Vizsgahét

A vizsgahét előtti napok szinte rohamosan fogyatkoztak. A napjaim pedig monotommá váltak.
Délutánig suliban töltöttem a napjaimat, majd pedig olyan 3-4 óra körül, mikor végeztem, már siettem is haza próbálni. Minden egyes percet kihasználva a fejlődésre.
A barátaim is ugyanígy voltak ezzel, így csakis suliban tudtunk találkozni, mert egyébként lefoglalt minket a nagy készülődés.
Egyedül Mark volt az, akivel a társas tánc próbák miatt többször találkoztam. Azok a délutánok adtak erőt, hogy edzek keményen tovább, bármennyire is fáradt voltam már.

Ugyanis most már a tánc nem csak az élvezetről szólt. Itt már komoly tétje volt.

***

Míg végül el nem jött a várva várt hétfő, és el nem kezdődött lezajlani a vizsgahét.

A héten már nem is voltak óráink, minden csakis a vizsgáról szólt.

Szerencsémre vagy nem szerencsémre, de mivel V betűvel kezdődött a nevem, így a névsor vége felé voltam beosztva a listán (csakis egy Will nevű srác miatt nem én lettem az utolsó). Így aztán nem kellett a mai nap korán kelnem.
Na nem mintha olyan nyugodtan tudtam volna órákig aludni, de azért mégiscsak többet mintha korán kellet volna kelnem.
Igencsak izgultam, főleg mikor fél 2kor elindultam a suliba hogy letegyem az első vizsgámat.

Próbáltam nyugodt maradni és a barátaim biztató szavaira gondolni. Ugyanis tegnap este a közös csoportunkban hívást indítottunk és órákig beszélgettünk. Mindannyian szerencsét kívántunk a másiknak, hogy a holnapi, és az egész heti vizsgán jól fogunk szerepelni. Na de leginkább engem biztattak és látták el tanácsokkal a többiek, ami nagyon jól esett. Azt mondták élvezem, képzeljem azt mintha csak otthon próbálnék, és hogy ha ennek ellenére is még mindig nagyon izgulnék, nézzek Mattre, akinek a tekintete majd minden bizonnyal megnyugtat.
Én hittem ebben.

De attól a nyomás nagy volt rajtam, főleg hogy ma volt a legfontosabb vizsgám, a főtantárgyamból, hip-hop-ból.

A többiek már szerencséjük rég túl voltak rajta, mire én oda jutottam hogy el kell indulnom otthonról. Camy szinte elsők között ment Chrissel  9 óra körül. Mindketten azt mondták szerintük nagyon jól sikerült nekik. Nem sokkal utánuk került sorra Dave és Ethan, majd pedig később Mark is. Ő róluk nem tudtam semmit, de biztos voltam benne hogy minden jól ment nekik is. Ugyanis kiváló táncosok voltak.

Már csakis én maradtam.

2kor kezdődött a vizsgám, de már 20 perccel előtte ott kellett lennem.

Mikor beértem suliba furcsa volt látni mennyire kíván halva. Persze összefutottam pár diákkal és tanárral a folyosón, akik szintén vizsgázni voltak vagy épp vizsgáztatni.

Ahogy pedig egyre  beljebb sétáltam az iskolába néhány próbateremnél elhaladva kihallatszottak hangfoszlányok vagy épp a dübörgő zene.

Ettől a kihalt iskola fillingtől csak még idegesebb lettem, ugyanis eszembe juttatta hogy ez nem csak egy egyszerű próba lesz. Ez most igazán élesben ment!

Végül helyett foglaltam a számomra kijelölt terem mellett, és megpróbáltam kizárni minden zajt, hogy újra és újra lefuttassam a fejemben a koreográfiám lépéseit. Az ujjaimat tördeltem, miközben a lábammal doboltam magamban érezve a zenét.

Mígnem valaki elém nem lépett, ezzel kizökkentve elmélyülésemből.

