Reggel van, de miért fúj így a szél?! És miért nem érzem magam alatt a füvet?! Lassan felpillantok és az első ami feltűnik, az hogy a fák lombja csak úgy elsuhan fölöttem? Mi a csoda történik velem?

- Oh, felébredtél? - hallok magam mellől egy hangot.

Oldalra nézek és Natsu arcát vélem felfedezni, ahogy egy pillanatra rám néz. Ahogy rendesebben körbekémlelek, Natsu fut velem a karjaiban, na de hova?! Hirtelen villanak fel a tegnap este történtek. A beszélgetés, az hogy haza kell menjek! Natsura nézek, de ő az utat figyeli magunk előtt. Vajon most visszavisz a Fairy Tailbe? És mégis mióta cipelhet, ha már vége lett a végtelen mezőnek is?! Nedves lesz a szemem és egy hatalmasat ásítok.

- Aludj csak még, Luce! - fújja ki a levegőt Natsu megnyugtatóan.

- De mi lesz veletek így, hogy eltűnt az összes pénzetek? - kérdezem álmos szemekkel.

Elmosolyodik és szorosabban magához húz. Szorosan hozzábújok a mellkasához, ami kellemes meleget áraszt magából. 

- Majd megoldjuk! - suttogja bíztató hangon.

Megnyugodva fújom ki a levegőt és lehunyom a szemeimet.

A hűvös szellő megmozgatja körülöttem a füvet. Várjunk csak, akkor most hol vagyok?

Felülök és körülnézek. Senki sehol körülöttem. Lehet, hogy csak álmodtam az egészet? Nem! Ez nem ugyanaz a rét! Felpattanok és elindulok a lejtőn. Felbukkan valami a távolban, de innen még nem tudom kivenni, hogy mi is az! Megszaporázom a lépteimet. De hiszen ez...?! A Fairy Tail tornya! Lehorgasztom a fejemet és visszanézek abba az irányba, amerről eljöttem.

- Natsu... - suttogom bele halkan a szélbe.

Tehát azért reggel hozott el, hogy nekem ne fájjon annyira az elválás! Nem is tudom, hogy mit érzek most. Valahogy a hála, a törődés érzése és a szomorúság keveredik ebben az érzésben. Ajkamba harapok, de még így sem tudom megakadályozni, hogy a könnyeim kibuggyanjanak. Hangtalanul tűrök, mint mindig. Hirtelen füst szagát érzem valahonnan és szimatolni kezdek. Mivel sehol nem látok tűzre utaló jelet, kezdek megnyugodni, de akkor eszembejut valami. Na ne! Hipergyorsasággal csúszik le a tekintetem füstölgő felsőmre. A ruhadarabba valamilyen minta ég lassan bele. Érzem, hogy a nyakam mellett megint éget egy kicsit. Ez a pocsék kézírás...! Egyértelműen Natsu az! Arrébb dobom a hajamat, hogy elolvashassam amit odaégetett.
,,Ne legyél szomorú. Pontosan egy év múlva találkozzunk a Fairy Tailben, Luce!" A nyomasztó érzést kezdi kiszorítani egy új, reménnyel teli érzés a szívemből. Elmosolyodom és elindulok a Fairy Tail felé.

- Szavadon foglak... - nézek fel az égre.

Látom magam előtt a boldog vigyorát. Amint beérek a városba, nem telik el sok idő míg a céh épülete előtt állok. Éppen benyitnék, amikor hirtelen egy merész ötlet villan fel bennem. Mi lenne, ha én is elmennék és majd egy év múlva visszajönnék? Azzonnal elhatározom magam és a bérelt lakásom felé veszem az irányt. Amint belépek, rohamos tempóban összepakolom a dolgaimat. Mikor minden készen áll, még leülök egy kicsit az ágyra.

- Tényleg - kapok a fejemhez -, kell egy levél is!

Előkaparok valahonnan egy tollat és körmölni kezdem a sorokat. Nem akarom túlbonyolítani ezt az egészet, de mégsem írhatom azt, hogy ,,Hali! Most fogom magam és elmegyek, majd látjuk egymást egy év múlva! Köszi!". Végigfuttatom még egyszer a szememet rajta, utoljára.

                                          ,, Kedves Erza, Gray, Juvia, Wendy és többiek!

 Úgy döntöttem, hogy én is követem Natsu példáját és elmegyek megerősödni. Kérlek ne haragudjatok rám emiatt! Úgy érzem, hogy szükségem van erre!

 Köszönök mindent!

 u.i.: Egy év múlva én és Natsu is meg fogunk jelenni a Fairy Tailnél!

                                                                                                                                             Lucy Heartfilia,,

 Lerakom a tollat és kifújom a levegőt. A kezembe veszem a levelet és kilépek az ajtón. Természetesen már át is öltöztem a kissé megégett pólóból. A Fairy Tail felé veszem az irányt. Megállok a céh ajtaja előtt és elmosolyodom. Magam elé képzelem Erza ,,Lucy, hogy tehetted ezt velem?!" arcát és ahogy Juvia elégedetten kihúz a képzeletbeli Gray-sama szerelmi rivális listájáról. Itt még halkan fel is nevetek, ne aggódj Juvia, nekem más kell! Egy sokkal tüzesebb és cukibb fiú! Becsúsztatom a céh ajtaján a levelet és futásnak eredek, hogy senki ne érhessen utol.

Megnyugodva felszállok a vonatra és nézem, ahogy kisuhan Fiore határain kívülre.

- Ne aggódjatok srácok, hamarosan visszajövök és akkor egy sokkal erősebb Lucyval kell majd szembenéznetek!

Bólintok és hátradőlök az ülésen.

Sziasztok! A következő rész már tényleg egy évvel később fog játszódni. De nem kell aggódni, nem hiszem, hogy egyhamar véget vetek ennek a sztorinak! Nagyon élvezem megírni, meg miattatok sem fogom még befejezni! Reménykedem benne, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. Nem, nem feledkeztem meg a kedves új követőimről sem:

Köszönöm, kedves kiraotvos:

és kedves Lulu Dragneel:

Hamarosan jövök a folytatással! Előre is mindenképpen boldog augusztus 20.-át mindenkinek!

Shiro~chan :)