Randevú

Kinyitottam az ajtót és ott volt mögötte Ő. Kék fehér béléses farmer kabátban álldogált, ami alól kikandikált fekete kapucnis pulcsija. Alulról fekete farmert és sportcipőt viselt.
Ahogy végig néztem rajta bekellett vallanom magamnak, hogy ebben a szettben igazán jól nézett ki, nem is beszélve a kócosan belőtt hajáról, amibe legszívesebben már rögtön bele is szántottam volna az ujjaimat, amint megláttam, Az arca pedig...annyira jóképű volt, és mikor rám mosolygott a szívem még jobban kalapálni kezdett.

-Szia!-köszöntött, miközben ő is jól alaposan végig mért engem. Ekkor szúrtam ki a kezében díszelgő virág csokrot. Ezt hozta nekem!? Rögtön elvigyorodtam. Bár bevallom nem igazán voltam oda a kardvirágokért. De mégiscsak nőből voltam és volt benne valami romantikus.

-Hali!-köszöntem vissza, mire hozzám lépve a karjaiba vont. Egyből végig járt rajtam az a kellemes hullám, amikor a fejemet a nyakába fúrva beszívhattam finom férfias illatát.

Miután hosszasan megölelt egy puszit nyomott az arcomra és már el is húzódott. Furcsáltam a lépését, de nem akartam túl nyomulós lenni. Hisz még egy napja se jártunk!
Bár ettől függetlenül minden vágyam volt hogy ismét megcsókoljon.

-Gyere be! Mindjárt meg vagyok csak felveszem a kabátom.-invitáltam be inkább.

-Szia Elisa!-üdvözölte Mark a kanapén terpeszkedő anyukámat. Meglepett hogy lent találom. Azt reméltem fel megy az emeletre és elő se jön addig míg el nem megyünk itthonról.

-Mark! Örülök hogy látlak.-ugrott fel anya, majd már a barátom előtt állva karjaiba is vonta a fiút.-Hát még hogy végre randira viszed Vicyt.-szúrta oda, mire egyből felkaptam a fejem és haragosan néztem anyumra. Miközben Mark csak jóízűen felnevetett.

-Igyekszem.-mosolygott rá a nőre kedvesen, majd felé nyújtotta a virágot-Amiért elrabolom a lányod.-mondta, mire anyának egyből felcsillant a szeme, én pedig majd elolvadtam Mark figyelmességétől. Virágot hozott az anyukámnak!

-Jaaj köszönöm szépen Mark! Kész úri ember vagy. Ezek a virágok pedig gyönyörűek!-ámuldozott, majd már el is rohant hogy kerítsen egy vázát és vízbe tegye őket.

-Én nem kapok virágot?-fordultam hozzá pimaszkodva, mire Mark az egyik hajtincsemet félre simítva válaszolt.

-Te neked jobbat tartogatok.-suttogta, mire elképedve néztem rá.-Na menj, hozd a kabátod! -sürgetett, mire egy gyors szalutálás után a kabátomért rohantam.

Felvettem a meleg bundámat, majd pedig anyától elköszönve kiléptünk a házból.
Egyből megcsapott a hideg levegő. Bár már a tél vége felé jártunk még mindig nagyon hideg volt.

-Na és elárulod már hová megyünk?-kíváncsiskodtam. De Mark csak huncutul elmosolyodott mellettem és a kezem után nyúlva összefonta ujjainkat. Akaratlanul elmosolyodtam ahogy az összekulcsolt kezükre pillantottam. Olyan hihetetlen volt!

-Az első meglepetéshez mindjárt oda érünk.-árulta el, mire érdeklődve forgatni kezdtem jobbra balra a fejem. Hisz az utcánkban jártunk még csak. Mi lehet itt ilyen érdekes? -Itt is vagyunk.-torpant meg a járda közepén engem is megállásra késztetve.

-Öhmm...és mit kell nézni?-kérdeztem zavartan, ugyanis bármerre néztem csak házakat és kocsikat láttam. Mint egy normális utcában.

Ekkor Mark kihúzott egy kulcsot a zsebéből és meglengetve előttem a mellettünk lévő fekete autóra mutatott. Megnyomott a kulcson egy gombot, mire a jármű kattanva jelezte, hogy kinyílt. Mark pedig az anyós ülés ajtajához lépve kinyitotta, és vigyorogva rám nézett, miközben én döbbenten figyeltem az eseményeket.

-Na Mi lady? Elvihetem?

-Neked meg lett a jogsid!-vigyorodtam el boldogan a járművet pásztázva. Egy hosszabb Volkswagenről volt szó.-Mikor, és miért nem mondtad?-kezdtem el faggatni.

Hisz Mark már hetek óta járt suli után vezetni, ha épp nem velem próbált.

-Még a vizsga hét előtt letettem, csak ma délelőtt mentem a papírjaimért.-mosolygott büszkén.-Nem akartam nagy dobra verni, amíg nincs tényleg a kezemben a bizonylat róla. Na meg aztán ezért az arcért amit vágsz már megérte.-nevetett fel, mire finoman a vállába öklöztem.