-Hahó! Élsz még?-lóbálta meg a kezét előttem a legjobb barátnőm. Meglepődve kaptam rá a tekintetem, majd mosolygó arca mögött megpillantottam a többieket is.

-Igen. Csak elbambultam.-tértem vissza a valóságba. Majd felpattanva a fiúkhoz léptem.-Na hogy ment?-pillantgattam Chrisre, Ethanre és Markra kíváncsian. Az utóbbi fiút hamar kiszúrtam fekete szőrme kapucnis kabátjában, amit széthúzva viselt, így belátás adva a zöld színű pulcsijára. A haja ma még a szokottnál is kuszább volt, de én csak még helyesebbnek gondoltam így.

-Jól ment minden.-mondta nyugtatóan Chris, a többiek pedig bólogattak.

-Akkor jó.-lélegeztem fel.-Na de mit kerestek itt?

-Téged.-szolalt meg Mark mélyen a szemembe nézve. Hirtelen hatalmasat dobbant a szívem. Attól féltem még a végén valaki más is meghallotta.

-Jöttünk támogatni.-villantott rám egy mosolyt Ethan. Elképedve néztem rájuk. Csak miattam jöttek vissza?!

-Áh, na gyertek ide!-nevettem fel elérzékenyülve, és kitártam a karomat, így vonva a barátaimat egy nagy ölelésbe.

Iszonyat aranyosak voltak, hogy itt voltak és segítettek nekem. Nagyon sokat jelentett, és rettentő hálás voltam nekik ezért. Főleg hogy szinte észre sem vettem de már el is telt a maradék 20 perc.

-Victoria White!-szólt ki Andrea a teremből, mire egy pillanatra kihagyott egy ütemet a szívem.

Elindultam hát Andreahoz, aki mosolyogva tárta ki előttem az ajtót. Még egy utolsó pillantást azért vetettem a mutató és középső ujját keresztben drukkoló Camyra, a like jelet mutató Davere, a vigyorgó Ethanre, a kacsintó Chrisre és a magabiztosan felém biccentő Markra. Simán megcsinálod. - üzente a tekintete.

Mosolyogva léptem be a terembe. A velem szemben lévő tükör előtt ült egy asztalnál Matt, Andrea, és Ms Present. Előttük egy füzet díszelgett, bizonyára abban vezették le a vizsga részleteit.

Matt mosolyogva kapta fel a fejét.

-Vicy! Na már így a vége felé te is sorra kerültél.-mondta, mire megejtettem egy halvány mosolyt. Imádtam ezt a tanárt.-Mielőtt belekezdenél, azért gyorsan elmondom, mivel te most teszel nálunk először ilyen vizsgát, hogy pontosan mik is az elvárásaink, mit fogunk pontozni.-bólintottam, mire folytatta-Arra vagyunk kíváncsiak, hogy dolgoztad fel a témát, vagyis a szerelem érzését és ez mennyire érvényesül, mennyire tudod átadni a mozdulataiddal. Pontozzuk tehát a találékonyságot, a dinamikát, a mozgáskordinációt, az előadás módot, a lépéseket és magát a hangulatot is, amit keltesz. Világos voltam?

-Igen.

-Rendben, akkor tedd be a zenédet, és kezdheted.-utasított, így odaléptem és becsúsztattam a pendrive-ot a hangszóróba. Előre direkt úgy vágtam meg a zenét, hogy legyen pár másodpercem beállni és csak azután csendüljön fel a zene.

Így hát beálltam a hip-hop-os szerkómban (bő nadrág és póló) a terem közepére és elkezdtem táncolni.

A zene ütemeivel hullott le szépen lassan a nyomasztó teher a vállaimról. Nem izgultam tovább. Elengedtem magam és csak élveztem. Hagytam hogy a testem irányítson, és csakis egy dologra gondoltam, miközben mozogtam. Markra.

Izzadtan és hevesen dobogó szívvel álltam meg a vég pózomban. Minden porcikám lüktetett, és további zene után kívánkozott. Teljesen a koreográfiám hatása alá kerültem.

