Oldalra nézek és közelről szemlélhetem meg Natsu hosszú haját.
- Nos, hol marad a jutalmam?- kérdezi pimaszul.
- Tolj ki a partra és akkor megkapod!- hajolok én is az arcába.

Ő durcásan elfordítja az arcát, miközben felfujja a pofiját. Jajj, de cukker! Olyan édes, hogy nem tudok ellenállni, hogy ne simizzem meg a buksiját. Ő csillogó szemekkel pillant fel rám, valami jutalomban reménykedve. Gonoszan elmosolyodom és egy szó nélkül a part felé mutatok. Natsu csak kifújja a levegőt és elkezd kitolni a part felé. Néha-néha erősebben is meglök, ilyenkor hullámokat keltve előttem, amik össze-vissza fröcskölnek.

Lassan, de kiérünk a tenger homokos partjára. Amikor a gumikarika alja már nem megy tovább a vizes homok miatt, kénytelen vagyok kiszállni belőle. Elbaktatok a strandtáskámig, amit még azelőtt leraktam, mielőtt bejöttünk a vízbe és kiveszem belőle a kulcsaimat. Natsu szorosan mögöttem áll. Előkeresem Cancer kulcsát és megnyitom. 

- Lucy-sama, mit tehetek érted-ebi - hajol meg az ollóit csattogtatva.

Magam elé húzom Natsut a hajánál fogva.

- Lennél szíves...?- kezdenék bele.

- Hogyne-ebi! - vág közbe és neki is lát a munkának.

Egy-két perc alatt végez a hajnyírással. 

Elmosolyodom, ugyanis mostantól Natsu nem fog úgy kinézni, mint egy transzvesztita. Az említett rám néz csillogó szemekkel és megölel.

- Köszönöm, istennőm! - ordítja könnyes szemekkel.

Érzem, hogy a cikiségfaktorom az eget veri. Félrehúzott szájjal próbálom levakarni magamról a sírógörcsben szenvedő sárkányölőt. Nem nagyon sikerül a hadművelet, de hirtelen Natsu magától enged a szorításból.
Hallom, hogy szaglászni kezd és végigsimít a nyakamnál lévő jelen. Érzem, ahogy kifújja a levegőt a vállamnál. Kicsit megborzongok tőle. Natsu egy kis idő után hátrébb hajol. Egy kiismerhetetlen kifejezés ül az arcán, ahogy a szemembe néz.

- Király a tetoválásod! - villant rám egy sunyi mosolyt.

Féloldalas mosolyra húzom az ajkaimat és lázasan gondolkozom valamilyen visszavágáson. Felcsillan a szemem.

- Élesek a fogaid! - mondom pimaszul.

Ő rögtön pirosabb lesz és idegesen beletúr a hajába. Hirtelen rájövök, hogy mit is momdtam az előbbiekben és rákvörös lesz a fejem. Natsu nevetni kezd rajtam, én pedig durcásan felfújom az arcomat.

- Most meg min nevetsz!? - kiáltom tettetett bosszúsággal.

Natsu csak megsimogatja a fejemet és a kezemtől fogva húzni kezd maga után.

- H-hé! - dadogom még mindig piros fejjel.

- Gyere menjünk, mert a többiek már biztosan elkezdték a zabálást! - fordul vissza hozzám Natsu egy boldog és éhes vigyorral.

Megrázom a fejemet és mosoly költözik az én arcomra is. Odaruhanunk a többiekhez, akik két csoportba vannak tömörülve. Lányok és fiúk.

- Bocsi a késésért! - lihegem oda a többi Fairy Tailes nőnemű egyednek.

Ők csak bólintanak egyet és helyet szorítanak nekem a tűz körül. Miután helyet foglalok köreikben, kezdetét veszi a szokásos beszélgetés. Megdícsérjük egymás fürdőruháját, haját és egyéb dolgait... Mit is mondhatnék, nem igazán vagyok nagy rajongója ezeknek a cuki kis eszmecseréknek. A fiúk, akik amúgy tőlünk egy jó száz méterre táboroznak hirtelen hatalmas röhögésben törnek ki.

