A múltbéli  lány

A fekete hajú lány szorosan ölelte a BARÁTOMAT, aki annyira megvolt döbbenve, hogy szerintem azt se tudta hol van.

-Annyira örülök hogy látlak!-húzódott el tőle a lány hosszú idő után. Mégis mit képzel!

-Liv? Te? Hogy...-beszélt össze vissza Mark, aki döbbenten nézte a belé csimpaszkodó gyönyörű lányt.

-Probléma adódott a családnál ahol laktam, így haza kellett jönnöm fél évvel hamarabb. Hát nem voltam valami boldog ettől, de most hogy látlak már nem is olyan rossz hogy itt vagyok. Úgy hiányoztál!-mondta ismét a karjaiba omolva, mire mentem felforrt az agyvizem. Hogy mit mond ez a kis lotyó?! Mindjárt adok én neki olyat, hogy tényleg hiányolni fogja ez bár meg ne történt volna...

Már épp elindultam volna a fekete hajú lány felé, mikor Camy megragadta a karom és visszahúzott.

-Ne!-szólt suttogva, hogy csak én és ő halljam.

-Mi folyik itt Camy? Ki a szar ez a lány? És miért ölelgeti úgy Markot, mint...-mondtam dühösen, de a barátnőm félbeszakított.

-Nem örülök hogy ezt most itt és most kell elmondanom neked. De...-sóhajtott nagyot-ez a lány, Olivia fél éve kiment Spanyolországba egy cserediákprogram miatt. Mielőtt elment, ő és Mark együtt voltak.-nyögte ki, mire megállt bennem az ütő. Az exe! Oh jesszusom.

-Mi! Ez...-de Camy megint félbeszakított azzal hogy később mindent elmond, de most maradjak csöndben. Majd már feszülten Olivia felé is fordult.

-Te nem is mondasz semmit?-kérdezte a lány hatalmasokat pislogva Markra.

-Öhmm...levagyok döbbenve. Nem számítottunk rá hogy ilyen hamar visszajössz.-felelte őszintén-De persze jó hogy te is itt vagy.-közölte, mire a kezem ökölbe szorult. Hát persze Mark! Nem akarod menten megcsókolni és feleségül venni?!

-Annyi mindent be kell pótolnunk!-lehelte neki nyájasan Olivia, mire a Mark mellett álló Chris félrenyelte a vizet, és hangosan köhögni kezdett.

-Meg ne fulladj itt nekem Christian.-paskolgatta meg a hátát- Egyébként jól megnőttél. Mikor utoljára láttalak még nem voltál ilyen égimeszelő.-tette hozzá a lotyó mosolyogva, bár a mondanivalójában nem volt semmi kedves.

-Khmm. Én is örülök neked Olivia.-szolalt meg unottan Chris, úgy tűnt nem nagyon rajongott a lányért. Bár rövid ismeretségem után ezen nem csodálkoztam.

-Tudtam én.-libbentette meg a haját, majd a banda másik tagjához fordult-Ethan! Látom még mindig ez a hülye focistás frizurád van. Nem változtál semmit.-nógatta a fejét.

-Te se Oliv. Még mindig határtalan a kedvességed.-szúrta oda Ethan, amiért majdnem megtapsoltam.

-Csak őszinte vagyok drágám.-felelte mézes mázosan.

-Persze.

-Oh és Dave! Alig ismertem rád. Izmosabb lettél! Váóó. Rájöttél hogy kell a kardió, ha meg akarod tartani a párod, azt a kis pletykás Carolinet?

-Szia Olivia.-intett oda neki hanyagul a fiú.

-Hiányoztatok ám fiúk.-fecsegte Olivia érzelgősen. Ez a csaj látszólag imádta a drámázást. Egy színésznőt játszott. Utáltam. A szavai túl hamisak voltak.

-Képzelem mennyire.-szólt közbe most először Camy, olyan gúnyosan hogy magam is meglepődtem. Úgy tűnt a fiúk kicsit tartanak ettől az Oliviatól. Viszont Camyn ez cseppet sem tűnt fel. Felvont szemöldökkel meredt a lányra.

-Áh, Camy drága, nem is láttalak. Annyira beleolvadtál itt a környezetedbe.

-Vagy csak túlságosan lekötött Mark megfojtása, és a srácok iránti őszinteséged.-vágta rá Camy, mire a fiúknak tátva maradt a szájuk. Én csak halványan elmosolyodtam.

-Én csak túl izgatott vagyok. Tudod milyen vagyok.-fecsegett.

-Sajnos igen.-morogta Camy az orra alatt.

-Jaj ne csináld már Camilla. Végre legalább lesz egy lány barinőd a suliban. Itt leszek most már.

-Sajnálom hogy haza kellett jönnöd Spanyolországból, jobban örültünk volna ha még maradhatsz.-vágta rá Camy mosolyogva, mire Olivia önbizalma kissé megingott. De szinte már rögtön felvette színészi álarcát és tovább beszélt.