Végül miután egy kicsit megnyugodtam, érdeklődve pillantottam fel a 3 tanárra. Matt elismerően mosolygott, ami már jó pontnak véltem. Tetszhetett neki. Andrea nagyban körmöt valamit a füzetébe, Ms Present pedig szokásosan hideg ábrázattal méregetett. Ennek a nőnek sose lehetett leolvasni az érzéseit az arcáról. Bár már abban is kételkedem hogy vannak neki egyáltalán olyanok.

-Rendben, köszönjük!-állt fel Andy, és kikisért az ajtón.

A barátaim pedig ott álltak egy kupacban és kíváncsi izgatottsággal meredtek rám.

-Naaa?

-Mondj már valamit!

-Szerintem jól ment.-vigyorodtam el, mire a hozzám legközelebb álló személy, vagyis Chris, fogta és a derekamnál fogva felkapott. Visitanom kellett a hirtelen ért támadásoktól. De aztán nevetve kapaszkodtam az engem pörgető bátyomba.
Végül letett, és a többiek is hasonló ölelésekben részesítettek, miközben kifejezték mennyire hittek bennem és tudták hogy ügyes leszek.

De sajnos nem mehettünk el megünnepelni a sikeresen zárt napot, mert még korán sem volt vége a hétnek. Még várt ránk 3 ugyanilyen vizsga, amit túl kellett élnünk.

Egy darabig maradtunk még beszélgetni a suli előtt álldogálva, de végül mindannyian elindultunk hazafelé, hogy még gyakoroljunk a további 3 napra.

***

A napok továbbra is hasonlóan és rohamosan teltek. Kedden letettem a modern tánc, szerdán pedig a majoret vizsgámat. A modern tánc hasonlóan jól sikerült mint a hip-hop. Viszont a majoretnél sajnos leejtettem egyszer a botomat. Nem volt végzetes hiba, de nyilván elszomorító. De belegondolva abba hogy most kezdtem el fél éve, úgy gondoltam megengedhettem magamnak ezt a kis ballépést.

Már csakis a csütörtöki és egyben utolsó vizsgám volt hátra. A társas tánc, a párommal, Markkal...

--------------------------
✨Sziasztok! ✨
Hosszú idő után végre jelentkeztem egy résszel. Egyszerűen muszáj volt írnom látva a rengeteg vote-t, és olvasást.
❤️ Köszönöm szépen! ❤️
Igyekszem most már azért hozni nektek a folytatásokat, ugyanis elárulom, de a következő 5 rész tájékában izgi részek várhatóak.
Addig is, míg várjátok őket, ha van kedvetek nézetek bele a legújabb könyvembe, ami a Bejárólány címen találtok meg. Oda is most 2-3 naponta teszem fel a részeket.

Itt a fülszövege:

Dreena Ramírez nem épp egy átlagos sorsú spanyol lány volt. Az élete 10 éves korában egyszerűen megtört. A családja szétbomlott, ami hatalmas szegénységbe sodorta őket.
Az anyja reggeltől estig dolgozott, így ő nevelte már kisebb kora óta a húgát. Akivel túl hamar felkellett nőniük a dolgokhoz...
Mikor pedig Dreena betöltötte a 16. életkorát. Nagy elhatározásra jutott. Otthagyta az iskolát, hogy teljes munkaidős állást vállaljon.
Így kerül be a kicsiny város leggazdagabb és legtekintélyesebb család, Fernándezék villájába. Ahol bejárónő lesz, megismerkedik a gazdag család gyerekeivel, a szintén ott dolgozó személyzettel és a villa súlyos titkaival.

Na de vajon Dreena mi mást nyer még a jó állás és fizetés mellé?
Barátokat? Ellenségeket? Családot? Esetleg Szerelmet?

🎀Puszi Natalie🎀

Ui. Köszönöm a 22.3k!💕