Csak csókolj meg!

Amint beléptem a kórterem ajtaján mindenki felém kapta a fejét. A hátul lévő barátaim szeme örömtelien csillant fel.

-Vicy!-szólaltak fel egyszerre, mire mosolyogva közelítettem feléjük. Majd köszönve nekik Deni ágya mellé sétáltam, és finoman megsimítottam a fiú jobb kezét.

-Azt hittük már haza mentél.-nézett rám a mellettem ülő Erick.

-Dehogyis.-mondtam elmosolyodva, majd leülve az ágy szélére halkan beszélgetni kezdtünk. Pár perc múlva miután felmértem a terepet, és megbizonyosodtam afelől, hogy mindenki jól van, belevágtam a lecsóba.-Deni!-fordultam oda teljes testemmel a fiúhoz, aki kíváncsian méregetett-Itt van Noah, és ha nem bánod szeretne veled kettesben beszélni.-böktem ki, mire a többiek kissé meghökkentek, és a szemem sarkából láttam ahogy barátnőm idegesen az ajkába mélyesztette fogait.

-Hívd be!-utasított magabiztosan pár másodperc néma csönd után Deni. Bár keménynek mutatta magát láttam hogy ő is ideges egy kicsit.

-Ez biztos Deni? Nem akarod, hogy...-kezdet bele Tara , de a fiú félbeszakította.

-Igen, biztos.

-Nem lesz semmi baj!-erősítettem meg a többieket, akik végre elindultak az ajtó felé. Kiérve Noah feszülten intett a bandának, majd már be is ment Denihez.

Így aztán gyomor görccsel foglaltam helyet az ajtóval szemben. Nem tartottam attól hogy Noah újra bántaná Denit, sokkal inkább azért aggódtam hogy mi lesz ezután a bandával? Hogy fognak kilépni ebből a gödörből? Megmarad a szoros barátságuk?

Ezen agyaltam egészen addig, míg nyílt az ajtó és Noah jelent meg. Becsukta maga mögött, és mint valami testőr megállt előtte.

A banda egyből felpattant, de Noah leintette őket.

-Kérlek üljetek vissza! Szeretnék veletek beszélni.-mondta, mire kelletlenül de mindenki visszaült a helyére. Noah nagyot sóhajtott majd belekezdett-Tudom, egy idióta vagyok. Sajnálom amit tettem, egyszerűen elfogott a mérhetetlenül nagy düh, és Denin vezettem le. De értsétek meg, hogy nem akartam, nem volt szándékos.-mondta, mire a banda támadó állásba állva egyszerre kezdtek el beszélni. Mindegyik össze vissza beszélt, és szinte lehetetlen volt követni melyik miről dumál. Egy a biztos dühösek voltak, és Noaht támadták, aki a szemükbe nézve állta a csapásokat.
A hang zavar pedig egyre jobban erősödött, amit nem bírtam tovább nézni.

-Elég!-kiáltottam túl a ricsajt, mire mind rám kapták a fejüket-Elég! Nem egy kocsmában vagytok, hanem egy kórházban! Zavarjátok a betegeket. Fejezzétek be! Azt akarjátok hogy kizavarjanak minket, és ne tehessük be többet ide a lábunkat?! Fogjátok be, és beszéljétek meg ezt az egészet kulturáltan!-néztem végig rajtuk dühösen, mire mindnyájan elszégyellték magukat és szépen visszaültek a helyükre.-Tudom, hogy Noah szörnyű dolgot tett, és egyet értek abban veletek hogy dühösek vagytok rá. De gondoljátok bele az ő helyzetébe is! A legjobb barátja a háta mögött beleszeretett és megcsókolta a barátnőjét. Fiúk, titeket nem kapott volna el a düh és a féltékenység?!-néztem végig rajtuk, majd megakadt a szemem Ericken-Szerintem mind emlékszünk arra, mi történt kb egy éve Erickkel. Mikor az egyik buliban a házigazda, aki nagy barátod volt lenyúlta a csajodat. Te mit tettél Erick? Ha jól emlékszem nem nézted végig ölbe tett kézzel. Tisztán beleégett a tekintetembe, ahogy Noahval elkaptátok, és egy akkorát behúztál neki, hogy eltört a gyerek orra.-emlékeztettem őket, mire Erick arcán bűnbánó tekintet jelent meg-Szóval nem hiszem hogy annyira másképp cselekedtetek volna ebben a helyzetben.-léptem egy lépést hátra-Most pedig bemegyek Denihez. Ajánlom hogy beszéljétek meg normálisan a történeteket!-néztem rájuk fenyegetően, majd szépen besétáltam a kórterembe.

