Rajtaütés

Nagyon jól éreztem magam. Rengeteget táncoltam a fiúkkal és néha sikerült Camyt is elcsalnom a pasijától, hogy vele is ugráljak egy sort.

De összességében az estét csak a banda felével Chrissel, Markkal, és Ethannel töltöttem, ugyanis Dave néha-néha eltűnt mellőlünk és valami szőke hajú lánnyal tűnt fel.

-A szinglikre!-tartottam a poharamat jókedvűen, mire a 3 fiú odakoccintotta a sajátjukat.

-Úgy úgy!-helyeselt Chris, félig a pohár tartalmát iszogatva, félig pedig a zene ritmusára táncolva.

-Hé ez nem igaz, hisz mi itt vagyunk egymásnak Hölgyem.-ölelt át Ethan a fél kezével, mire hevesen bólogatni kezdtem.

-Hogy is felejthetném el!

-Akkor gyerünk, mutassuk meg a népnek magunkat!-majd már meg is ragadta a kezem és a táncparkett felé kezdett rángatni. Segélykérőén néztem Markra és Chrisre, de ők csak jól szórakozva mosolyogtak rajtunk.

-Milyen zene ez egyáltalán?-nevettem Ethanre, amíg ő mindenkit arrébb tolva az útból átverekedte magát a tömeg belsejébe, miközben egy számomra ismeretlen szám szólt.

-Számít?-kérdezett vissza, majd megállva, a kezemnél fogva megpörgetett és táncolni kezdett. Nevetve csatlakoztam be hozzá, hogy együtt hasítsuk fel a táncparkettet.

Eközben körülöttünk mások is hasonlóan tettek. Olyan furi volt nézni a tömeget, és látni hogy mindenki milyen jól és dinamikusan táncol. Azért az ilyen bulikban mindig akadtak emberek akiknek semmi ritmus érzéke nem volt a dologhoz, és csak rángatták jobbra balra a végtagjaikat. De itt, egy táncművészeti suliban ilyen nem fordulhatott elő.

Az este tehát így telt. Tánc, barátok, szórakozás.

Épp most Mark volt az, akivel vagy 10 számot letáncoltunk egymás után, mikor végül a fiú levezetett a parkettről.
Megállt egy félre esőbb helyen, majd megkért hogy várjak itt, hoz nekünk inni. Míg várakoztam a tömeget pásztáztam, és észre vettem Camyt, aki most Will társasága nélkül az egyik lány osztálytársunkkal ült egy padon és beszélgettek. Szerettem volna én is odamenni, de előbb még akartam várni Mark visszatérését.

-Tessék!-adta a kezembe pár perc múlva Mark az innivalót. Szomjas voltam a sok ugrálástól, így gyorsan megittam az egészet, és már a kukába is dobtam a poharat. Mark is megitta az övét, majd felém fordult.-Vic, szeretnék veled beszélni.-kezdte krákogva, miközben olyan komoly ábrázattal nézett rám hogy egyből aggódni kezdtem.

-Baj van?

-Nem, dehogy! Nyugi.-fogta meg a kezem, mire egyből megborzongtam. Mark ezt észrevehette, mert elmosolyodott és finoman végig simított a hüvelykujjával a kézfejemen. A fejem egyből lángba borult, és nagyon reméltem hogy Mark azt hiszi, hogy csak a fények miatt váltott pirosra az egész arcom. - Csak gondoltam beszélek veled mielőtt felmegyek a színpadra.-pillantott oldalra a DJ felé, aki a pódium közepén kezelte a zenét.

-A színpadra?-kérdeztem vissza, mire Mark csak titokzatosan elmosolyodott.

A színpad felé pillantottam, hátha észre veszek rajta bármit, ami elárulja hogy miről van szó, mikor észrevettem valamit. Pontosabban inkább valakit. Méghozzá Willt, fent az emeleten. Távol Camytől.

-Igen. Kettőnkről van szó.-ejtette ki a szavakat Mark a száján, de csak félfüllel hallottam. Ugyanis Will sokkalta jobban lekötötte most a figyelmemet, amint egy másik lánnyal csevegett. Nem láttam jól, de úgy tűnt mintha jól ellenének. Míg végül a fiú a lány hátára simította a kezét és bementek egy terembe.

Na azt már nem! Nem tudom miben sántikálnak ezek, de kikell derítenem!

Kihúztam a kezem Mark megnyugtató, meleg kezei közül, elmormogtam egy bocsánatot, majd már el is indultam. Kocogva futottam fel, és lihegve értem fel a 2. emeletre. Majd gondolkodás nélkül benyitottam a megfelelő teremben.

A bent fogadó látvány nem kellet volna, de meglepett.

Will egy padon ült ölében egy nagy dekoltázsos  szexi boszorkányjelmezben lévő lánnyal, miközben egymást nyalták falták, és olyan helyekre nyúlt el közben a kezük, ami nem az én szememnek volt megengedett.

Annyira undorítóan egymásba voltak merülve, hogy észre sem vettek.

