Nem hiszem el!

A balhé otta , egy 1 hónapig szobafogsàgban voltam. Anya, vagy apa minden nap a suli előtt vàrtak , hogy hazavihessenek . Nem merték ràm bízni , hogy egyedül jöjjek haza. Tudtàk , hogy úgyis elszöknék. Nem mintha nem próbàlkoztam volna. Volt , hogy suli utàn nem mentem ki , hanem bementem a wc-be , és vàrtam . De ennek az lett a vége , hogy megtalàltak . Próbàltam otthon az ablakón kiszőkni , de az se jött össze. Mindig lebúktam. A szüleim minden kis zörgésre felriadtak . 10 percenként nyitottak be a szobàmba , hogy itt vagyok-e még. Az elején próbàlkoztam , de végül feladtam...

Így hogy folyton otthon voltam , és hogy a szüleim velem voltak elfoglalva, így nem veszekedtek annyit. Regalàbb is mikor itthon voltam. Azt hogy suli időben mennyit ,azt nem tudom...

1 hónappal később...

Végre letelt a szobafogsàgom , és délutàn azt csinàlhatok amit akarok. Tegnap màr talàlkoztunk is a sràcokal , csak úgye Ben nem tudott jönni , mert ő 2 hónapot kapott.  Szivàs.

A suli eltelt , elköszöntem a sràcoktól , és indultam haza.
Ma nem talàlkozunk , mert Noah és Deni edzésre megy. Màr nagyon vàrtàk . 1 hónapig nem mentek , és az azért hosszú idő. Focizni jàrnak , nagyon szeretik csinàlni. A bandàval sok meccsükön szurkoltunk màr.

Hazaértem . Ledobtam a cipőmet , meg a tàskàmat a földre , és megcéloztam a konyhàt. Csinàltam magamnak egy szendvicset , majd leültem a tv elé.

Kb 1 óra múlva a szobàmból leszaladtam valami üditőért , mikor anya hazaért . Belépett az ajtón , majd oda dobott nekem egy sziàt. Nagyon ideges volt. Lerakta cuccàt ,és a konyhàban kezdett el matatni. Gondolom vacsoràt akkar készíteni.
10 perc múlva apa is hazaért . Ő is nagyon ideges volt. Levàgta magàt a kanapéra , és tv-ni kezdet. Nem tudom mi bajuk van ,de jobbnak làttam, ha én fent tartózkodók.

Addig ki se mozdultam a szobàmból, amíg anya nem kiabàlt fel .
-Vicy , kész a vacsi!
Éhes voltam màr , így lementem. Apa màr az asztalnàl ült , anya pedig elé rakta az ételt. Én is helyet foglaltam , majd végül anya is.

Mikor màr csak pàr falat volt a tànyéromon , apa megszólalt.
-Ha màr mindannyian itt vagyunk . Akkor elszeretnénk mondani neked valamit Vicy.-mondta nyugodtan.  Én csak furcsàn néztem ràjuk.
-Tudod kislànyom , anyàd , és én mostanàban sokat veszekszünk.
-Nem mondod.-morogtam.
-Mindenen összekapunk , és nem értünk egyet. -innen anya vette àt a szót.
-Így apàdal arra a döntésre jutottunk , hogy szünetet tartunk , és külön költözünk.
-Elvàlltok?-kérdeztem hihetetlenül.
-Nem kicsim . Nem teljesen így értettem.
-Jaj nenézél màr hülyének! Nem vagyok màr 8 éves! Elvàlltok!-emeltem fel hangom.
-Igen elvàllunk.-mondta ki végül, az igazsàgot anyàm.
-És még én hazudozok!-motyogtam magamnak.-És mikor vàlltok el hivatalosan , vagy màr megtettétek a hàtam mögött?!-kérdeztem gúnyosan.
-Pénteken.
-Kiràly.-forgattam a szemem. Még jó , hogy szóltak . 4 nap , és a szüleim elvàllnak . Hurrà.
-Hétvégén költözünk.-szólalt meg újra anya.
-Remek. És a vàros melyik részére?
-Öhm ... Ez a màsik dolog amit elakkartunk mondani. Egy màsik vàrosba költözünk , innen màsfél óràra. -mondta ki félénken. Lefagytam.
-Hogy miiii?
-Egy új vàrosba költözünk.
-Hàt ezt nem hiszem el. -majd felrohantam a szobàmba.
-Vicy!-kiàltott utànam apàm , de nem érdekelt. A szobàmba ràrogytam az àgyamra .
Nem hiszem el ! Tudom , hogy nem vagyok egy  jó gyerek ! De miért teszik ezt velem. Nem elég , hogy elvàllnak , még egy màsik vàrosba is elköltözünk. Miért nem lehet itt , ebben a vàrosban lakni . Tök fölöslegesen nem csaptak ki a suliból. Màr úgyis mindegy lenne. Itt kell hagynom azt a rohadt sulit. Felépítettem magamnak egy rangot. Én vagyok a suli rosszcsaja , de ennek most lőttek. Mert elköltözöm. A legrosszabb az egészben , hogy itt kell hagynom a bandàt. A sràcokat ,akkikel màr sok mindent àtéltem. Sok balhéba keveredtünk màr együtt , és sokszor húzztuk ki egymàst a bajból. Ottvan Tara a legjobb baràtnőm , akivel annyi időt eltöltöttem. Akivel nevetünk màsokon ,  pasizni jàrtunk , tàncoltunk , buliztunk... Na meg Deni . Aki mindig mellettem àllt , és észhez téritett ha bajom volt... És Noah . A jóképű sràc , aki az én pasim. Mi lesz velük , vagy inkàbb mi lesz velem nélkülül. Kivel fogok hülyülni , ha ők nem lesznek... Nem érdekel ! De én nem fogok elköltözni! Itt maradok ! Hisz ittvan mindenem, az életem , a gyerekorom ,a múltam .