Ezek után kk 10 perc múlva bejöttek a többiek is, és egészen ott is maradtunk Deninél a látogatási idő lejártáig. Bár a hangulat nem volt a legfényesebb, jól éreztünk bent magunkat. Alig volt érezhető a feszültség a társaság között, ami nagy előrelépésnek számított. De ettől nem féltettem őket, tudtam, hogy meg fogják tudni oldani.

De sajnos nem maradhatunk ott Denivel örökké, mennünk kellet. Így aztán együtt indultunk el hazafelé. Egészen addig a pontig, mikor az út három felé szakadt, és a banda is elválásra kényszerült.

-Vicy, apudnál alszol, vagy haza mész? -kérdezte Ben kíváncsian felém fordulva.

-Apánál alszok, szóval én arra megyek.-mutattam a 3. utcára, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy innentől egyedül kellett folytatom az utat hazafelé, ugyanis a többiek mind másfelé laktak.
Megölelgetve őket újra elbúcsúztam tőlük.
Természetesen valamilyen véletlen folytán megint Noah Malone maradt utoljára. Nagy levegőt véve léptem oda hozzá, felkészülve rá, hogy ismét elbúcsúzzunk. De nagy meglepetésemre, mikor Noahoz értem vigyorogva nézett rám.

-Hazakísérlek.-mondta váratlanul, majd lazán intve a többieknek már húzott is magával, hogy elinduljunk hazafelé.

Mikor már kellő távolságra értünk a többiektől, és biztosra vehettük, hogy nem látnak meg minket. Noah elkapta a jobb kezemet és mosolyogva összekulcsolta az enyémmel.

Csendben sétáltunk a sötétben egymás kezét szorongatva. Egészen addig míg már félúton jártunk, és  Noah felém fordulva szólásra nyitotta a száját.

-Nem akarsz nálunk aludni?-tette fel a kérdést, mire hirtelen nem voltam benne biztos hogy jól hallottam.

-Tessék?

-Aludj nálunk.-ismételte meg, miközben kérlelve nézett rám-Korán felkelünk és ki is kísérlek az állomásra.-győzködött, miközben olyan arcot vágott, aminek nem lehetett ellenállni.

-Hmm. Kapok fincsi reggelit?-húztam huncut mosolyra az ajkaimat, mire Noah elvigyorodott.

-Amit csak szeretnél. Sütök neked egy nagy adag palacsintát. Sőt! Még be is ugorhatunk a boltba olyan csoki öntetért, amit annyira szeretsz.-fokozta, mire nevetve bólintottam.

-Oké! De fel kell hívnom apát.-mondtam, majd kihalászva a kabátzsebemből a mobilom már hívtam is.

Szerencsémre apa jól ismerte Noaht, és mivel már nem egyszer aludtam náluk nem kellett sokat győzködnöm hogy engedjen el. Bár a hangjában éreztem némi csalódottságot, amiért nem alszok otthon, és nem tölthetünk együtt egy kis időt. Bevallom ettől egy kicsit bűntudatom lett, de éreztem hogy Noahnak most szüksége van rám. Így láttam helyesnek. Apát pedig majd meglátogatom a hétvégén.

Ráadásul az is kedvezett nekem, hogy apa bevállalta hogy eljön értem reggel és hogy elfurikázz egészen a suliig. Szóval minden szuperül alakult, és még nem is kellett  olyan nagyon korán felkelnem másnap, hogy hajnalban kisétáljak a vonatállomásra.

