehezen megfordulok Natsu ölelésében, így közvetlenül a mellkasának nyomódik a fejem.

- Natsu ébresztő! - mondom hangosabban.

Hallom, hogy megváltozik a légzése és kicsit később enged a szorításból is. Remek, így már fel tudok rá nézni. Már nyitogatja az álmos szemeit, miközben egy hatalmasat ásít. Látszik rajta, hogy még félig alszik. Hirtelen ötlettől vezérelve megbököm a nyakát az orrommal. A szemei egyből felpattannak és csodálkozva veszi észre a helyzetünket.

- Mit csinálsz itt mellettem, Lucy? - kérdezi egy cuki mosollyal az arcán.

Egyből elszáll a kedvem attól, hogy a fejéhez vágjam a tényt, hogy fel akartam ébreszteni, de történetesen lehúzott magához és onnantól kezdve plüssIgneelként funkcionáltam. Tehát inkább csak visszamosolygok és feltápászkodom a földről. Még mindig válaszra vár, így el kell terelnem valamivel a figyelmét.

- Natsu, segíts ennivalót szerezni kérlek! - próbálkozom.

Egyből felcsillan a szeme. Kipattan az ágyból és vesz egy nagy levegőt.

- Kaja! - ordítja a lehető leghangosabban.

- Hal! - kiáltja Happy még álmosan a barlang másik végéből.

Mosolygom azon, hogy ezek ketten folyton folyvást az evésre gondolnak.

- Akkor indulhatunk is, gondolom - mondom kissé türelmetenül.

Csillogó szemekkel bólintanak és kifelé indulnak a barlangból. Követem őket, mikor hirtelen megállnak előttem, én pedig rájuk nézek. Naná, hogy most esett le nekik a tény, hogy egy hegyen vagyunk és nem a következő bokor mögött van a halastó. Képzeletben a homlokomra csapok.

És még a szőkék az idióták.

Amíg nem igazán figyelek oda, Natsu közelebb jön hozzám és egy pillanatban a karjaiba vesz. Már épp készülnék leordítani a fejét, amikor közbeszól.

- Ugrunk! - kiáltja el magát.

Tágranyílnak a szemeim ezen szó hallatán. Nincs időm ellenkezni, mert a következő pillanatban egy lendülettel elrugaszkodik és azon veszem magam észre, hogy zuhanunk lefelé.

- Váááááááááá! - sikítom a lehető leghangosabban.

Tehetetlenségemben belekapaszkodom és próbálom minél közelebb húzni magamhoz Natsut.

Ő legnagyobb meglepetésemre szorosan magához ölel, ez pedig azt eredményezi, hogy egy pillanatra meg is feledkezem arról a tényről, hogy éppen zuhanunk le egy hegyről. Felnézek rá és látom, hogy mosolyog rám. Ez már szinte romantikus! Várjunk csak, romantikus pillanat, egy ilyen idiótával?!

Lucy, miket gondolsz te! Belepirulok, ahogy saját magamat szidom. Még mindig Natsut nézem, mikor hirtelen földetérünk. Azután is magához szorít. Majd leengedi a lábaimat a földre, hogy magamtól mehessek.

- Indulhatunk? - kérdezi vigyorogva.

- Persze, de hova is megyünk tulajdonképpen? - kontrázom rá egy másik kérdessel.

- Van itt a közelben egy tó, oda megyünk halat fogni, utána pedig edzeni fogunk - mondja rózsaszínhajú szerelmem.

Álljunk csak meg már megint! Szerelmem, ez olyan zavarbaejtő! Egy halvány pírral az arcomon bólintok és követem Natsut a fák közé. Elég gyorsan haladunk, majd elérünk a beígért tóhoz. Még mindig reggel van. A nap első sugarai megvilágítják a tó fölötti párát és néhol még a szivárvány is látszik.

- Ez gyönyörű - suttogom elbűvölve.

- Na jössz már, Lucy? - kiáltja Natsu vagy tíz méterrel előrrébb, miközben leveszi a felsőjét. Miért veszi le a felsőjét?! Már nem tudom megakadályozni, hogy a tekintetem felsőtestére tévedjen. Milyen izmos! Érzem, ahogy az arcszínem kölcsönveszi egy rákét. Ajj, ezt nagyon nem kellett volna Natsu!

- Na mi lesz már? - nyújtja felém a kezét.

Hirtelen észbekapok és szaladni kezdek felé, de az utolsó pilanatban megcsúszik a talaj a lábam alatt, még véletlenül sem az én hibámból és egyenesen Natsura dőlök.

Sziasztok! Itt is a beígért rész! Kommentet, csillagot, egyéb óhajt, sóhajt fogadok!

Shiro~chan :)