,,Egy szőke hajú lány ül a vonaton, nyitott ablak mellett. Szemei az egyre közelebb lévő városra vannak függesztve. Hosszú, fényes haját meglobogtatja a lehúzptt ablakon át besüvítő szél. Ajkain apró, vidám mosoly ül. Mintha rég nem járt volna Fiore városában."

Milyen gyorsan eltelt az az egy év is! Mintha csak tegnap jöttem volna el. Hmm, nagyon kíváncsi vagyok, hogy néznek ki a többiek! Biztos mindenki más lett egy kicsit. És vajon mi van vele...? Egy apró mosoly csúszik az ajkaimra, ahogy rá gondolok. Vajon még erősebb lett? Kifújom a levegőt és megrázom a fejem. Chh, milyen kérdés ez?! Biztos, hogy erősebb lett! Érzem, hogy egy kis pír kúszik fel az arcomra. Én is megerősödtem valamennyire! Legalábbis remélem, mert nagyon kemény karate edzéseken vettem ám részt! Úgy bizony, élénken él bennem a teleizzadt szőnyegek tapintása az arcom alatt, amikor alig bírtam felkelni! Huhh, soha többet nem megyek vissza ahhoz a vén kimonos szivarhoz! Megpróbálom elterelni a gondolataimat a többiekre. Vajon Levi és Gajeel összejöttek? Gajeelnak biztos még mindig khm,,érdekes" hangja lehet, Levi pedig valószínűleg egy centit sem nőtt azóta. Vajon Juviának si...

Gondolataimat megszakítja egy éles sípolás, ami azt jelzi megérkeztem. Végre! Gyerekes örömmel kapkodom fel a cuccaimat magam mellől és szállok le a vonatról. Körbenézek a peronon, hátha látok egy ismerős arcot. Hirtelen egy kéz érinti meg a vállaimat. Csillogó szemekkel hátrafordulok, de akkor...

- Lucy, csak nem hiányzott a szakém *hukk*? - dől rám egy holtrészeg Cana Alberona.

Érzem, hogy az alkoholszagtól, ami a leheletéből árad végigfut a hátamon a hideg. Erőt veszek magamon végülis, mégiscsak ő az egyetlen, aki kijött elém a peronra.

- Rég nem láttalak, Cana! - erőltetek magamra egy mosolyt.

Elindulunk a Fairy Tail felé az utcán. Szinte kicsattanok a kíváncsiságtól, hogy Natsu ott van-e már?

- Kit akarsz ott találni, kislány *hukk*? - tolja be Cana elém a képét.

A szemeim kinyílnak és szinte érzem, ahogy füstölni kezd a fejem.

- U-ugyan se-senkit! - dadogom, miközben majdnem orrabukom a saját bőröndömben. Cana csak küld felém egy amolyan ,,engem nem versz át, hugi" pillantást és lábbal berúgja az ajtót. Hallom, ahogy vesz egy nagy levegőt és...

- Hé barmok, Lucy megérkezett! - ordítja teli torokból.

A céh hirtelen elcsendesül és mindenki rám néz. Hirtelen nem igazán tudom, hogy mit is kellene mondanom. Idegesen lépek egy párat előre, amikor hirtelen egy hatalmas csattanás rázza meg a földet.

- Lucy...! - hallok egy hangos kiáltást.

A felborult asztaloktól egy vöröshajú mágus szalad felém. Oh ne, most végem! Kérlek ne ölj meg Erza! Ott hagyom az összes cuccomat és próbálok eliszkolni, de ahogy nyitnám az ajtót, a fejem mellett egy kard fúródik a falécbe.

- Ö-örülök, hogy látlak - próbálok menekülni -, képzeld, Erza láttam egy nagyon jó epertorta boltot amíg jöttem!

Próbálom menteni az irhámat, mert lehet, hogy egy kicsit erősebb lettem, de még meg sem közelítem fizikai erőben Erza szintjét!

