...
Mit ér az élet, és mit ér a vér?

Mi a sors, és mi a végzet?

Miért kezdődik, s miért ér véget?
...

Nyugatról fúj a szél, meglengeti a nyári lombot, tovatáncol a tisztásokon. Béke van, csend és nyugalom. Madár fütyül az ágon, éneke visszhangot ver az erdőben. Csordogál a patak, vize akár a kristály. De ím sötét, és homály jő! Keletről felleg kúszik, széllel szemben rohan át az égen. Bekebelezi a napot, felemészti a tejszínfelhőket. Vad szél támad, és a patak vízébe vér vegyül. Hideg lesz és szürkeség, halál és rettegés hona immár a vidék.

Lovasszekér szeli át a vidéket, e borús sötét napon. Nem más jár erre mint a Szürke Gandalf. Tekintetét baljósan vezette végig a természeten. Érezte a levegőben, hogy valami nincs rendben. Érezte, hogy történni fog valami. Egy zöldelő bokor mellett haladt el, amikor gyermek sírás hangja, csapta meg a fülét. Varázsbotját elővéve szállt le a szekérről, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel amikor látta, hogy egy sírdogáló csecsemő rejtőzik a bokorban. 

A kislány nyugtalan volt. Még csak pár hónapos lehetett.

Ki olyan szívtelen, hogy kidob egy csecsemőt? Gondolta magában Gandalf.

- Ne sírj! Egy biztonságos helyre viszlek ott jó lesz neked - próbálta nyugtatni, ám nem járt sok sikerrel.
Végül feladta, és a kicsivel együtt Völgyzugolyba indult.

Három órával később
________________________

A messzeségben elnyúló óriás termetű hegységek mögött, a lassan eltűnő nap narancssárgára festette az égboltot és azt a pár kósza pamacsfelhőt, ami néhány fecske társaságában szelte át az eget. Az utolsó napsugarak még egy kevés ideig fényárban úsztatták Völgyzugolyt, majd mintha nem is lett volna úgy tűnt el.

- Gandalf! Jó újra látni! - köszöntette érkező barátját Elrond. - Minek köszönhetem látogatásod?

- A segítséged kérem Elrond! - Gandalf nagyot sóhajtva nézett le a még mindig sírdogáló gyermekre.

- Ő egy halandó. Hol találtad őt Gandalf?

- Agartha földjén - mondta hezitálva Gandalf.

- Nem ezt nem teszem meg! Agartha földjén a fekete mágia uralkodik
- ellenezte az ötletet Elrond.

- Elrond, ő csak egy ártatlan gyermek. Ne tedd ezt vele - kérlelte Gandalf.

- Aki Agartha földjén szüleik, az bajjal születik, mindannyiunk fejére bajt hozhat ha befogadom!

- Ez badarság! Ő is ugyanolyan gyerek, mint Aragorn. Semmiben sem különböznek - mondta továbra is az igazát Gandalf, majd átnyújtotta Elrond kezébe a gyermeket aki hezitálva, de elvette tőle.

A kislány sírása abbamaradt. Zafír-kék szemei boldogságtól csillogtak, száját pajkos mosolyra húzta. Aranyosan gőgicsélni kezdett, mire Elrond szája is mosolyra görbült.

- A neved legyen Aurora. Mindentől, és mindenkitől megóvlak a saját lányomként nevellek fel.

Így kezdődött Aurora története. Azonban akkor még nem tudták, hogy Aurora, milyen képességel született.