-Hát igen. De ez van. Remélem azért boldogultatok nélkülem.

-Hidd el életünk legszebb napjait éltük meg míg távol voltál.

-Akkor jó.-zárta le a dolgot Oliv. Hisz vesztésre állt Camy barátnőm ellen. Ekkor  kerültem én a figyelmébe. - Na és te ki vagy? Még soha nem láttalak. Vagy csak nem vettelek észre?-tanakodott.

-Új vagyok itt, Victoria White.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Áh micsoda szép név. Én Olivia Smith. Örvendek.-mosolygott rám-Szóval te a banda új tagja lennél? Nem tudom mit hallottál rólam, de cserediákprogramon voltam és most jöttem haza.

-Nem hallottam rólad semmit.-feleltem, mire Camy alig bírta visszatartani a nevetését mellettem. Ami Olivianak is feltűnt.

-Hát akkor ne aggódj drágaságom, fogsz még.-nézett végig rajtam lesajnálóan, majd hátat fordítva nekem ismét a barátomat vette célpontba-Mark! Remélem ráérsz délután. Nagyon sok mindent kéne megbeszélnünk.-csimpaszkodott ismét rá. De most türelmes voltam.

Rá ér még eltörni később azokat a kezeket...

-Olivia, én...-kezdte el Mark lefejtegetni magáról a kezeit.

-Ne, ne mondj semmit, muszáj a lehető leghamarabb beszélnünk. Tudod nagyon sokat gondoltam rád Spanyolországban. Senki se volt olyan jóképű, és kedves mint...

-Mint a barátom?-szakítottam félbe halál nyugodt arccal-Meglehet. De biztos találsz magadnak itthon másik ilyen rendes srácot.-közöltem kedvesen, miközben Olivia olyan gyilkos tekintettel nézett rám, ahogyan a régi suliban senki nem mert volna.

-Jól hallom? Te meg ez a lány?-kérdezte Marktól, miközben úgy nézett rám, mintha egy falon lévő penészfolt lennék.

-Igen! Ő a barátnőm.-jelentette ki végre Mark, amin akaratlanul elmosolyodtam. Nem beszélve arról az ábrázatról, amit a csaj vágott.-Örülök hogy látlak Liv, de már szerintem semmi megbeszélni valónk nincs kettőnknek. Szóval ne haragudj, de mennünk kell átöltözni a következő óránkra.-rázta le magáról a csajt, majd intve nekünk, elindultunk tovább. Otthagyva a drága Oliviat.

Camy aggódva nézett rám, mikor az öltözőkhöz érve a srácok bementek az ajtón, Mark pedig felém fordult.

-Vic...-jött oda hozzám, de én félbeszakítottam.

-Át kell öltöznöm.-léptem el mellette, egyenesen bemenekülve az öltözőbe.-Camy! Hallani akarok mindent. Most!-ültem le mellé idegesen.-Ki ez a lány, és mi történt közte és Mark között?

-Jaj, hol is kezdjem? Ezt lehet hogy Marknak kéne elmondania, nem nekem...

-Mond el! Tőled akarom hallani.-kértem, mire Camy nagyon sóhajtva belekezdett.

-Mark és Olivia tavaly tanév második felében jöttek össze. Körülbelül akkor, mint most ti. Olivia egy másik osztályba jár, és hamar kinézte magának Markot, majd elkezdett neki írogatni. Meg akart vele ismerkedni, Mark meg persze vevő volt rá. Aztán egy hónap múlva összejöttek. Mark pedig elkezdte bevonni a társaságunkba Oliviat. Velünk lógott délutánonként, hétvégén. Aztán már mindig ott volt! Először kedves volt nagyon, és mindannyian szimpatikusnak gondoltuk. Mark pedig boldog volt vele, így nem is nagyon bántuk hogy ott van. Egy ideig. De később megmutatkozott az igazi énje, hogy valójában egy öntelt ribi, aki mindenkin képes átgázolni, hogy elérje a céljait. Mi velünk is Mark háta mögött csúnyán bánt. Ezért hamar elpártoltunk Olivia mellől, nem akartuk hogy magával hozza őt is. De mikor Marknak elmeséltük ezeket, ő azt állította Olivia nem ilyen. Hogy csak a külvilágnak mutatja ilyennek magát. Egyébként törődő és nagyon kedves lány. Én próbáltam hinni neki Vic, de szerintem csak elvakította szegény Markot a szerelem. Láttad milyen ez a csaj! Egyszerűen borzalmas. Annyira nem bántam, hogy kiment Spanyolországba tanulni.

-És mi lett velük Markkal?-tértem rá arra ami leginkább érdekelt.

