Akire mindig számíthatok

-Akkor ezt se felejtsd el.-suttogta Adam, és közelebb hajolva hozzám durván az ajkaimra vetette magát.

A meglepettségtől hirtelen reagálni sem tudtam. Kellet egy kis idő mire eljutott az agyamig a helyzet, és Adam mellkasára téve a kezem, el nem toltam magamtól a fiút. Amint ez sikerült, kiugrottam a fiú öléből és másfél méter távolságot tartva köztünk megálltam előtte. Zavarodottan tettem keresztbe a kezem, és vizslattam egy darabig a földet, amíg bátorságot nem merítettem, hogy a szemébe nézzek.

-Adam!-néztem rá hihetetlenül, mire zavarodottan rám kapta a fejét.

-Én azt hittem...-kezdet bele a magyarázkodásba, de nem bírtam végig hallgatni, így félbe szakítottam.

-Mit hittél?-kérdeztem tőle hisztérikuson. Nagyon ideges voltam.-Nem.-válaszoltam miután kiolvastam a tekintetéből mi is lett volna a válasz a kérdésemre. Majd arrébb sétáltam az ajtó felé. A fejem zúgott és idegességemben a számat rágcsáltam. Míg végül újból ránéztem. -Sajnálom, de én csak barátként nézek rád, és most...menj el légyszi.-nyitottam ki az ajtót, mire az arcomba vágott a hideg levegő.

Az volt a tervem, hogy berohanok a házba amilyen gyorsan csak tudok. De még előtte hallottam Adam hozzám fűzött szavait.

-Nagy hibát követtél el.-mondta mögöttem, de engem már nem tudott érdekelni.

Berohantam a házba egyenesen a szobámba. Bezárkóztam, és ki engedtem az eddig bent tartott levegőt. Végre fel tudtam lélegezni. Ugyanakkor a történtek nem hagytak nyugodni. Megcsókolt. Adam megcsókolt. Miért? Én nem akarok tőle semmit a barátságán kívül. Aminek ezek után valószínű lőttek. Óriási. Pedig Camy megmondta. Barátnőm mindig a tudtomra adta, hogy tetszem Adamnek, és ezek a találkák randik voltak. Még a banda is megmondta. De persze én naivan nem hittem nekik. Ha hiszek nekik, ez az egész biztos nem történt volna meg. Időben lekoptattam volna, vagy a tudtára adtam volna hogy nem jön be nekem. De nem. Ügyesen megcsináltad Victoria. Elvesztettél egy újabb barátot. Ez a hülye Mark hibája is. Ha nem lett volna ekkora szemét, és nem utálom meg, akkor Adammel sem töltöttem volna ennyi időt. Szóval egyértelműen Mark hibája volt az egész. Minden az ő hibája. Vagy pedig kétségkívül kezdek becsavarodni. Az is lehet. Ahw. Nagy szükségem van a legjobb barátnőmre. Ő mindig tudja mit kell tenni.

Egyből a telefonomért nyúltam és írtam neki egy üzenetet, amire pár perc múlva válaszolt, hogy kb 10 perc és itt van.

Amíg vártam, hogy barátnőm megérkezzen lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Amint leértem nagy meglepetésemre hallottam, hogy egy autó áll fel a felhajtónkra, és egy percen belül anya lépett be a házba. Úgy látszik ma hamarabb végzett a munkahelyén.

-Szia kincsem!-köszönt anya fáradtan, majd lepakolta a nappaliba a cuccát, és hozzám lépve megpuszilta fejemet, miután én is üdvözöltem őt-Mi volt ma a suliban?-érdeklődőt, majd leült az egyik bárszékre a konyhába, és engem kezdett vizslatni.

-Semmi érdekes.-vontam vállat, mire anya csak elmosolyodott.

-De jó iskola ez. Sose történik benne semmi.-piszkálódott, majd így folytatta- Na és a vizsga? Hogy haladsz vele?

-Már a hip hop és a modern tánc kész. A mazsinak hiányzik a vége, de az még a héten meg lesz. Társas táncból meg még semmi.-húztam el a számát, félve anyum reakciójától.

-Nem kezdtétek még el Markkal? Miért?-döbbent meg anya, hangja kérdőre vonó volt.

-Hát.-húztam el a számat-Összevesztünk, vagyis pontosabban Mark egy barom volt, és most nagyon haragszom rá.-szépítettem meg a történetet anyának össze-vissza beszélve.

-Akkor ezért nem láttam mostanában, hogy jött volna reggel. Azt hittem beteg.-állt össze a kép anyának.-Ő is haragszik rád?

-Lehet, nem tudom. Neki nem sok oka van rá.-tanakodtam el.

-Na és megpróbált kibékülni veled?

-Igen, de nem hallgattam meg. Nem érdemli meg.-feleltem morcosan, mire anya biztatóan megsimította a karomat.

-Én jó ember ismerő vagyok Vicy, és már pedig Markot jó szívű srácnak gondolom. Hidd el majd csak rendeződik köztetek ez a dolog. Nem hiszem, hogy Mark szándékosan akart megbántani. Biztos rossz napja volt, vagy történt valami vele. Lehet meg kéne hallgatnod őt.-tanácsolta, de én gondolkodás nélkül megráztam a fejem.

-Biztos hogy nem!-válaszoltam mérgesen, mire anya csak elnevette magát.

