Mikor odaérünk a céhhez, Natsu szó szerint átmegy az ajtón.

- Megjöttem! - ordítja el magát jó hangosan.

- Én is! - kontrázik Happy.

Ahogy korábban velem is történt, mindenki feléjük fordul és a következő pillanatban már hallom is, hogy valaki felpattan. Huhh, szegény Natsu, nem hozott epertortát! Hátrébblépek egy párat és a megnyugtató biztonságból figyelem az eseményeket. Erza meg is kezdi a szokásost.

- Natsu!!! - ordítja fenyegetve - Hogy merészeltél csak úgy elmenni?!

Natsu nyel egyet és támadóállást vesz fel. Közben Erza páncélt vált és támad. Hirtelen nem is tudom eldönteni melyikük használ tüzet.

Natsu nagyon ügyesen hárítja Erza támadásait és az egyik pillanatban még vissza is támad.

- Sokat fejlődtél! - mondja Erza és elindul, hogy magához ölelje Natsut.

A következő pillanatban Natsu fekete köpennyel meg minden egyébbel rohan, egyenesen... FELÉM?! Tágranyílnak a szemeim a meglepettségtől és a félelemtől, tehát én is futni kezdek. Hátrapillantok és látom, hogy Natsut majdnem beéri Erza.

- Segíts, Luce! - kiáltja kétségbeesetten.

Futás közben sóhajtok egy nagyot, ha már ilyen cukin kéri...

- Erza amúgy mit tudsz mondani erről a tengerparti bulizásról? - állok meg és megvárom amíg beérnek. 

Natsu megpróbál elmenekülni, de Erza egy rántással visszahúzza és közelebb jönnek hozzám.

- Nos, Lucy - kezd bele Erza, mintha semmi sem történt volna -, az úgy lesz, hogy ki fogunk menni a partra úgy egy óra múlva és aki akar az fürdik a vízben, a többiek pedig segítenek a grillezésben, utána pedig tábortűzi megbeszélést tartunk külön lányok és külön fiúk!

Erza Natsu szerencséjére olyan lelkesen mondja el mindezt, hogy elfeledkezik arról, hogy Natsut tartsa. Natsu a menekülés lehetőségét meglátva egy gyors kört ír le és mellettem terem.

- Akkor egy óra múlva! - köszönök el gyorsan, mert látom, hogy Erzának kezd feltűnni Natsu hiánya.

Sietős léptekkel elindulunk Natsuval.

- Luce...

Natsu felé fordulok, akinek éppen akkor korog egy hatalmasat a gyomra.

- Éhen halok...

Elmosolyodom és elindulunk keresni valami ennivalót. Kivételes jószívvel vagyok megáldva, mert állom a kaja árát! Amikor megvacsoráztunk elindulunk, hogy nehogy elkéssünk az esti tengerpartozásról. Az órára nézek, ami kemény 21:00-át mutat.

- Natsu, sietnünk kéne! - kezdek el futni.

- Jó! - bólint és egy ravasz vigyorral az arcán.

A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy felkap a karjaiba és felugrik velem az egyik háztetőre. Onnantól kezdve háztetőről háztetőre ugrál velem, amíg ki nem érünk a tengerpartra. Földetérünk a homokban és Natsu óvatosan leengedi a lábaimat.

- Hahó, Lu-chan! - hallok egy kiáltást a hátam mögül. 

Hátrafordulok és elkezdem keresni a hang forrását. Egy alacsony, kék hajú lány fut felém vidáman.

- Levy? - kérdezem hitetlenkedve.

Mikor Levy elér hozzánk boldogan megölel. Hallom, hogy még valaki közeledik, ezért átnézek Levy feje felett és meglátom Gajeelt.

- Csá, haver! - kiáltja oda Natsunak.

- Rég láttalak, Gajeel! - pacsizik le Natsu az imént érkezővel. 

- Induljunk! - húzom magam után Natsut a parti irányába.

Levy ugyanezt teszi Gajeelel. Magunk után húzva a híres sárkányölőket, futunk a homokban. Mikor odaérünk a céh többi tagjához már szinte mindenki a vízben van. Hirtelen furcsa érzésem támad amiatt, hogy Natsuék túl rég nem szóltak semmit és félve hátrafordulok. A kezemben csak Natsu fekete köpenye lóg már. Megbököm Levy vállát, mire ő szintén hátrafordul és ugyanolyan fejet vág, mint én. Egyszerre sóhajtunk egyet. Én egy kicsit félve, de leveszem a pólót, ami sárkány jelet takarja. Amilyen gyorsan csak tudok, befutok a vízbe, hogy senkinek se tűnjön fel. Levy érdekes módon hasonlóképpen cselekszik. Mikor észreveszem, hogy utánam rohan gyorsan nyakig merülök az amúgy derékig érő vízben. Amikor Levy mellém ér, szintén belefekszik a vízbe, bár szerintem neki amúgy is hasig ér...

- Mi a baj, Lu-chan? - kérdezi hirtelen.

Összerezzenek és nem igazán tudom, hogy mit kellene mondjak erre, de akkor hirtelen meglátok valamit Levyn, ahogy kiemelkedik a vízből. Egy zöldesfekete sárkány díszíti az egyik karját. Olyansmi mint az enyém.

Nos itt is vagyok... Nagyon igyekeztem a megírással... :) Köszönöm szépen a követést:

NomiChan1:

és  lolavini:

A következő fejezetről nem tom, hogy mikor fogom tudni megírni... :(

Shiro~chan :)