- Kicsit halkabban, lécci! - kiáltom oda nekik.
Egy ideig csöndben maradnak, majd hirtelen egy hatalmas tűzcsóva kezdi bontani náluk a rendet.

- Hogy minek nevezted Lucyt?! - hallom Natsu mérges hangját.

Kifújom a levegőt és kezemmel megtámasztom a homlokom.

- Mindent bele, Gray-sama! - kiáltja boldogan a mellettem ülő, lelkes Juvia.

Megint elcsendesülnek a fiúk egy időre. Ismétlem, egy IDŐRE!
A következő pillanatban egy jégoszlop fúródik bele a hímegyedek tábortüzébe, ezzel elvéve a miénken kívüli egyetlen fényforrást.

- Hogy mi?! - hallatszik Gray bosszús kérdése.

Borzongás fut végig a hátamon. Remegve oldalra nézek.

- Abbahagyni, ti balfékek!!! - ordítja Erza mérgesen kifújva a levegőt.

Feláll és elindul a fiúk felé. Szinte érzem, ahogy megremeg körülötte a föld. Szegények, úgy érzem itt az idő elkezdeni végrendeleteket írni!

- Lucy, Juvia utánam! - néz felénk Erza.

Szinte felpattanok a homokból és katonásan egymás elé helyezve a lábaimat, Erza nyomába eredek.

- Igenis! - kiáltom halkan és hallom, hogy Juvia is hasonlóan tesz.

Natsu és Gray, mintha csak érezné a vörös halál, akarom mondani Erza haragját a nyomukban a lehető leggyorsabban kereket oldanak.

- Lucy, Juvia! - dörren Erza - Kapjátok el őket!

Nem merek ellenkezni. Bocsi, Natsu.

- Hai! - mondom vékonyka hangon és úgy eredek futásnak, mintha minimum az életem lenne a tét.

Juvia felugrik és halmazállapotot vált. Ez így elég furcsán hangzik, de gondolom értirek, hogy mire gondolok ezzel! A következő pillanatban pedig Grayre loccsan az égből és a földhöz, illetve homokba ragasztja a szerencsétlent.  Natsu oldalra néz, majd hátra. Villantok rá egy ,,imsosorry,butihaveto" mosolyt és nyúlnék is a kulcsaimért.

...

...

Hogy a francba történhetett ez?! Nincsenek nálam, ellenben egy dühös Erza lohol a nyomomban.

- Natsu, Lucy! - kiáltja én pedig emelek a tempómon.

Olyan gyorsan futok, hogy attól félek fel fogok emelkedni a földről. Mivel minimum 3x olyan gyorsan futok mint eddig, egy pillanat alatt beérem Natsut és el is haladok mellette. Ő először szinte kieső szemekkel néz rám, majd a hátunk mögé. Sikít egy lányosat és ő is felgyorsít. Besprintelünk a városba és próbálunk elbújni a dühös Erza elől, ami nem könnyű, mert a mi sebességünkkel konkrétan port verünk az utcák kövein. Natsu halad előttem egy kicsivel és befordul az egyik kanyarban. Én is követem, de a következő pillanatban beleütközöm a hátába, ezzel előredöntve őt és engem is. Ketten zakózunk egy hatalmasat.

Itt is vagyok az új résszel! NIncs sok időm, így rövidre fogom a dolgot. A következő részre kell majd várni egy kicsit és valószínűleg nem lesznek benne képek. Sorry!! :( 

A követést szeretném megköszönni:

T.Csnek:

FairyTailHungary-knak:

Lili Kőbesnek:

és AizawaMomonak:

Találkozunk a kövi részben! Kommi, csillag akármi... Nem untatlak titeket, most ezzel, de ha van valami amit nagyon szívesen a történetbe építenétek, nyugodtan írjatok rám és meglátom, hogy mit tehetek! További jó pihenést!

Shiro~chan :)