-Annyira örülök neked!-csúszott ki a számon, amin kínosan elmosolyodtam.

-Én is! Viszont jobban örülnék ha a csinos kis fenekedet behelyeznéd már a kocsiba. Mert különben pár percen belül mindketten ide fagyunk. - érvelt az időjárás ellen, mire igazat adva neki beszálltam a kocsiba.

-Szóval csinosnak találod a fenekem?-kérdeztem meg egyből, mikor Mark is bepattant mellém az autóba. Ezzel pedig sikerült jól zavarba hoznom a fiút, amin nem bírtam ki hogy ne nevessek fel hangosan.

-Akkor röhögj ha majd nem hordozom reggel suliba.-utalt a fenekemre.

-Azt nem tennéd meg.-néztem kihívóan a szemébe, mire farkasszemet nézett velem.

-Csak hiszed Rosszkislány.-suttogta el a becenevem, majd az ajkaimra pillantva megcsókolt. A kezét egyből felfutatta az arcomra ezzel közelebb húzva magához, miközben szenvedélyesen ismét megcsókolt. Ettől minden idegszálam kiélesedett és tudtam hogy soha nem akarom ezt az érzést elveszíteni. Soha de soha.
-Talán ezek után megbocsátok.-váltunk el egy pillanatra, hogy aztán újra egymásba gabalyodjunk.

-Szóval ez a te kocsid?-kérdeztem később, mikor elindultunk a belváros felé és csodálva bámultam milyen jól vezet is Mark.

-Nem, ez a Dan kocsija. Megegyeztem vele hogy ha elhozhatom egy napra, akkor fedezem egy teljes napig anyáéknál.-magyarázta, amin kuncognom kellett.

-Minden lehetőséget megragad hogy megszökjön otthonról, mi?

-Igen. Anyáék tényleg elég szigorúan fogják, de egyébként beválik, mert tényleg többet tanul. Egyébként pedig lesz nekem is saját autóm. Van egy kis megspórolt pénzem és azzal összeadva a szüleim vesznek nekem egyet utó karácsonyra. Ugyanis direkt ezért nem kaptam semmit, hogy majd ha meglesz a jogsim akkor kapok egy autót. Apával a jövő héten megyünk elvileg megnézni azt amiket kinéztünk. - mesélte.

Egészen addig pedig ilyesmikről beszélgettünk, míg Mark le nem parkolt a sport csarnok mellett. Már akkor tudtam hová jöttünk.

Vigyorogva szálltam ki a kocsiból.

-Na?-nézett rám érdeklődve Mark, mire boldogan a nyakába ugortam és egy puszit nyomtam az arcára.-Ezt jó jelnek veszem.-vigyorgott ő is rám.

-Ezer éve nem korcsolyáztam.-mondtam, majd már meg is ragadtam a fiú kezét-Menjünk!-kezdtem el magammal húzni a fedett műkorcsolya pálya felé.

Imádtam korcsolyázni, de otthon nem volt erre lehetőség, így nem gyakran tudtam korizni. Mindig másik városba kellett átutaznunk hogy lehetőségünk legyen ilyesmire, ami valljuk be nem volt se egyszerű, se közel.

Így hát gyorsan ki is kértük a megfelelő méretű lábbeliket, Mark kifizette a jegyeket, majd felvéve, már indultunk is a pálya felé.

Először én léptem be a kis ajtón és kissé bizonytalanul tapasztaltam hogy milyen csúszós is ez a jég. Megkapaszkodtam a korlátban, és megvártam amíg Mark is bejön. Rálépett a jégre, megcsúsztatta egy kicsit a lábát a korlátot fogva, majd tőlem 2 méterre ki is siklott próbálgatva a korcsolyáját. Egy kicsit ingatag volt az első pár lépésben, de szinte rögtön bele is jött és olyan biztosan állt meg mellettem, mintha cipő lett volna a lábán.

-Mehetünk?-kérdezte, mire bólintottam és izgatottan elindultam. Viszont három lépést se tettem meg, mikor rossz irányba megcsúszott a lábam, és elvesztettem az egyensúlyom. Nem kellet sok hogy a a seggemre csücsüljek, de szerencsére Mark elkapta a kezem, és a hátam, ezzel visszaállítva az egyensúlyomba.

-Szerintem először csak maradj a korlátnál. Nem szeretném ha összetörnéd a csinos kis feneked.-kacsintott rám, mire mérgesen bámultam rá. De igaza volt. Így a korlátnál botladozva fojttattam az utam, miközben Mark mellettem siklott és beszélt hozzám.

Két próbakör után viszont én is bele jöttem és már készen álltam arra hogy eltávolodjak a korláttól és nyugodtan korcsolyázzak bentebb.

Mikor pedig már tényleg jobban ment Mark megfogta a kezemet és így mentünk körbe körbe gyorsítva a tempónkon.

Néha azért még megálltunk szusszanni egyet, vagy kimentünk a pálya melletti büfébe hogy elfogyasszunk egy hot dog-ot és igyunk egy forró csokit vagy teát.

