Ebben a fejezetben, felül nem egy kép lesz, hanem egy zenés videó... Aki akarja hallgathatja, mint háttérzenét! :)

Mosolyogva szaladok Natsu után, le a lejtőn, a házak irányába. Majdnem minden olyan, mint egy filmben egy pár tényt leszámítva. A nő (jelen esetben az én) hajam nem tud olyan szépen lobogni, ugyanis a tengervíztől olyan az állaga, mint a rizstésztának... Natsu pedig nem tud egyenesen szaladni, sőt mitöbb a következő pillanatban meg is csúszik a harmatos füvön és magával ránt engem is. Ennyit az idilli pillanatról...

Natsu vigyorogva elneveti magát a helyzetünkön.

- Jössz, Luce? - teszi fel a kérdést vidáman.

Ne mondd, hogy ilyen idősen is le akar gurulni a füvön! Ezt kellene mondjam, de az az igazság, hogy a szívem mélyén én is le akarok hemperegni!

- Naná, ki nem hagynám! - mosolyodom el vidáman, mint egy gondtalan gyerek.

Natsu még jobban felölti vigyorát és felém nyújtja a kezét, hogy magával ránthasson. Boldogan odanyújtom a kezemet neki és hagyom, hogy magával húzzon. Egyre gyorsabban begyorsulunk, annyira, hogy még azzal sincs időm foglalkozni, hogy mindjárt elhányom magam. Mivel a fű olyan selymes, mintha egy puha szőrös szőnyeg lenne, ezért viszonylag emberi körülmények között történik a palacsintának álcázásunk folyamata. Lassan elkezdünk visszavenni a tempóból, legalábbis gondolom én. Mikor végre abbamarad a gurulás kinyitom a szememet, de rögtön be is hunyom, mert annyi fűszálat látok az égen, hogy az csak na. Nem sokkal később ismét megpróbálkozom az előző kis akcióval ezúttal sikeresen. Nagy nehezen felülök a fűben és kutatni kezdek Natsu után, akit nem messze meg is pillantok, amint felém próbál közelíteni nem éppen tökéletes irányítással a teste felett. Mikor idedülöngél végre megpróbál lehuppanni mellém, de ez korántsem megy olyan könnyen, mint azt gondolhatta. Végeredményül pedig rajtam landol, kezeivel hősiesen tartja magát, de ennek ellenére az arca csupán centiméterekre van az enyémtől. Érzem ahogy kifújja a levegőt. Szinte megáll az idő körülöttünk, amikor a szemeimbe néz. Kezdem érteni, amikor valamelyik nő azt mondja ,,elvesztünk egymás szemeiben"...

Kiismerhetetlen arckifejezéssel fürkészi a szemeimet. Tekintete időnként levándorol az ajkaimra is, utána ravasz vigyorra húzza a száját. Hozzányomja a orrát az enyémhez és egyre közelebb hajolna, amikor...

- Khm, csak nem megzavartam valamit? - kérdezi egy női hang.

Vörösödve elkapom a fejemet és lelökdösöm Natsut magamról, hogy szembekerülhessek egy újabb csók meghiúsítójával. Hosszú, rózsaszín mintás szoknya és hátközépig érő fehér haj.

- Mira, te meg mit keresel itt? - kérdezem hebegve.

Mira csak mindent sejtően elmosolyodik és Natsura pillant.

- Nos igazából csak a reggeli ke...- kezdené mondani, amikor.

- Meeeeen! Ezek a mai fiatalok, - hallatszik a hátborzongató férfihang - olyan meghatóóóó!

Már épp remegve hátrafordulnék, amikor Natsu is veszi a lapot és illendően köszönti az újonnan érkezőt.

- Ichiya?! Te is mi a jóistent keresel itt? - ordít rá Natsu.

Ichiya szegény bekönnyezik és nagyon remélem, hogy egyéb dolgokat nem csinált... 

- Natsu-san én csak... - folynak a könnyei.

- Te csak mi?! - sietteti Natsu.

- Én csak hajnalok hajnalán, beleszippantottam a friss, párás levegőbe és megéreztem a fiatal szerelem, mámorítóan kellemes illatát! - kiáltja ki boldog könnyek között.

Natsuval és Mirával szinkronos pofáraesést mutatunk be, tökéletes időzítéssel. Komolyan el kellene gondolkoznunk a céh átnevezésén, a tündér jellemző nem igazán passzol mindenkinek az egyéniségéhez. Vegyük például Elfmant :  EZ...

                                                                                          ÉS

                                                                              EZ

azért nem éppen ugyanaz a kategória...

Na mindegy, talán majd felvetem nagylelkű ötletemet a mesternek, hogy átnevezzük FT helyett PPre, (Profi Pofáraesők). Térjünk vissza a valóságba!

- Lucy, Natsu nem is tudtam, hogy ilyen közeli kapcsolatot ápoltok egymással! - tér át vagy inkább vissza a témára Mirajane.

Nekem rögtön visszatér a paradicsompiros arcom. Mira elkuncogja magát rajtam egy kicsit, miközben Ichiya heves gratulációk, közepette kezet ráz Natsuval, aki totál kábán bámul rá.  

- És mikor fogjátok elmondani a céh többi tagjának? - kérdezi kíváncsian Mira.

Natsuval összenézünk pirosan. Ezen még nem is gondolkoztam eddig, és amennyire Natsut ismerem, ő sem. 

- Most, hogy igazi férfi lettél Natsu-san... - kezd bele Ichiya.

- VÉGRE KÖLCSÖNADHATOM NEKED A SZUPER FÉRFIAS PARF... - ordítaná Ichiya. 

Natsuval egyszerre lódul az öklünk, hogy kiüssük a képből. Miközben Ichiya közelről megszemléli a bokrokat, mi Natsuval lepacsizunk és Mira megtapsol minket.

- Hát ti tényleg egymásnak vagytok teremtve! - kiáltja boldogan.

Nos itt is lennék a következő fejezettel! Remélem sikerült elég humort belepakolni... Most nagyon belejöttem ebbe a zeneberakásva úgyhogy készüljetek fel a további háttérzenékre is! Mindjárt itt a suli, szóval nagyon húzzatok bele a dolgokba! (részben magamnak szól)

Shiro~chan   :)