A napot csöndben ültem végig. Molls beteg így egyedül ültem végüg az összes órát majd szünetekben Sabrina-val voltam meg a barátnőjivel. Conorral nem beszéltem. Szümetekben is csak egyszer egyszer láttam ráadásul mindig más lánnyal majd ebéd szünetben mior kilêptem az udvarra egyből szemet ütött nekem egy nagyobb társaság. Mikor közelebb mentem meg sem lepődtem hogy kik voltak ott.

Paul meg Conor...megint. Egy szőke cicababa vísítozva kiabál Conornak.
- itt van Clary Conor hagyad-kiabál egy srác a fiúnak.
- nem fogod megúszni te nyomorêk-kiabál Conor én meg hátat fordítva sietek el mielőtt észre vesz. Bevallom. Féltem. Most igen. Ahogy szemében láttam az idegességet összerezzentem...

Megpróbáltam elsietni a helyszínről és már az emeleten jártam mikor valaki a kezemet erősen megragadta és a falnak nyomott erősen majd felêm tornyosult. Hangosan kapkottam a levegőt majd mikor megêreztem azt a jellegzetes parfüm illatot...tudtam hogy ki az... Bár nem számítottam másra. Conor lassan kifujta a levegőt majd egy kósza hajtincsemet fülem mögê gyürte kínzó lassúdággal. Nekem a szívem majd kiugrott a helyéről és levegőt is egyre nehezebben vettem.
Conor lassan fülemhez hajol majd kezeit csuklóimra vezette.
- ugye....nem félsz tőlem Clary?-suttogta fülembe.

Meleg lehellete fülemet círógatta és egy igen nagyot kellett nyeltem hogy végre meg tudjak szólalni.
- nehm...- mondom bizonytalanúl
- tudod...kicsim- erre a becenévre a torkomban egy óriási gombóc keletkezett- nagyon rosszul hazudsz- súgta továbra is fülembe majd derekamra vezette eggyik kezét és közelebb vont magához pár pillanat mulva meg egy apró puszit nyomott fülem alá.
- az utolsó órád után...a termed elött várlak-mondta mostmár kissé eltávolodva tőlem és elengedett.

A matek...soha nem szerettem számolni...de nem voltam eddig belőle annyira rossz. Ez az az óra...ami mindig sokáig tart mivel ez a mai napon az utolsó tanórám...és bevallom nem igazán várom a végét....féltem. Féltem mi vár majd rám a tanterem ajtaján túl 45 perc mulva. Féltem Conort látni. Tudtam jól hogy ő erősebb...hogy bármit rám tudna erőltetni ha úgy van....tudtam képes lenne bántani.

De ez a háromnegyed óra roppant gyorsan eltelt. Nem úgy mint máskor.
Mikor kicsegettek nem akartam felálni a székemből...már majdnem mindenki kiment mikor egy szőke magas srác egy nagy mosolyal elém ált. Haja tökéletes volt és szinte már fekete szemei már világítottak. Édes mosly...izmos. Tökéletes...bár nem nagyon bírtam volna magam mellett elkêpzelni. Pedig pont az a sármos jófiú külső amit valaki mellém bírna mépzelni.
- szia Clary ugye?....Mark vagyok-mosolygott továbra is.
- igen...am szia-mondtam kissé zavartan.
- te Conor-ral vagy eggyütt? Vagy csak...
- nehm...nem vagyunk együtt....igazábol...ez bonyolult-mondtam kissé zavarodottan.
- aha értem-mondta továbra is vigyorogva- aranyos vagy mikor össze zavarodsz-nevetett enyhén én meg csak elmosolyodtam a bók hallatán- na de mindegy is....caak arra gondoltam nincs e kedved később valamikor kajálni együtt valahol vagy moziba menni...?-kêrdi
- igazából...-nem tudtam befejezni a mondatot...
- nem nincs kedve szóval tipli van Mark-mondta Conor érzelemmentes hanggal és arcal.
- nyugi haver. Csak gondoltam ha már nincs semmi közötök egymáshot miêrt ne?-kérdi nevetve
- 1. azért mert az túlzás hogy nincs közünk egymáshoz Clarivel. Attol függetlenül hogy ő mit állít mert messziről sugárzik róla hogy kamuzik 2. ha nem szálsz le Calry-ről... A korh...-kezdte de ezűttal én vágtam közbe.
- Conor....haggyad már...istenem miért kel mindenbe....b....bele szólmod?-ahoz képest ahogy azzal az indulattal elkezdtem a mondatot a végére inkább elbújtam volna.
- Mindegy...-rázza a fejét Conor- kopj le Mark-intett lemondóan és a srác csak egy elégedett vigyorral az arcán kisétált a teremből- na jösz?-kérdi Conor
- ho...hová?
Egy enyhe mosolyt eresztett felém dadogásom hallatára.
- csak haza kisérlek Clary...nyugi- mosolyog rám
- de nincs még órád?-kérdem értetlenül.
- de...viszont nem nagyon érdekel a történelem szóval mindegy-mondta szórakozottan majd biccentett az ajtó felé hogy induljunk...

