- Lu-chan, Lu-chan! - hallok egy kétségbeesett hangot.

Valahogy olyan távolinak tűnik, mintha egy fal mögül szólna. Felnyitom pilláimat, de csak homályosan látok. Az egyetlen dolog, amit ki tudok venni, az egy kék folt. Pislogok egy párat és lassan kirajzolódik előttem Levy arca.

- M-mi történt? - kérdezem kábultan.

Levy nem válaszol, csak könnyes szemekkel magához ölel és belesír a koszos pólómba. Nyugtatni kezdem, miközben felülök és nekidőlök a falnak.

...

...

MILYEN FALNAK?! Meglepetten kapom hátra a tekintetemet a mögöttem lévő, nyirkos és mohával benőtt sziklafalra.Szemeim idegesen kezdenek el cikázni ide oda, a látszólag börtöncellának kinéző helyen. Mégis mi a jó eget keresek itt?!

Hirtelen beugranak a tegnap történtek. A támadás, a kesztyűs sárkányölők és...

és Gabriel...

Könnyek gyűlnek a szemeimbe. Hogy végezhettek ki egy ilyen kis csöppséget?! Nem követett el semmit! Hirtelen abbamaradnak a könnyeim és szemeim egy pillanat alatt kipattannak.

Miattam...

Miattam ölték meg!

Erővel belevágok egyet az öklömmel a földbe. Könnyeim lefolynak az arcomon. Ki kell jutnunk inne, de ahhoz tudnom kellene, hogy mit is takar az ,,innen".

- Levy, h-hol vagyunk? - szipogom a mellettem lévő síró lánynak.

Rám emeli könnyes szemeit és válaszolni készül. Már éppen kinyögne valamit, amikor kicsapódik a börtön ajtaja és egy talpig felfegyverzett minimum 2 méter magas állat jön be rajta. Levyvel odakapjuk a fejünket és elszörnyülködve vesszük észre, hogy felénk közeledik. Oké, mondjuk csak mi vagyunk ebben a cellában. Ahogy közelebb lépked, mi egyre hátrébb húzódunk a falhoz. Hirtelen elkapja Levy karját és maga felé húzná, de én eléállok.

- Engedd el! - próbálom minél keményebben mondani.

Rámnéz és egyetlen csapással ellők. Csattanok a földön és beverem a fejem a padlóba. Hogyaza, ezen is van kesztyű!

- Lu-chan! - síkítja Levy.

Megpróbálok utána eredni, de a vasajtó előttem csattan. Dühös szemekkel meredek ki a rácsos részen a páncélosra.

- Ne aggódj, te is sorra kerülsz! - köpi oda vigyorogva.

Hallom, ahogy Levy segítségért kiált, kétségbeesetten próbálom kitörni az ajtót, de látszódik, hogy esélyem sincs a kijutásra. Kezeim felszakadnak, ahogy az ajtót verem és később reménytvesztetten csúszom le a az ajtó előtt. Könnyeim újra végigfolynak az arcomon. Gyenge vagyok! Miért vagyok ilyen gyenge?!

- Natsu! - suttogom a nevét.

- Kérlek ments meg! - nézek fel a plafonra.

Bocsi, hogy megszakítom a részt, de most muszáj leírnom, hogy mi történik Natsuékkal... :)

Natsu :

,,flashback

Miután a legtöbb égő golyót eltérítettem hirtelen egy érzés hasított belém. Az esőbe szagoltam és elállt a lélegzetem. Vér...!

Lucy vére!

A védő ösztön olyan mértékben járta át a testemet, hogy szinte ott helyben lángra lobbantam. Mivel Lucyn rajta van a jel, nagyon könnyen meg tudtam állapítani, hogy hol van. Amint bemértem, rögtön a hegyek irányába futottam.

,,flashback vége"

Már jópár órája rohanok a sziklák között. Akik elvitték, már odaérkezhettek vagy pihenőt tarthatnak, mert Luce jelenlétét egy helyben érzem. Hangokat hallok magam mögül és gyorsan hátrakapom a fejemet. Legnagyobb meglepetésemre Gajeel ugrik ki az egyik szikla takarásából. Úgy látom őt is rendesen fejenkólinthatta a dolog, mert majdnem leesik ahegyről, amin amúgy hó van.

- Hát te meg? - kérdezem, beelőzve ugyanezt a kérdést az ő szájából.

Még egy ideig értetlenül bámul rám, majd jelzek neki, hogy közben siessünk. Szikláról sziklára ugrálunk a hegyen.

- Tehát miért vagy itt? - kiáltok neki kissé kifulladva.

- Ezt én is kérdezhetném! - kerüli ki a kérdést.

Ajj, kérdeztem valamit! Miért nem tud már rendesen válaszoln?! Ha kiderülne, hogy Levyt is elvitték, az azt jelentené, hogy ennek az egésznek valami köze lehet a sárkányölőknek! Erről csak az jut az eszembe, hogy nem tudtam megvédeni Lucyt! Ha valamit csinálni mernek vele, akkor én...!

- Levyt elvitték... - szakítja félbe gondolatmenetemet Gajeel.

Szemeit az előtte lévő hóra függeszti, látszik rajta, hogy magát okolja emiatt.

- Tudom, hogy mit érzel, de együtt meg fogjuk találni őket!

Ezzel a mondattal elárultam neki, hogy Lucet is elvitték. Ne aggódj, Luce! Csak bízz bennem, hamarosan érted megyek!

Lucy:

Fájdalmamban elbóbiskoltam az ajtónál, de rögtön felébredek, amikor kinyitják mögöttem. Előreesem a porba és erősen szitkozódva fordulok a bejövő alak felé.

- Eljöttem érted, kislány! - vigyorog ádázul.

Hahaha, meg is jöttem a résszel! Egy kicsit késtem ugyan! És én is bejelentem hogy lolavini

vel közösen írni fogunk egy AoT (attack on titan) fanficet. Főszerepben Rivaille/Levi! Remélem tetszeni fog! A részleteket majd egy bejegyzésben leírom! :)

Köszönöm a követést:

bianka55nek

Shiro~chan :)