- Siess, Happy! - szóltam bár tudtam hogy már úgy sem hallja.
- Induljunk el valamerre! - mondta Natsu mire szinte azonnal reagáltam.
- Neked teljesen elment az eszed?!- néztem rá értetlenkedve. - Még csak az kéne hogy eltévedjünk.
- Rendben, akkor várunk.
- Pontosan. - bólintottam lassan.
Ezután csak álltunk némán. Abszolút szótlanul. Unatkoztam. Legszívesebben megidézték volna a katanáimat és vívtam volna valaki ellen. Valaki ellen aki nem Erza. De jelen helyzetben ez lehetetlen volt. Natsu is szótlan volt. Ez nem túl megszokott tőle.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Semmi. - válaszolt kúrtán.
- Nekem nem úgy tűnik.
- Csak aggódom Lis miatt. Nem sokkal miután visszajött, elvállalt egy munkát és azóta sem jött vissza. - mondta komoran.
Hirtelen féltékeny lettem. Legszívesebben a fejéhez vágtam volna hogy miattunk is nyugodtan aggódhat mert jelenleg épp egy barlangrendszer közepén álldogállunk és nem tudunk kijutni de végül magamra eröltettem egy bíztató mosolyt és így szóltam:
- Lisanna ügyes lány. Biztosan semmi baja nem esett.
- Remélem igazad van, Luce. - motyogta.
Ismét néma csend. Elmélyedtem a gondolataimban. Rájöttem hogy milyen önző is vagyok... Mert idegesített hogy mást is becéz rajtam kívül. Mindegy, ez van. Úgyhogy csak vártunk. Körülbelül két és fél óra múlva hangokat hallottam meg és a csapattársaink mágikus erejét is megéreztem.
- Erre vannak... azt hiszem. - mondta Happy.
- Ha rossz helyre vezették minket én esküszöm...- kezdte Gray ám befejezni már nem tudta mert Natsu kiabálni kezdett:
- Itt vagyunk.
- Ja!-kiabálltam én is fel.
- Na végre megvagytok!- mondta Happy.
- Bocsi hogy ilyen sokáig tartott de vissza kellett mennünk Erza köteléért. - sz9lalt meg Gray.
Egy közeli fatörzshöz rögzítették a kötelet és úgy nyújtották le. Először én másztam fel, csak utána jött ki Natsu.
- Úgy tűnik talán jobb lenne ha mégsem tartanánk külön. Elhoztam magammal néhány hasznos cuccot amiket nem áll szándékomban kiadni a kezeim közül.
Ebbe mindenki beleegyezett.  Út közben arról beszéltünk hogy hava is rejthette el az a szörny a kristályt.
- Gondolom az otthonába. - vontam meg a vállam.
- Valószínűleg tényleg, de az mégis hol a francba van?- kérdezte Gray.
- Szerintem egy barlangban.- szólalt meg Natsu.
- Miből gondolod?- vonta fel a szemöldökét gyanakodva Erza.
- Luce és én egy földalatti barlangrendszerbe csöppentünk. Gondolom egy mamlasznak tökéletes búvóhely.
- Ebben lehet valami. - jegyeztem meg.- De én be nem megyek oda mégegyszer, hacsak nincs létrád, Erza.
- Ami azt illeti, van. - vigyorodott el. - Kicsinyítő bűbájjal zsugorítottam le annyira hogy beférjen a táskámba.
Na ezen tényleg megdöbbentem.
- Akkor mostmár a kisasszony is beleegyezik?- kérdezte a rózsaszín hajú vigyorogva.
- Állj le, Dragneel. - néztem rá gyilkos pillantással.
- Azonnal, csillagok őrzője. - húzódott szája még nagyobb vigyorra.
- Az ott nem egy barlang?- kérdezte Gray előre mutatva.
- De! - szólalt meg a sárkányölő.
- Akkor verseny odáig!- jelentette ki Gray.