Mikor kiértünk a sulibol és elindultunk a házunkhoz vezető úton Conor elég csöndes vólt.
- figyelj...a multkor....mikor Paul szórakozott a hugommal és te....hhh. Köszönöm-mondtam.
- Clary...ne köszömd ez alap. Viszont ha bármi van...ha bántanak....vagy kikezdenek veled. Csak szólj. Elintézem az illetőt-mondta
- nem szeretném hogy miatta balhéz...én meg leszek egyedül...az elmúlt 4 évet is túléltem. Nem kell hogy rád legyek kényszerülve-hűzom el a számat-mikor befejeztem a mondatot a házunk elé értünk felmentem a lépcsőn ami a bejárati ajtóhoz vezetett majd megfordultam hogy suembe kerülje Conorral.
- tudod életem....ez nem kérdés volt-mondta majd magához ölelet ami engem sokkolva ért. Sok mimdenre gondoltam volna...de arra nem hogy karjait derekamon pihenteti majd.
Én pipiskedve átkaroltam nyakát majd pár pillanat mulva nyakláncomhoz nyultam ami most is szokás szerint nyakamban lógott.
Olyan érzés támadt bennem mintha hirtelen a Harry által okozott ür kicsit kisebb lett ebben a pár pillanatban.

Mikor elengedtük egymást én még eggyik kezemmel akkor is nyakláncomat szorongattam ami fel is tűmt Conornak.
- mit fogsz?-kérdi kíváncsina majd kezemhez nyúlt.
Én csak megráztam a fejem. De ő nem elégedett meg válaszommal és gyengéden kinyitotta tenyeremet ő meg megpillantotta a medálomat.
- miét pont egy "H"? Te Clary Freey vagy. Nem értem-hűzza el a száját.
- mindegy nem fontos. Csak egy nyaklánc-rázom továbbra is a fejem.
- na...légyszi...megbízhatsz bennem. Az eggyik fiúdtól kaptad?-kérdi
Én csak szórakozottan megráztam fejem.
- nekem nem volt még barátom...-mondtam félénken. Ő caak elmosolyodott válaszomon.
- akkor?
- maradjunk annyiban hogy egy nekem igen fontos személy adta nekem. Aki már nincs az életemben-szomorodok el kissé.
- elhunyt?-kérdi aggódva.
- nemh....dehogy....csak egyszerűen eltűnt az életemből. Ennyi. Na de mindegy....köszi hogy haza kisértél. Szia Conor-búcsúztam el tőle és be mentem volna a házban de megint kezemnél fogva vissza rántott magához.
- szia életem-puszilta meg nyakamat amitől engem kirázott a hideg és egy pillanatra lefagytam és ezt Conor is észre vetté és halkan felnevetett. Én csak gyorsan besiettem a házba majd az ajtót becsukva lecsúsztam a tövêbe és kifújtam a bent tartott levegőt.

Nagyon nagyon sajnálom hogy ennyit késtem ezzel a résszel de elméletileg mostmár minden nap, de minden másodikon biztos jön új rész. Remêlem hogy tetszik a story. Vélemêny Comiba😘❤