-Mikor kiderült hogy Olivia jelentkezett a cserediákprogramra Mark elfogadta. Nyilván nem örült neki, hogy a barátnője egy évre elmegy, de támogatta. Minden jól is ment köztük. Mark boldog is volt ezzel a kis ribivel...amit mai napig nem értek egyébként. Na de nem ez a lényeg... Hanem hogy együtt töltötték az egész nyarat, Markot alig láttuk. De végül az utazás előtt egy héttel Olivia közölte Markkal, hogy ő nem akar távkapcsolatot, és szakított vele.

-Ez komoly? Ilyet tenni!-bosszankodtam.

-Na ezaz! Mark teljesen összetört. Ez a lány képes volt ezt tenni vele. Olyan dühös voltam. Ráadásul szerintem nem is szerette Markot, csak játszott vele. Jó volt hogy volt kire mindig számítania. Lefogadom azért szakított vele, mert megakarta hódítani az összes szembejövő spanyol fiút.-mérgelődött Camy.

-Szóval Mark nagyon szerette őt, mi?-kérdeztem végül keserűen.

-Hjah...igen. De ez már a múlt. Mark már akkor végleg elfelejtette ki is Olivia, mikor először meglátott.- simított végig a hátamon Camy vigasztalóan.

-És ha mégse?- kérdeztem elbizonytalanodva.

-Higgy nekem!-kérlelt, majd látva hogy ettől nem érzem jobban magam, megfogta a kezem-Na figyelj! Elárulok egy titkot. Én vagyok Mark egyik legjobb barátja. Nagyon sok mindent megbeszélünk egymással. Így biztos információból tudom, hogy Mark már akkor teljesen oda meg vissza volt érted, mielőtt te még rájöttél volna hogy tetszik.

-Tényleg?-csodálkoztam, mire Camy csak elmosolyodott.

-Igen! Szerinted miért akart annyira a tánc partnered lenni, vagy miért viselkedett mindig furcsán ha Adam a közeledbe volt. Féltékeny volt teljesen.-nevetett fel Camy-Csak nyuszi volt és nem merte elmondani hamarabb.- tette hozzá-De én tudom hogy imád téged. Ne kételkedj ebben. Ti egymásnak vagytok teremtve.

-Jó, okés! Csak láttad hogy, hogy ráakaszkodott a csaj. Mark meg csak állt ott! - mondtam elkedvetlenedve.

-Igen, láttam.-fújtatott Camy.-De szegény azt se tudta, hogy mivan. Mindannyian eléggé meglepődtünk. Nem tudta egyikünk se hogy visszajön.-vigasztalt, majd hirtelen felpattant-Na de most öltözzünk! Mert tényleg elfogunk késni. Miss Payne pedig lefejez minket.-húzta el a száját, amire igazat kellett adnom neki, így gyorsan öltözni kezdtünk.

Még pont egy pillanattal Miss Payne előtt érkeztünk meg. Úgy rohantunk a párjainkhoz, hogy meg ne lássa, nem volt időnk bemelegíteni.

Mark aggódva nézett rám, és már készült megszólalni, mikor a tanárnő a magas sarkújaában kopogva bemenetelt, és egyből utasításokat kezdett el mondani. Szóvá tette, hogy a mai nap derülnek ki a félévi eredmények, majd már neki is látott bemutatni az új koreót.

Mi leghátulra álltunk be, és figyelmesen néztem a tanárnőt, hogy le ne maradjak valamiről.

-Ő, a volt barátnőm.-szólalt meg Mark engem fürkészve, mire rákaptam a fejem. Ezt tényleg most akarja megbeszélni?

-Tudom.-feleltem tömören, majd tovább fókuszáltam az órára.

-Nem akarom hogy azt hidd jelent még nekem valamit.-folytatta.

-Nem gondolok semmire.

-Ezt nem hiszem el. Haragszol rám.-mondta nyugtalanul.

-Nem igaz.-bizonygattam, miközben tényleg így is gondoltam.-Hé, most te jössz.-szóltam rá, ugyanis Mark nem figyelt, és miatta lemaradtunk egy ütemet.

-Hátul se lazsáljanak!-szólt hátra szigorúan Miss Payne. De Mark annyira szét szórt volt, hogy folyton elrontotta a lépéseket.

Mikor a tanárnő ment, hogy zenét cseréljen, gyorsan a kezemet Mark arcára simítottam.

-Nyugi, tényleg nem haragszom. Majd megbeszéljük suli után.-simítottam végig az arcán, mire a kezemre fektette a tenyerét, és olyan kétségbe esett arccal nézett rám, hogy megszakadt érte a szívem.

-Akkor okék vagyunk?

-Igen, okék.-mondtam, mire elkomolyodott és egy gyors csókot nyomott a számra. Éppen akkor vált el tőlem, mikor Miss Payne tapsolt egyet  hogy folytassuk.

-Csak rád van szükségem.-suttogta a fülembe, mire azt is elfelejtettem hol vagyok, és elrontottam a lépést.

---------------
✨Heyhooo! ✨
Most szinte rögtön hoztam is egy szintén hosszú részt.😁

Mi a véleményetek Oliviaról?

Ui. Folytatást?