Lebukunk!?

Mikor odaértem a találka helyünkre, már mindenki ott volt. Kivéve Noaht, aki 5 perc késéssel végül be is futott. Így a többiek felé fordultam, akik már alig várták a tervem beszámolóját. 

-Na halljuk! -türelmetlenkedett Deni.

-Ja , mondjad már Vic! -helyeselték mindannyian egyre türelmetlenebbül.

-Jól van na.  A terv a következő. Becsengetés után kezdünk, amikor nincs egy lélek se a folyosókon.  A banda kétfelé oszlik. Tara, Brendon, Ben és Erick ti lesztek az egyik csapat. Ti feleltek a folyosókért. Az lesz a feladatotok, hogy mivel az összes folyosón a termek egymással szemben vannak, így összefogjátok kötni kötelekkel a kilincseket, hogy a termekből ne tudjanak kijönni . Közben ketten figyeljétek mindkét oldalt, nehogy jöjjön valaki. Ez esetben tereljétek el másfelé, vagy ha úgy van bújjatok el. Mindegy mit csináltok, csak oldjátok meg. De ne vegyék észre, hogy mit csináltok! Van kérdés?

- Az összes ajtó befelé nyílik? 

- Igen, megnéztem.-válaszoltam, és miután úgy tűnt senkinek sincs kérdése, folytattam-Na mivel nincs már csak 5 percünk az óra kezdetéig. Így akik velem jönnek azoknak majd útközben elmondom a feladatukat . Taraék csapata becsöngetés után 10 perccel kezdjetek. Majd küldök üzenetet, ha indulhatok. Addig valahová bújjatok el a suliban. Ha pedig végeztek gyertek a hangfal terembe. Oké? -kérdeztem miközben végignéztem rajtuk. Mindenki hevesen és izgatottan bólogatott, amire egy elégedett bólintással válaszoltam. 

-Akkor benne vagytok?-kérdeztem meg utoljára, mert ezek után már nem volt kiszállás.

-Még szép! -válaszolták. 

-Akkor tessék itt vannak a kötelek . -szedtem ki a táskámból a már méretre szétvágott köteleket, amit negyed órája szedtem ki a szekrényemből, amit pont az ilyen alkalmakra tartogattam. Odaadtam Ericknek, aki a sötét kék táskájába gyömöszölte a köteleket.

-Rendben, akkor császtok! Sok sikert! -köszöntek el, és elindultak be a suliba.

-Akkor most merre?-fordult hozzám a távozásuk után kérdőn Noah -A hangfal terembe?

-Nem egészen. Mi is csak becsengetés után 10 perccel kezdünk.  A mi feladatunk nehezebb lesz, mint a Taraéké. Először is el kell csalni a portást, és be kell zárni a raktárba, ami Deni a te feladatod lesz. Csald el! Mond azt  neki, hogy valami kell a raktárból, és segítsen. Ha ott vagytok enged előre, és zárd be. Nem hibázhatsz! -Deni komolyan véve a dolgát bólintott. 

-Oké.  Azért kell elcsalnod a portást, mert szükségünk van a kulcsokra. Másfelől meg lebuknánk a sok kamera miatt. Ha bezártad küldj üzenetet, hogy indulhatunk-e .Noah te velem jössz. Elhozzunk pár kulcsot, és bezárjuk a tanárit, hogy velük se legyen gondunk. Deni ha végeztél nézd meg a bandát, hogy minden oké -e. De te is vigyázz! Nehogy belefuss valakibe! Majd gyere te is a hangfal terembe.-fejeztem be.

-Ennek mi a lényege? -kérdezte furcsán Deni. Nem értette, mi lesz ebben a csíny. De egyenlőre direkt nem árultam el ezt senkinek.

-Majd meglátod.-mosolyogtam rá pimaszul. Majd a telefonom órájára néztem. 1 perc és becsengetnek.

-Gyerünk siessünk! Mindjárt becsengetnek . -kezdtem el lökdösni magam előtt a két fiút a bejárat felé. Gyorsan szedtük a lábainkat, szinte már kocogtunk.  Ha most valaki látott minket , azt hihette órára sietünk ennyire, nehogy elkéssünk. 

Amint beértünk a suliba, az aulába gyorsan szét is váltunk. Noahval a férfi wc-be mentünk, mert előtte nem volt kamera, és mert ott becsengetés előtt már senki se tartózkodott bent. Csak a lányok szerettek az utolsó percekben is wc-re menni.

Amint beértünk csengettek is . 

-Mi nekünk egy kicsit tovább kell várnunk. Meg kell várnunk, míg Deni bezárja a portást. -fordultam Noah felé suttogva.

-Nem hinném, hogy unatkoznánk.-húzta ravasz mosolyra a rózsaszín ajkait.

-Mire gondolsz?-néztem a szemeibe ártatlanul, miközben közelebb léptem hozzá.