Erza hatalmas szerencsémre bekapja a csalit és már csillogó szemekkel merd rám.

Elmúlt a halálfélelmem, ez már jó jel. Kifújom a levegőt és elsétálok a nyálát csorgató Erza mellett. A következő pillanatban a semmiből egy gatya landol egyenesen a fejemen. Van egy tippem az elkövetőre.

- Gray-sama, Gray-sama! - hallok egy hangot magam mellől.

A következő pillanatban valaki lekapja a nadrágot a kobakomról és Juviát látom meg. Hát khm, khm nem éppen erre a reakcióra számítottam.

- Juvia szerelmi riválisa visszatért! - ordítja és elrohan egy teljesen random irányba.

- Jah, igen sejtettem... - motyogom magamnak.

- Tüzesagyat hol hagytad? - kérdezi a mellettem levő asztal alól kibújva Gray.

- Ezek szerint még nem érkeztek meg... - válaszolom meg magamnak a kérdést.

Csak egy Juvia féle visítást hallok és lelki szemeimmel már látom, hogy Grayt kirázza a hideg. Elmosolyodom és elindulok üdvözölni a többieket is. Wendy aranyosan körbeugrál, Mira kedvesen kiszolgál egy itallal és helyet foglalok az egyik üres széken. Vajon hol kószál Levi és Gajeel? Erről a kettőről eszembejut Natsu és azzal az érvvel, hogy lepakolok a házamba kilépek az utcára. Csak egyetlen apró probléma van, a lakásbért egy éve elfelejtettem kifizetni! Inkább elmegyek valahova máshova, minthogy szembenézzek azzal a vén banyával! Hirtelen támad egy ötletem. Miért ne mehetnék el Natsuék házába? Biztos nem haragudna érte, igaz?! Felsétálok a dombon a rég nem látott házhoz és meglepődve veszem észre, hogy az ajtó zárva. Hmm, tehát azóta nem járt itt senki. Akkor nincs mit tennem, vissza kell menjek a céh épületébe.

- Huh! - sóhajtok egyet és hátraarcot csinálok.

Ahol jöttem, ott ballagok vissza egyenesen a Fairy Tailbe. Amikor befordulnék a sarkon, az utca árnyos sarkából előlép egy pár ember. Egy, kettő...heten vannak. Kifújom a levegőt és megpróbálom kikerülni őket. Már épp elmennék mellettük, amikor az egyikük elém lép. A fenébe...!

- Hova olyan sietősen, kislány? - kérdezi a férfi.

Elfordítom a fejemet és végignézek rajtuk. A hozzám legközelebbinek kés csillan meg a kezében. Hátrébblépek és eltolom magamtól a bőröndöt. Milyen szerencse, hogy nem vettem fel magassarkú cipőt.

- Nem tudsz elfutni! - nevet fel egy másik és megragadná a karomat, de fel vagyok készülve erre az eshetőségre is.

Félmosolyra húzom a számat és lerántom a földre a kezénél fogva. Jó nagyot csattan a porban.

- Hát ez aztán fájhatott! - mondom neki.

A többi idegesen morran fel és ront nekem puszta kézzel. Hárítom az összeset, de feltűnik, hogy egyikük sem rám néz, hanem egyenesen mögém. Megpróbálok hátrafordulni, de nincs elég időm. Látom, hogy a kés megcsillan a kezében és szúrásra készül. Hogy az a...!

Magam elé kapom a kezemet és behunyom a szemeimet. A támadás késik és egy furcsa cstattanó hang hallatszik. Hirtelen kinyitom a szemeimet és a látványtól elnyílnak az ajkaim.

Cseresznyevirág haj és pikkelyes sál...

Nos, ismént sziasztok! Boldog augusztus 20.-át! Ezt a részt direkt egy kicsit hosszabbra írtam. Köszönöm a követést:

Shadowfighter33nak:

és Rikki-channak:

Hamarosan új résszel jövök! Kommentet és csillagot várok!

Shiro~chan :)