Végül miután letettem a telefont, Noahval elindultunk vissza a Malone házba.

Odaérve, mikor beléptünk az előtérbe mindketten egyszerre vágtunk egy grimaszt körül nézve a házban. Na igen. Odabent nagy káosz uralkodott.

Sajnos Noah dühében nem kímélt semmit, és mindennek neki rontott ami csak az útjába állt.

-Noah, ezt össze kéne takarítanunk.-sóhajtottam fel fáradtan. Semmi kedvem nem volt hozzá.

-A hangsúly a kéne-n van. Nem kötelező.-ragadta meg inkább a derekamat, ezzel közel húzva magához. Az orrunk szinte összeért, miközben akaratlanul is a piros ajkait bámultam.

-De mégis...-akadékoskodtam, de Noah elhallgattatott.

-Shh Vicy! Csak csókolj meg!-súgta az ajkaimra, mire nem bírtam tovább. Megragadtam a pólója nyakát és teljesítettem akaratát.

*

Az este csak úgy elrepült Noah társaságában. Jól éreztem magam vele. Nem gondolkoztam Denin, apám, vagy a vizsgán. Nem gondoltam semmire. Csak hagytam hogy Noah átöleljen és csókot nyomjon az arcomra.

Végül arra is sikerült rávennem, hogy takarítsunk össze, ami iszonyú jó hangulatban telt. Ugyanis Noah nem szállt le rólam, és folyamatosan valami baromságokat suttogott a fülembe.

Észre se vettem, és már reggel is lett. Kelletlenül fordultam az éjjeli szekrény felé, hogy kinyomjam az idegesítő csengőt, ami a telefonomról szólt.
Elhúzódva Noahtol leállítottam, és meglestem mennyi az idő. Akaratlanul is elhúztam a számát, meg látva hogy fél 6 volt. Utáltam korán kelni. De úgy tűnt hogy Noahnak se volt ínyére, ugyanis hirtelen felmorgott mellettem.

-Gyere vissza!-morogta rekedtes hangon, majd a derekamnál fogva visszahúzott maga mellé. De a szemét továbbra se nyitotta ki.
Elnézve az arcát újra megkellet állapítani hogy milyen férfias is. A gyönyörű ajkai, a kemény állvonala, és az enyhén borostás arca annyira szexivé tette, hogy nem lehetett neki ellenállni. Nem is beszélve arról a látványról, ahogy a magas homlokára pár kósza barna tincs belógott.

-Lassan fel kéne kelnünk.-adtam tudtára egy ásítás mellett.

-Inkább maradjunk itt.-motyogta, majd még inkább belefúrta a fejét a párnájába. Kuncogva birizgáltam az egyik kezét, ami pontosan előttem feküdt. Miközben a másikkal a derekamat fogta át.

-Te akartad, hogy itt aludjak. Most már viseld a következményeket! Na és ne felejtsd el, hogy még reggelit is csinálnod kell nekem.-incselkedtem vele pimaszul, várva mit lép erre.

-Fogd be!-mondta felháborodva, majd még közelebb húzva magához megszüntette a köztünk lévő távolságot. A mellkasára feküdve kuncogva néztem őt pár percig, majd oda hajolva az arcához egy reggeli csókot nyomtam a szájára. Elhajolva tőle végre kipattantattak a szemei, és azzal a lendülettel vissza is húzott még egy csókra.

-Megőrjítesz Victoria White.-csóválta a fejét mosolyogva.

-------------------

Sziasztok!

Remélem jól telnek a napjaitok!
Ezzel az új résszel szeretnék nektek BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI! 🎉🎉🎉

Bulizzatok jót, én is így teszek épp😉. Csak gyorsan felteszem ezt a részt.

Aztán óvatosan az alkohollal!😂😇

Legyen szép a 2020 mindenkinek!

Puszi Natalie❤️