-Ha már 10 percig nem kell csinálnunk semmit, és csöndben kell maradnunk, nehogy meghalljanak . Akkor hasznosan töltsük el ezt az időt. Segíthetünk egymásnak abban, hogy ne szóljunk egy árva szót se. -lépet még közelebb hozzám Noah. Nem is tudtam reagálni a mondatára.  Amint kimondta szavait, az ajka az enyémekre tapadt, akár egy pióca.  Szüntelenül kezdte el falni az ajkaimat. Egyik kezét a derekamon , a másikat pedig a nyakamon pihentette, szorosan magához vonva. Miközben én is belé kapaszkodtam, azzal hogy a kezemet a nyaka köré fontam, és csak élveztem Noah szenvedélyesen csókoló puha ajkait, amire lehetetlen volt nem rászokni. Hirtelen az egyik keze lejjebb vándorolt a derekamról a fenekemre, és hirtelen mozdulattal Noah erős karjai megemeltek. Automatikusan a dereka köré fontam lábaimat , így kapaszkodva belé. Mire egyszer csak elindult velem, és a wc-ben található kis ablak párkányra helyezett. A csempe a fenekem alatt hidegen érintett, még a nadrágon keresztül is, de ez volt a legkevesebb, ami most érdekelt Noah közelében.  Elszakadt az ajkaimtól, így mind a ketten zihálva, levegő után kezdtünk kapkodni. Majd egy kis szünet után újra letámadta ajkaimat , de most egy kis extrával fűszerezte, ugyanis nyelve bejutásért könyörgött a számban , amit én rögtön még is adtam neki . Nyelveink táncot jártak . 

Egy idő után levegő hiány miatt újra szétváltunk. De csak egy-két másodpercre. Utána Noah az ajkamba harapott, amire akaratlanul a számon egy halk sóhaj szakadt ki. Ettől Noah szeme még jobban csillogni kezdett a vágytól, amiért mosolyognom kellet. A nyakamhoz hajolt, és apró csókokat lehelt az érzékeny bőrre, miközben a combomat simogatta. Ahogy egyre közelebb húzódtam hozzá, éreztem a nadrágjában szorongó ágyékát.  Újra és újra egymásnak estünk, mikor a telefonom csipogni kezdett. Vagyis Deni üzent. Noah is tudta mit jelent ez. Gyorsan adott még egy utolsó csókot, és nem szívesen, de elvált tőlem. 

-Később folytatjuk Vic.-lihegte. De én nem igazán foglalkoztam vele, Leugrottam az ablakból, és a táskámba nyúltam, és elővéve a telóm megnéztem az üzenetet , amit Deni küldött.

Deni: Sima a pálya.

Én: Ok

Mivel Deninek sikerült elintézni-e a portást ,így  Taraék is mehetek.

Én: Kezdhetitek.

-Mehetünk! -néztem Noahra, miután eltettem a zsebembe a telefonom, és kiléptünk a wc ajtaján.

-A portára?

-A portára!-bólintottam.

Lassan és figyelmesen közlekedtünk a folyosón ,míg a portára nem értünk. 

-Te őrködj! Én megyek a kulcsokért. -indultam meg a porta ajtaja felé. Noah pedig a két folyosó közt kezdet el cikázni, figyelve a mozgást .
Beültem a porta székére, és a kulcsok közt kezdtem el matatni. Közben pedig tekintetemet néha az előttem lévő monitora helyeztem . Ahogy egyre csak váltakoztak a kamerák helyzete a monitoron, megpillantottam Taraékat , ahogy a köteleket helyezik óvatosan az ajtó kilincsekre. Egy másikon pedig Denit, miközben Taraék felé igyekezett.
Rengeteg kulcs lógott felakasztva előttem a falon . De végül megtaláltam a tanári kulcsát, majd pedig a hangfal teremét. Gyorsan leakasztottam a szögről őket, majd még utoljára átfutottam szememmel a kulcsok feliratát , nem-e találok valamit, ami még jól jöhet . Szemem egy raktár kulcsán akadt meg, ami a földszinten volt található. Azt a kulcsot még elvettem, majd felálltam a székről. A kulcsokat a zsebembe mélyesztettem, és Noahnak intve elindultunk a tanári felé.

Odafelé csöndben közlekedtünk. Szájunkat egy hang sem hagyta el. Nehogy valaki meghalljon minket.

Már csak pár lépés választott el a tanári ajtajától, amikor az egyik osztályterem kinyílt , és egy tanár lépett ki rajta. Noah egyből reagált, és gyorsan berántott egy szekrény mögé a folyosón. Csöndben meglapultunk mögötte, miközben mind a ketten figyelmesen hallgatóztunk.  A léptek először nem tudtuk merre tartanak, de ahogy egyre hangosabbak lettek, rájöttünk ,hogy egyenesen felénk. Sebessen kezdett el járni az agyam, hogy ha lebukunk, milyen opcióval magyarázhatnánk meg a dolgot. Mivel már vagy negyed órája elkezdődhetett az óra, így nem sok magyarázattal tudnánk előállni, amivel megmenthetnénk a helyzetet. Miközben gondolkoztam Noah szorosan magához ölelt, sőt inkább szorított, hogy minél jobban a falhoz lapulhassunk. Ha megtalál visszaküld órára minket, vagy elküld az igazgatóhoz, és akkor lőttek az egésznek... 

Most csak a szerencse menthetett volna meg minket. A szívem majd kiugrott a helyéről, mint aki egy horror filmben van, és felé tart a kasszás. Nem akartam cserben hagyni a többieket, pedig már úgy belelkesedtek. De nem tudtam mit tenni. A léptek egyre gyorsabbak és hangosabbak lettek , pedig lemertem volna fogadni, hogy ugyanabban a tempóban jött a tanár, de én mégis gyorsabbnak éreztem. Már csak pár lépés választotta el tőlünk...

😉. 😉

Sziasztok!
Megváltoztattam a könyv borítóját, remélem tetszik!

Szerintetek Vicy és Noah lebuknak?! Szerintetek mi Vicy nagy terve a hangfal teremben?
Véleményeteket írjátok le kommentben!

Puszi Nati! 😘