Alicia nem értette miért mutogat a herceg neki díszesebbnél díszesebb ruhákat és gyöngysorokat. A lány arra számított, hogy büntetésben fog részesülni a tiszteletlen megnyilvánulása miatt, de ehelyett egy szobalány segédkezett ráadni azt a ruhát, amire elsőre rábökött. A szoros fűzőtől alig kapott levegőt, a magassarkú topánkában pedig majdnem orra esett. A szobalány leültette egy székre, szoros fonatát kibontotta és kifésülte, majd szőke tincseit egy laza kontyba feltűzte. Az arcára fehér púdert nyomott és ajkaira valami vörös zsíros anyagot kent, végül felcsatolta a választott ékszert a nyakába. Alicia elámult, ahogy a tükörből jobban szemügyre vette magát. Az ajtón kopogtak kettőt, majd kinyílt, ahogy a szobalány kikiáltott. A herceg bújt be a szobába és elégedetten mérte végig a legszebb rózsáját, amit a kertjében talált. A szobalány magukra hagyta őket, Alicia kényelmetlenül feszengett a drága ruhában.

- Hogy tetszik? – érdeklődött Lucius.

- Gyönyörű darabok, uram – lesütötte a szemét, folytatni szerette volna, de nem merte kimondani az igazat.

- De? – biztatta a folytatásra a herceg.

- Ezekben nem lehet kertészkedni – jött az ártatlan felelet, amire Lucius hangosan felnevetett. Még ebben a helyzetben is a rózsák jártak a fejében, ami kifejezetten mulattatta őt.

Alicia arcszíne vörösebb árnyalatot vett fel, amit a herceg kinyújtott keze még jobban tetézett.

- Jöjj! – Alicia legszívesebben elfutott volna, de nem volt hová menekülnie. Óvatosan rácsúsztatta a kezét a herceg tenyerére, szíve hevesen dobogott, ugyanis nem tudta mi fog rá várni.

...

Hetek teltek el, Alicia pedig a herceg karjába kapaszkodva várta, hogy kitárják előttük a hatalmas ajtót. A herceg ígéretet tett, hogy nem bántja a rózsáit, ha eleget tesz a kérésének.

Egy egyszerű kertészlány, mint Alicia mi mást tehetett volna, hogy megvédje szeretett gyermekeit?

Eleget tett.

Aliciát csodaszép kisasszonyruhába bújtatták, és mint egy cirkuszi látványosságot mutatták be a nemes családoknak a herceg születésnapi bálján. Alicia szíve sajgott amiért nem tudott a rózsáival törődni, hisz minden idejét felemésztette a felkészülés, hogy a legtökéletesebb formáját tudja nyújtani és Lucius is elégedett legyen vele. Az emberek a csodájára jártak a különleges adottsága miatt, sohasem láttak olyan embert, akit a rózsa tövise nem szúrt volna meg. A vendégek köréjük sereglettek és elámultak, ahogy Aliciát a tüskés ágak sérülés nélkül körbefonták. Megtapsolták, mint ahogy a színészeket szokás egy-egy kitűnő előadás után.

Rózsalányként kezdték becézni és hatalmas sikert aratott az estélyen.

Alicia vetett egy utolsó pillantást a rózsáira és ígéretet tett, hogy hamarosan vissza fog térni hozzájuk, amint véget ér az este.

A rózsák pedig vártak órákat, napokat, mi több heteket, de Alicia nem jött. Keservesen sírtak anyjuk után, aki nem hallotta gyermekeinek bánatát, hisz a herceg zongorajátéka elnyomott minden zajt. A hirtelen jött népszerűséggel és a hódolók tucatjaival Alicia nem tudott egyedül megbirkózni, de szerencséjére Lucius ott volt neki támaszul. A kertészlány emlékezetében napról-napra egyre halványabban éltek a rózsái, a szelíd természete tovaszállt, és élvezni kezdte az emberek áhítatát.