-Mégis csak jól éreztem hogy egy seggfej vagy.-szolaltam meg gúnyosan, hogy felkeltsem magamra a figyelmüket. Ami sikerült is ugyanis egyből ijedten szétrebbentek. A csaj összeráncolt homlokkal lesett rám, de Will egyből felismert.

Úgy szolaltam meg az előbb, mint a régi Vicy. Annyira jó érzés volt.

-Vicy.-csak ennyit mondott Will, miközben letolta az öléből a lányt és felállt.

-Biztos vagy benne? Én Vivian vagyok.-gúnyolódtam tovább, miközben undorodva néztem az előttem álló fiúra. Megcsalta a barátnőmet! Ettől még a hányinger is rám jött. -Tudtam én hogy nem illessz a barátnőmhöz. Túl nagy kincs ő ahhoz, hogy egy ilyen paraszt mint te értékelni tudja!-köptem felé a szavakat, majd kitrappoltam a teremből.

Meg kell találnom Camyt!

Vagyis ez volt a tervem, de egy kéz hátulról megragadott és egy félre eső résznél a falnak lökött.

-Nem mész te most sehova!-mordult rám, miközben közelebb jött és elzárt előlem minden kijáratott. -Leszarom hogy hogy hívnak, de amit most láttál nem fogod elmondani Camynek.-mondta kimérten, de én nem ijedtem meg tőle. Bár a szívem nem épp ezt mondta, ugyanis hevesebben dobogott, mint mikor felfutottam ide. De az eszem nem félt.

-Ne fenyegess!-morogtam rá, majd gyomorszájon ütöttem. Ez volt az egyetlen lehetőség ugyanis a lábaimmal nem tudtam volna tökön rúgni, mivel úgy helyezkedett. De a kezem még mozdítható volt. Legalábbis ideáig.
Az ütésem után bár kissé összegörnyedt, jól viselte, és megragadta mindkét csuklóm úgy összeszorítva őket, hogy nem bírtam ki hogy fel ne jajduljak. Nagyon fájt!

-Ezt nem kellett volna te kis ribanc! Ha elmered mondani mi történt, akkor...-de sose tudtam meg mit akart mondani Will, mert a következő pillanatban minden nagyon gyorsan történt. Már csak arra lettem figyelmes, hogy a karomon lévő szorítás elmúlt, és a fájdalmam okozója egy méterrel odébb hanyatt esett a földön.

-Akkor mi lesz?-kérdezte, és szikrázó tekintettel bámulta a földön tápászkodó fiút. Mikor az nem válaszolt, odalépett hozzá és felrántotta Willt, és ugyanúgy mint ő engem az előbb, a falhoz nyomta.-Könnyebb a gyengébbet bántani, mi?! De mivan akkor ha egyenlő veled az ellenfeled? Akkor is ilyen kemény legény vagy?-szorította erősen a falhoz Willt, aki szerintem enyhén megvolt szédülve.

-Chris.-termettem a fiú mellett, aki megmentett engem. Ebben az egy szóban benne volt minden hálám felé.

-Jól vagy?-kérdezte egy pillanatra elszakítva a tekintetét a falhoz nyomott fiúról. Némán bólintottam, mire Chris ismét dühödten visszakapta a tekintetét Willre. Csakis egyszer láttam ilyen dühösnek...mikor összeverték.-Mi történt?-követelte a választ Chris, így nagyvonalakban elmondtam neki, hogy mit is láttam, mire Chris arca elvörösödött.

-Menj odébb!-lépett hirtelen mellém a semmiből Dave, és a vállamra téve kezeit arrébb tolt.-Majd én átveszem a helyed.-nem akartam elmenni, de mikor hátra pillantottam és megláttam a mögöttünk ácsorgó Markot és Ethant is, inkább oda mentem hozzájuk.

-Jól vagy?-kérdezte olyan aggódóan Ethan, hogy még ebben a helyzetben is megjelent egy halvány mosoly a számon.

-Igen.-feleltem mire egyből a karjaiba kapott. Nem mondom hogy nem lepődtem meg, de jólesően öleltem vissza a fiút. Még a szememet is lecsuktam egy pillanatra, hogy megnyugodjak.

Mark viszont nem szólt semmit, csak ott állt és nézett engem. Na és itt most nem csak arra gondolok  hogy mint általában az emberek ránéznek a másikra. Ő vizsgált engem. Olyan átható tekintettel nézett rám, hogy meztelennek éreztem magam.

-Jól vagyok.-mondtam végül neki, ugyanis annyira kínosan éreztem magam. Már kínomban idegesen a hajamba túrtam. Ekkor tekintete rásiklott a kezemre, és egyből meg is ragadta. De nem úgy mint Will, az ő érintése akár milyen hirtelen is volt, tele volt lágysággal. Kivéve a tekintete. Az ugyanis forrt a dühtől.

-Ezt ő csinálta, igaz?-mutatott rá idegesen a csuklómon éktelenkedő piros karikára. Nem válaszoltam, így finoman hozzá is ért. Szerettem volna erősnek mutatkozni, de a friss sérülés miatt még ezt a kis érintést sem bírtam ki szisszenés nélkül. Ettől Mark minden izma megfeszült.-Megölöm.-jelentette ki, majd már meg is indult Will felé.