Ahogy ezeken gondolkoztam azt vettem észre , hogy szememből könnyek hullanak. Amint eljutott a tudatomig , gyorsan letöröltem őket. Én nem sírhatok! Én sose szoktam sírni.

Megnyugtattam magam , majd lefeküdtem aludni.

Reggel fél óràval hamarabb kelltem fel. Egész éjszaka alig aludtam . Összeszedtem a cuccaimat , és elindultam fürdeni.  Utàna felöltőztem , és kisminkeltem magam. Majd tàskàmat felkapva letrapoltam a lépcsőn. A szüleim mint mindig a konyhàban voltak, és kàvéztak.
-Jó reggelt!-köszöntek , de én csak oda intettem nekik , nem volt kedvem velük beszélgetni. Szerencsémre ezt ők is làttàk , így békén hagytak. Kivetem a hütőből egy ivos joghurtot , és azzal elindultam a suliba.

A suliban a sràcok làttàk rajtam , hogy valami van , és kérdezösködtek. De én nem akartam róla beszélni ,így ma kerültem őket , vagy a közelükben meg sem szólaltam. Ma deszkàzni menntünk volna, de én megmondtam , hogy nem megyek. Így hazagyalogoltam .

Bekaptam pàr falatott , majd elhatàroztam , hogy elmegyek bulizni. Nem akarok itthon ülni , mert akkor csak gondolkozom.  Tàncra van szükségem , hogy megnyugodjak. Arra hogy egész este csak a zene ritmusàra mozogjak. Meg persze egy kis alkoholra...

Felvettem egy testre simulos fekete ruhàt . Szememet kihúztam , és egy kis fekete szemhéjpudert is feltettem. Szàmra pedig vörös rúzst kentem. Fekete tàskàmat a vàllamra akasztottam , és elindultam bulizni.

Ahogy beléptem a nagy tömegbe, első dolgom az volt , hogy odamentem a púlthoz , és kértem valami ütöset. Gyorsan lehúzztam . Éreztem ahogy az alkohol marja a torkomat . Majd bementem a nagy tömegbe , és elkezdtem tàncolni. Tàncoltam , és közben semmi se érdekelt. Közben időnként ittam valamit . Màr a 3. üveg utàn éreztem , hogy forog velem a vilàg. Az alkohol uralta a testem. Nem érdekelt ,hogy juttok haza , vagy mit szólnak a szüleim, csak szórakoztunk , én és az alkohol.

Megint odamentem  a púlthoz , és kértem valamit.
-Vicy , nem lesz màr túl sok?-kérdezte a púltos sràc .
-Ne velem foglalkozz , inkàbb adjad !-sürgettem.
-És hol vannak a többiek?
-Most csak egyedül jöttem.
-Értem. Figyelj Vic ha bàrmi bajod van elmondhatod! Az nem megoldàs , hogy részegre iszod magad.-nyújtotta felém az alkoholt.
-Semmi közöd az életemhez. Majd én tudom mit akkarok. -flegmàztam . Majd újra leguritottam torkomon , és újra tàncolni indultam.

Ettől a perctől képszakadàs... Csak arra emlékszem, hogy valahogy hazajutottam , és egyszer útközben elhànytam magam.

Reggel iszonyú fàjdalomal ébredtem. Azt hittem szétrobbant a fejem. Szinte lüktetet a fàjdalomtól. Nehezen kikeltem az àgyból , és lementem a konyhàba fàjdalom csillapitóért.

Anya , és apa màr felvoltak.
-Hol voltàl tegnap?-kérdezte apa köszönés nélkül.
-Nem mindegy.-mondtam flegmàn.
-Vàlaszolj.-emelte fel hangjàt anyàm.
-Bulizni.
-Meg engedjük , hogy eljàrj bulizni , de ne hétköznap!
-Jó . Majd akkor elmegyek hétvégén bulizni , úgyis ràérek.-mosolyogtam pimaszul.
-Hétvégén költözünk.
-Te. Én itt maradok! Nem hagyom itt az életemet!
-Nem maradhatsz itt! Akàr akkarsz, akàr nem velem jössz Victoria!-emelte fel hangjàt.
Én erre màr nem vàlaszoltam semmit. Felszaladtam a szobàmba. Elkészültem , és kirontottam a hàzból.

A sràcok a suli előtt vàrakoztak. Amint észrevettek köszöntek , én pedig egy intésel lerendeztem.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte agódóan Noah ,majd odajött hozzàm , àtkarolta a derekamat , és puszit nyomott a fejemre.
-Jól vagyok. -hazudtam.
-Vagyis?-kérdezte Deni. Tudtàk , hogy hazudok . De egyszerűen nem tudtam elmondani, nem akkartam hangosan kiejteni. Mert ha hangosan kimondom , akkor túl nyilvànvalóvà vàlik , és én ezt nem akkartam.
-Semmi bajom , csak fàradt vagyok.
-Ezt még te se hiszed el !- szólalt még baràtnőm. -Mond màr el , tudod hogy benünk megbizhatsz!
-Ahj ... Jól van. Ti akkartàtok. Elköltözöm!-orditottam. Mindenki lefagyott , nem tudtak megszólalni. Csak hihetetlenül engem bàmultak.