Mindannyian sprintre kapcsolatunk de én még megforgattam a szemem a gyerekességünkön. Mikor beértünk elborzadva figyeltem a talajt. Óriási lábnyomokat vettem észre rajta.
- Kövessük a nyomokat! Én totál felpörögtek!- jelentette ki vigyorogva Natsu.
- Egyetértek!- nézett rá Erza.
Végül megindultunk. Úgy tűnt egyedül én félek. Valószínűleg a sárkányölő észrevette mert megszorítta a kezem és a fülembe suttogta hogy minden rendben lesz. Bólintottam majd ismét némán haladtunk tovább. Nem is haladtunk olyan sokat amikor egy hátborzongató nevetés ütötte meg a fülemet. Ezek után a hang gazdája így szólalt meg:
- Üdv néktek ifjú mágusok. Az én nevem Ertax de ti valószínűleg Xindortsként ismertek. Felteszem a kristályért jöttetek.
- Valóban. - ismerte el a vörös hajú lány.
- Akkor sajnálom, de kénytelen leszek megölni titeket. Nekem nagy szükségem van rá. Vissza kell szereznem a régi testemet.
- Még is ki a franc vagy te?- hallottam meg Natsu hangját.
- Ó, én a Blood Demons sötét máguscéh tagja voltam. Sajnálatos módon azonban, mikor megpróbáltam a Halhatatlanság Amulettét megszerezni, ez a barbár árok ért. Viszont ezzel a kis kritállyal visszaszerezhetem eredeti testemet. - mondta. Blood Demons. Ismerős. Bevillant egy kép a fejembe. Egy vörös céhjel ami egy démont ábrázolt. Azonban nem volt időm töprengeni mert a homályból egy alak bontakozott ki. Iszonyú üvöltéssel ugrott nekünk.
- Ütött a halál órája, mágusok. - vicsorgott.
- Csak ne olyan hevesen. - kiáltott rá Gray ezt követően pedig azonnal támadásba lendült. - Ice Make Lance!
Ertax sikeresen kitért támadás elől. Erza egy másik páncélra váltott.
- Ez véd a puszta fizikai erőtől. - ismertette velünk az öltözék hatalmát.
Natsu és én egyszerre estünk neki a szörnynek.
- Karyuu no Tekken!
- Csillagok dühe!
A tüzes ököl és az én támadásom is betalált. A szörny is támadást intézett de elég gyengére sikerült. Erza és Gray adták meg neki az utolsó csapást mielőtt végleg elterült a földön.
- Látjátok milyen nyomorult ez a test?- kérdezte.
- Valóban. - értettem vele egyett.
- Bezzeg ha az igazi testemben lennék, a mágikus erőm birtokában már rég nem élnétek. - mondta Ertax majd elájult.
A kristályt élveztük és visszasiettünk a faluba. A megbízó K örömmel fogadott miután megmutattuk a kristályt és visszaszolgáltattuk neki. Kivételesen elfogadtuk a pénzt. Éjszakára még ott maradtunk és csak reggel tértünk vissza a vonathoz. Útközben jókedvűen beszélgettünk, de valami mégis nyomasztott. Szinte biztos voltam benne hogy az a jel amit láttam a Blood Demons jele. Végül megérkezett a vonat, Natsu előtt pedig három óra szenvedés állt.

3 órával később:
Natsu felszabadultan rohant ki a vonatból. Mikor a céhbe értünk Lisannát pillantottuk meg.
- Jaj Natsu, nagyon kár hogy elhúzódott a meló. De mostmár itt vagyunk és bepótolhatjuk azt a sok időt amíg nem láttuk egymást! Például elvállalhatunk egy közös munkát is, csak mi ketten!- vetette boldogan magát Lisanna a rózsaszín hajú karjaiba.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. A véleményetekre most is nagyon kíváncsi vagyok! Kérlek titeket hogyha van egy kis időtök jelezzétek azt valamilyen formában!
Annie-chan