-Ne!-kaptam a keze után, mire nem szívesen, de felém fordult. Gondolkozás nélkül simítottam az arcára a kezem. - Ne menj oda te is.-suttogtam, mire Mark leengedte a vállait és tekintete ellágyult a tenyerem alatt. A TENYEREM ALATT. Jutott el a tudatomig, hogy mit is csinálok pontosan. Ekkor gyorsan elkaptam a kezem, és zavartan ennyit mondtam.-Meg kell keresnem Camyt. - Mark bólintott, és velem akart jönni, de én ezt nem akartam. Megkértem, hogy maradjon inkább itt a többiekkel, és elindultam vissza le a földszintre.

De még hallottam Chris hangját.

-Ezt Vicyért.-mondta ingerülten, majd egy ütés. -Ezt pedig Camyért.-majd még egy ütés.

Nem kellett találgatnom kinek szánta ezeket...

Leszaladtam tehát, és egyből meg is találtam Camyt. Önfeledten táncolt az előbbi lánnyal, akivel láttam beszélgetni. Nem akartam fecsérelni az időt, így hát egy szó nélkül elrángattam onnan.

-Mi az Vic?-nézett rám értetlenül, majd mikor meglátta az arcom máshogy folytatta-Baj van?-és ekkor elmondtam neki mindent. Szóról szóra, egy kis részletet sem kihagyva a sztoriból.
Camy pedig halkan figyelve végig hallgatott. Mikor pedig befejeztem csak nézett. Árgus szemekkel nézett, de egy szót sem szólt.
Pár perc múlva szólalt csak meg.

-Hol, hol van?-dadogta, mire intettem neki hogy kövessen, és elvezettem egészen a pasijáig.

Mikor ismét megláttam Willt, majdnem a szám elé kaptam a kezem. Az arca felduzzadt és vérzett az orra. Talán még el is tört. Szóval elég pocsékul festett ki. De legalább olyan undorítóan nézett ki, mint amilyen fonnyadt volt belül.

Ekkor Camy előrelépett. Egyenesen Will felé. Bár a fiúk megakarták akadályozni, ő mindet leintette, és egyenesen a pasija elé sétált.

-Baby.-lehelte halkan Will felemelve a fejét a barátnőmre, aki úgy állt ott mint a tornádó. Legyőzhetetlenül.

-Remélem jól érezted magad a társaságomban, mert mostantól fogva végeztünk. Nem akarlak soha többet a szemem előtt látni!-mondta kíméletlenül. Annyira erősnek mutatta magát, pedig én tudtam, hogy belül összeomlik. Abban a pillanatban olyan büszke voltam rá!

Majd a következő másodpercben Camy egy hatalmas pofont lekevert az exének. Will jobb arcfele csak úgy lángolt.
-Rohadj meg!-felelte végleg, majd elfordult a fiútól és elviharzott. Egészen a legközelebbi teremig szaladt, mikor pedig utolértem lerogyva találtam a földön és sírt. Keservesen sírt, úgy, hogy a szívem is belesajdult.

Odakuporodva mellé átöleltem, és a hátát simogattam.

-Akkora egy idióta vagyok!-zokogta.

-Ne! Ne mond ezt! Nem gondolhattad, hogy ezt teszi veled.-próbáltam nyugtatgatni, de ő csak belém karolva bőgött, és magát ostorozta.-Menjünk haza hozzánk.-mondtam végül, mire Camy csak bólintott.-De várj egy picit, szólok a fiúknak.-majd ezzel otthagyva kisiettem a fiukhoz. Mark volt a legközelebb hozzám.
-Hazamegyünk hozzánk.-tájékoztattam.

-Rendben lesz?-nézett aggódóan Mark a terem felé, ahol Camy volt.

-Egy idő után igen.-mondtam, majd sarkon fordultam-Ne keveredjetek bajba!-kértem még, majd végleg otthagytam őket, az iskolával együtt.

Camyvel gyorsan beszaladtunk még egy kis üzletbe úton hazafelé, majd egy síró Camyvel és egy bődön csoki fagyival betoppantunk a házba.

Anya aki a kanapén ülve nézte a tv-t, nem kicsit meglepődött. Camy szipogva köszönt neki, majd az utasításomra felbattyogott az emeletre.

-Mi történt?-kérdezte anya teljesen lesokkolodva, miközben aggódva nézett Camy után.

-Will.-csak ennyit feleltem, mire anya mindent levágott. Csak előhalászott egy nagy táblás csokit a szekrény mélyéről és a kezembe nyomta.
Hálásan néztem fel rá, majd már a barátnőm után is indultam, hogy betapasszam az összetört szívét.

--------
✌️Sziasztok! ✌️
Ismét egy hosszabb résszel érkeztem.
Nem terveztem ilyen hosszúra, de így sikerült😆. Remélem nem bánjátok.

Puszi Natalie

Ui. Folytatást?