-Makacs vagy, akár csak én.-nevetett fel, mire én is halványan elmosolyodtam. Volt benne valami.

Letettem a poharamat a konyha pultra, mikor hirtelen a csengő hangja szakította félbe a beszélgetésünket anyával. Bizonyára Camy megjött.

-Vársz valakit?-nézett rám anya kíváncsian.

-Igen, Camy az. Ugye nem baj?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért bizakodva, hogy nem zavarja.

-Dehogy.-legyintett anya-Camyt mindig szívesen látom.-elvigyorodtam, majd már szaladtam is hogy ajtót nyissak neki.

Amint kinyitottam barátnőm egyből berobbant, és lihegve beszélni kezdett.

-Jöttem ahogy csak tudtam. Mi történt?-kérdezte egyből. Nem bírtam ki, így halványan elmosolyodtam ezen az egészen.

-Gyere, menjünk fel!-hívtam be. Camy levette a csizmáját, és a vastag barna kabátját. Majd pedig elindultunk fel az emeletre.

Persze a konyhában leragadtunk pár percre, mert anyukám amint meglátta a legjobb barátnőmet felpattant, és mindenféle finomságokkal kezdte el kínálgatni, miközben faggatta arról, hogy mi újság van vele.

Miután sikerült felérnünk a szobámba Camy le is támadt a kérdéseivel.

-Na mesélj, mi az amiért sürgősen ide kellet jönnöm? Történt valami megint Mark Seggfej Adamsel?-azóta az eset óta Camyval így emlegettük Markot-Vagy nem megy a mazsorett?-faggatott tovább barátnőm.

-Nem talált egyik se.-ráztam meg a fejem.

-Akkor nem tudom.-gondolkozott el-Vagy várjunk csak. Nem úgy volt, hogy ma Rómeó átjön hozzád?-kérdezte, majd amint kimondta le is esett neki-Vele volt valami igaz?

-Talált.-tapsoltam meg, mire Camy egyből izgalomba jött.

-Azt ne mond, hogy bántott, mert akkor nem éli meg a holnapot. Ráadásul azt kell mondjam, hogy kezdem a fiúk iránti bizalmamat elveszteni. Vagy csak neked nincs szerencséd.-tanakodott el, teljesen másról beszélve.

-Nem, nem ez történt.-nyugtattam meg.

-Akkor? Nyögd már ki!-türelmetlenkedett.

-Megcsókolt.-mondtam ki, mire Camy tátott szájjal meredt rám.

-Miiii?-visította barátnőm teljes sokkosan.-De az jó, nem?

-Tudod, hogy nem tetszik nekem Adam. Én csak egy jó barátomként tekintek rá.

-Értem. Na és mi volt utána?

-Én eleve nem csókoltam vissza, és megmondtam neki, hogy félre értette az egészet, majd otthagytam.-meséltem.

-Hát biztos nagy fejbeverést okoztál most neki.-nevetett fel barátnőm, mire halványan én is elmosolyodtam.-Szard le Vicy! Te nem tettél semmi félreérthetőt. Ő gondolt többet a dologba.

-Jah. Én csak azt sajnálom, hogy nem hallgattam rád, pedig te megmondtad, hogy bejövök neki, és most elvesztettem még egy barátot.-sóhajtottam fel szomorúan, mire Camy odajött hozzám és biztatóan átkarolta a vállamat.

-Ne foglalkozz ezzel. Az igaz barátaid mindig melletted maradnak.-mosolygott rám, mire kissé meghatódottan szorosan megöleltem a lányt.

-Köszönöm! Nem is tudom mi lenne velem nélküled. Te vagy a világ legjobb barátnője!-szorítottam magamhoz.
Bár a szavaim csöpögtek a nyáltól, és ez a monológ annyira klisés volt, és nem rám jellemző, de nem izgatott. Muszáj volt elmondanom. Hisz ez volt a nagy igazság.

-Én is így gondolom.-szipogott a nyakamba. Majd lassan elhúzódott tőlem. Szemeiben apró könnyek csillogtak, ahogy bevallom az enyéimben is.-Egyébként borzalmas vagy.-szólalt meg, mire hihetetlenül néztem rá.

-Mégis miért?-nevettem el magam, számítva rá, hogy csak piszkálni akart.

-Adam miatt. Elvisz téged randikra, melletted áll, mindent meg tesz érted, emellett úgy nézz ki mint egy félisten. Meg is csókol, te meg erre faképnél hagyod, és nem élsz eme fantasztikus lehetőséggel.

-Teljesen igazad van. Mindjárt fel is hívom, hogy meggondoltam magam.-nyúltam a telefonom után.

-Azt ne hagyd ki, hogy feleségül is akarsz menni hozzá.-figyelmeztetett Camy, mire hevesen bólogatni kezdtem.

-De akkor mi lesz veled? Ha hozzá megyek Adamhez túlságosan le fog kötni ő és a gyerekek. A házi munkáról már nem is beszélve. Akkor nem lesz időm rád.-biggyesztettem le szomorúan az ajkaimat, miközben Camyt néztem, aki nagyban gondolkozott.

-Igazad van. Dobd el azt a telefont! Esküvő lefújva.-ordította, mire nevetve dőltem le az ágyra az idióta barátnőmmel együtt.

---------------------------------------------------------

Itt a kövi rész. Köszönöm a 6,42K-t!❤️