Miután kissé feltöltődve ismét visszaléptünk a pályára Mark kecsesen besiklott a tömegbe és bemutatott pár mutatványt. Még hátra felé is tudott menni!
Csodálva néztem milyen ügyes. Bár én is jól korcsolyáztam ( amint belejöttem.) Biztosan álltam a lábamon és tudtam nagyon gyorsan mozogni. De ilyesmikre nem voltam képes.

Pár perc múlva szélsebesen célba vett. Aggódva tekintettem felé hogy hogy fog megállni. Mikor egy tökéletes mozdulattal befékezett előttem, ezzel egy csomó hódarát lőve a lábamra. Szúrósan néztem rá, mire elvigyorodott, de azért lehajolt és lesöpörgette a havat a farmeromról.

-Tanítsd meg engem hátra felé menni.-mondtam neki, miután felállt.

-Mit kapok érte?-vonta fel játékosan a fél szemöldökét, miközben közelebb hajolt hozzám.

-Mit szeretnél?-flörtöltem vele huncutul.

-Hmm.-gondolkozott el-Minden fél kör után egy csók.-jelentette ki, mire elképedtem a meglepetéstől. Na és az abszurd ötletétől.

-Nem sok az egy kicsit?-kekeckedtem vele mosolyogva.

-Kell valami fizetség a fáradozásaimért.

-Jaj te szegény! Nehogy...-de nem tudtam befejezni mert Mark hozzám hajolt és összeérintette ajkainkat, miközben derekamra fonta izmos karjait. - Még nem telt le a fél kör.-tettem hozzá, miután levegő után kapkodva elváltunk.

-Előleget is számolok fel.-szólalt meg rekedtes hangon, majd a derekamnál fogva megpördített és beállított a kezdő pozícióba.-Szóval, csak csúsztasd ugyan úgy a lábad mint előre, csak most hátra.

-De így elfogok esni.-állapítottam meg, mire Mark erősen megfogta mindkét karom.

-Foglak, nyugi.-biztosított, így hát elindultam.
Bénán próbálkoztam hátrafelé siklani, miközben Markba kapaszkodtam elölről, és nagyon koncentráltam, hogy jól csináljam.-Fél kör.-szolalt meg hirtelen, mire azt se tudtam mivan. Nagy nehezen esett le miért is állított meg. Megforgattam a szemem, majd odahajolva hozzá egy csókot adtam a szájára, és indultam is tovább.

Így mentünk tovább. Lassan és döcögősen, miközben fél körönként megjutalmaztam Markot.

De végül a nem is tudom hányadik kör után már egész jól ment, így megkértem Markot hogy engedjen el, hagy próbáljam meg magamban. El is indultam. A lábaimat nézve koncentráltam, hogy helyesen lépjek, közben pedig figyeltem hogy ne menjek neki senkinek.

-Jól csinálod.-dicsért Mark, mire mosolyogva felnéztem rá. Ami nem volt valami jó ötlet. Egyből ahogy nem figyeltem oda, elrontottam a lépést és összeakadt  a lábam.

Mark ijedten kapott utánam, hogy megállítsa a zuhanásomat, de ezzel csak azt érte el hogy őt is magammal rántottam.

Fájdalmasan huppantam a hideg műjégre a fenekemmel. Mark pedig esetlenül csapódott a térdével a lábaimhoz, kezével pedig az oldalam mellett.

Mikor találkozott a pillantásunk nem bírtam ki. Elnevettem magam, amihez Mark is csatlakozott. Végül röhögve legördült rólam és mellém feküdt.

-Jól vagy?-kérdezte szórakozottan, miután felállt és a kezét nyújtva engem is felsegített.

-Igen.-söpörtem le magamról a havat-Viszont azt hiszem eltört a seggcsontom.-nevettem fel fájdalmasan, ugyanis a fenekem lüktet az ért becsapódástól. Biztos voltam benne hogy kék zöld lesz.

-Azt csak túléljük.-mosolyodott el, majd a kezem után nyúlva már húzott is hogy együtt korcsolyázunk tovább.

Végül vagy 3 óra korizás, nevetés, fagyoskodás, esések és csókok után elhagytuk a pályát, és fáradtan ültünk be a meleg kocsiba.

Már 4 óra is elmúlt, így odakint is sötétedni kezdett. Nagyon jól éreztem magam Markkal, de reméltem hogy még ücsörgünk kicsit a kocsiba. Nem akartam még hazamenni.

-Mehetünk?-kérdezte végül Mark, miután átmelegedtünk kicsit a kocsiban.

-Hová?-kérdeztem félve, amit Mark mosolyogva vett észre és a kezem után nyúlt.

-Még van a mai napra egy meglepetésem.

--------------------
✨Hali!✨
Itt is volna a következő rész.😁
Tudom megint sokára hoztam, amit sajnálok. De azért remélem tetszik.

Folytatást?
Mi a véleményetek a kapcsolatukról?

Ui. Köszönöm a 29.3k és a 1.1k csillagot!❤️❤️❤️