A kemény munkája kifizetődött.

Alicia nem vágyott vissza a munkás életbe, most hogy már megtapasztalta milyen is úri kiváltságok részesének lenni. Szobalányok és szakácsok lesték minden kívánságát, a legpuhább kelméket hordta, illetve a legdrágább porcelánból fogyasztotta a hazai és más országok ételeit, amikről még csak nem is hallott élete során. Alicia tudta most már mit jelent gazdagnak lenni, épp ezért bolondnak tartotta azt, ki visszavágyná a rongyos szoknyákat és a zsíros fatányérkát, amikor itt mindene megvolt. Még a herceg szívét is képes volt elnyerni. Szenvedélyes láng gyúlt a mellkasában, mely felemésztette az utolsó kedves fehér rózsáinak is a képét.

A patyolattiszta lelkét a bűn vörösre színezte.

...

Alicia egyedül sétált a rózsakertben, míg a hercegre várakozott. Kertésztársai irigykedve sugdolóztak össze a háta mögött, de a Rózsalány figyelmen kívül hagyta a rosszindulatú pletykákat. Gőgösen sétált el előttük, a pillantását pedig elkapta a társainak bekötözött kezéről.
Egy apró tövis mart a szívébe.
Megszaporázta lépteit, a lába egyenesen az egykori csenevész bokor felé vitte. A fájdalom a szívében még erősebb lett a látványtól.

A virágok úgy hullajtották a szirmaikat, mint a záporeső. Könnyeztek. A fagyos szél a rózsák siratóénekét vitte magával. Alicia kapkodni kezdte a levegőt és egyenesen Lucius karjaiba futott, hogy selymes csókjaival megvigasztalja őt. A herceg elégedetlen volt a kert állapotával, parancsba adta a szeretőjének, hogy gondozza kedvére a növényeket. Alicia lehúzta a csipkekesztyűt a kezéről és megérintette a tövet.

A fájdalmas felszisszenést követően Alicia lecseppenő vére vörösre festette a rózsák elhullajtott szirmait. A herceg egy szó nélkül távozott. A lány hiába szaladt sírva a palotához, de annak ajtaja nem tárult ki újra előtte. A földre rogyott, rózsaszín ruhájára piszok tapadt, de a szívére telepedő mocsok mértéke még annál is nagyobb volt.

Leszakították, hogy mások csodálhassák a szépségét, majd eldobták és eltaposták őt, amint elvesztette értékét.

Csak szívtelen emberek tépnek le virágot.

Alicia zokogva sétált vissza haldokló rózsái közé. Ő éveken át a szívén viselte a rózsáinak gondját, majd feláldozta őket a herceg szerelméért cserébe.
Azt hitte Luciusnak van szíve, de tévednie kellett. Az uraknak igaza volt. Bolond leány ő, aki hagyta, hogy megfertőzze az udvar gazdagsága és nem hagyta látni a nemesek szegénységét. Míg kertészlány volt egyszerű életet élt, de mégis boldogan. Miután belekóstolt az úri létbe, ő azt hitte a pénz jelenti a boldogságot, de csak elvakította őt a hamis csillogás.

Bűnhődnie kell.

Alicia szemét csípték a könnyek, de már nem érzett fájdalmat, ahogy az egykoron szeretett gyermekei körülölelték őt tövises ágaikkal. A szívét tépő fájdalom nagyobb volt, mint amit a virágok okoztak neki.

A fagyos szél a rózsák fájdalmas siratóénekét és a Rózsalány utolsó lélegzetvételét fújta a herceg ablakához, de nem hallhatta azokat, hisz a zongoraszó minden zajt elnyomott. Az elhamvadó kert látványát sem láthatta Lucius az ablakból, hisz ragyogó tekintetét egy úrihölgyre függesztette...

Szavak száma: 2900 körül

Köszönöm, hogy elolvastad :)