Lassan kinyitom a szemeimet, de a beszűrődő fénytől szinte azonnal be is csukom. Vízcsobogás hangja üti meg a fülemet és a kíváncsiság miatt ismét megpróbálkozom a körbepillantással. Ahogy szépen lassan megszokja a szemem a fényt, kezd körvonalazódni előttem egy tó. Ahogy végigkúszik a tekintetem a vizen, a hátsó részében egy zubogó, kisebb vízesést pillantok meg. Hirtelen a vízesés alól kezd valami kiemelkedni. Káprázna a szemem?! Hunyorítok, hogy ki tudjam venni a közeledő alakot. A szemeim tágranyílnak, ahogy felismerem az alakot. Natsu!
- Natsu? - suttogom nyitott szájjal.
Az alak hirtelen felém fordul. Megijedek, hogy nem ő az és amikor elkezd kifelé jönni a vízesésből, hátrálni kezdek. Először a kezét nyújtja ki a víz alól, mire sikítani támad kedvem. A következő pillanatban legnagyobb meglepetésemre bezuttyan a vízbe. A szám mosolyra húzódik és hangos nevetésben török ki, ahogy próbál feljönni a víz alól. Semmi kétség, ez Natsu! Amilyen gyorsan csak tudok, feltápászkodom a földről és szaladni kezdek. Ahogy a hideg vízbe lépek, kissé lelassulok, de nem állok meg. A lábaim szabálytalan ütemben csobbannak egymás előtt, felkavarva az eddig békésen hullámzó homokot a víz alján. Ahogy egyre közelebb érek Natsuhoz, aki idő közben elkezdett kikecmeregni a vízből, egyre jobban vörösödöm is. Mikorra pont elé érnék, neki sikerül teljesen felállnia és a látványától egyszerűen földbegyökerezik a lábam. Előttem tornyosul úgy egy méterrel, a felsőtestén megcsillannak az apró vízcseppek és egyesével gördülnek le kidolgozott izmain. A tekintetem átvándorol a fejére, persze vérvörös rózsák kíséretében és ismét elnyílnak az ajkaim. Natsu egyik kezével, előlről beletúr a hajába és ujjai között egy pár rakoncátlan, vízes tincs kandikál ki. A hajából is csöpög a víz és végigfolyik a nyakára, onnan pedig lecsusszan a mellkasára.

A szemei egyenesen rám néznek és egy boldog mosoly közepette felém ugrik. Nos igen, a mesékben a szőke herceg khm.., akarom mondani rózsaszín felemeli kedvesét és megpörgeti a lányt a levegőben. El kell mondjam, hogy a valóság teljesen már tészta a mi esetünkben. Addig jó, hogy Natsu felemel, de utána... Ha az egészből kihagynánk azt a csínytalan nézést és a vízbe dobásomat, tökéletes lenne. Na de térjünk is vissza a víz alá.

Amint sikerül kikecmeregnem a víz alól és kisöpörtem a vízes hajamat az arcomból Natsu irányába fordulok. Mármint arrafelé, ahol sejtem hogy Natsu áll.

- Natsu! - kiáltok fel.

Semmi válasz... Kinyitom a szememet, de még mindig semmi. Már éppen körbefordítanám a fejemet, amikor egy kezet érzek meg a vállamon. Hátrakapom a fejemet, de nem látok magam mögött senkit. Most egy ujj érinti meg a fülemet, amire ismét oldalra fordítom a fejemet. Megint eredménytelenül. 

- Natsu! - kiáltom durcásan.

A következő pillanatban két kéz emel föl a derekamtól fogva. Halkan sikítok fel, ahogy körbeforgat a levegőben. A vizes hajam csak úgy szórja a vízcseppeket. A sikoltásom szép lassan átalakul boldog nevetésbe. Natsu hirtelen abbahagyja a pörgetésemet és magához ölel. A vízben a derekamat átkulcsolva tart a saját magasságában, így át tudom vetni a fejemet a vállán. Egyszer csak kitör belőlem a kacagás, mert Natsu elkezd csikizni.

- Ha-hagyd abh-bah! - próbálkozom a nevetés közben.

Ő abbahagyja ugyan, de cserébe feldob a levegőbe. Visszazuhannék a vízbe, de Natsu az utolsó pillanatban elkap. Kinyitom a szemeimet és a tekintetem találkozik Natsu sötétzöld tekintetével. Miután sikerül visszanyernem a normális légzésemet, elmosolyodom. Natsu rögtön visszavigyorog rám. Egy kicsit följebb emel, ki a vízből és elindul velem a part felé. Ahogy egyre kijjebb érünk, egyre kevésbé érintkezem a vízzel.  Mikor már végképp kiérünk a vízből, Natsu lefektet a fűbe és mellémül. Elégedetten fújom ki a levegőt és ülök fel mellé. Ravaszan csillannak a szemeim, ahogy egy fondorlatos terv jut az eszembe. Vigyorogva Natsu füléhez hajolok és suttogni kezdek neki.

- Nagyon cuki voltál tegnap alvás közben! - hangsúlyozom ki a nagyon szót. 

A fél szememmel látom, hogy elmosolyodik és most ő kezd suttogni nekem valamit.

- Látnod kellett volna magadat, amikor a vízben a felsőtestemet bámultad! Különleges hasonlóságot mutattál a hajammal szemben!

Az arcom rögtön elvörösödik és a szívverésem az egekbe szökik. Zavaromban elfordítom a fejemet, de a következő pillanatban Natsu már vissza is fordította maga felé. Közel hajol hozzám, hogy az orrunk hegye összeérjen, érzem a szuszogását. Megborzongok a forró levegőtől, amit kifúj az orrán. Natsu szemeibe nézek ő pedig szólásra nyitja a száját.

- Édes vagy, Luce...

Szisztok! Remélem sikerült elhoznom a ma esti fangörcs adagot! Bocsánat, hogy ilyen későn (értsd: fél 9) kor töltöm fel a részt, de ma nem volt egy nyugis napom éppen. Na de térjünk a tárgyra:

Először is köszönöm a követést:

ShirayukiHUN nak

másodszor pedig köszönöm, hogy olvastad a részt! Találkozunk a köviben!

Shiro~chan :)