Fehér táj

Amint lecaflattunk a lépcsőn el is kezdtük a játékot. Markkal egymást piszkálva harcoltunk a gólokért. Mikor a következő pillanatban a labda betalált Mark kapujába.

-IGEN!!!-kiáltottam fel boldogan, mikor megszereztem az utolsó gólomat, a 10.-et. Vigyorogva ugráltam Mark elé, aki szórakozottan bámult.-Ennyi vagy Mark! Legyőztelek!-vigyorogtam önelégülten a képébe-Úgy látszik ez ma nem a te napod!-utaltam arra, hogy ez volt ma a 2. veresége. Majd közel lépve hozzá a füléhez hajoltam. Kissé megfeszült a lépésemtől, de kicsit sem izgatott. -Vesztes.-suttogtam lassan a fülébe, majd elhajoltam tőle, és mosolyogva a többiekre pillantottam, akik időközben , (gondolom az őrjöngésemre) érkeztek.

-Mi ez a nagy öröm?-mosolygott rám Ethan, majd Markra nézett.-Csak nem?-hökkent meg.

-De-de!-vigyorogtam továbbra is, mint valami hülye. Ethan is  elvigyorodott, és hirtelen felkapott. Döbbenten nevettem el magamat karjai között.

-Na te vagy az én kamú Hölgy barátnőm!-mondta elismerően, amin felnevettem.

-Valóban, Úram! Vagy mondjam azt, hogy kamú Úr pasim?-kuncogtam, mire Ethan csak elmosolyodott.

-Mond Mark,-lépett oda hozzá Dave-milyen érzés kikapni egy lánytól?-tartotta oda a kezét mintha mikrofon lenne benne. Mark csak Dave elé tolta a „mikrofont“.

-Mond Dave, milyen érzés kikapni két lánytól?-kérdezte érdeklődve, visszavágva barátjának. Dave ezután csöndben elhallgatott, és inkább nem mondott semmit. Csak elnevettük magunkat.

Miután megtárgyalták azt a tényt, hogy legyőztem csocsóban Markot, leültünk beszélgetni, és gyorsan elszaladt az idő. Így ideje volt hazamenni.

5-en teljes felszereltségben (vagyis kabátban) álldogáltunk az ajtóban, várva hogy Camy végre felhúzza a csizmáját. Elköszöntünk a két bátyámtól, majd a meleg lakásból kiléptünk a hideg télbe. De ami odakint fogadott elterelte a gondolataimat a minuszokról.
Meglepetten álltunk meg mindannyian az ajtóban, és csodálattal néztünk körbe. Ugyanis a táj fehérbe borulva tündökölt. Hatalmas pelyhekben hullot a hó. Ami eszméletlenül gyönyörű volt.
Még csak kb fél órája kezdhetett el esni, ugyanis a talajt még csak vékony rétegben fedte a hó. Leugorva a száraz, fedett lépcsőről boldogan vetettem be lábaimat a puha, ropogó hóba.

Aztán nem telt el 2 perc se, elsuhant melletem egy hógolyó, ami egyenesen Dave hátán kötött ki. A fiú gyorsan megfordult, majd felkapva egy adag havat, összegyúrva Ethan felé dobta, aki számítva a csapásra, kitért előle. Így hát barátnőmet találta lábon. Camy bosszúsan söpörte le a nadrágjára tapadt havat, majd a támadójára pillantott. Dave behúzott nyakkal nézte Camyt, aki szúrosan vizslatta.

-Bocs, Cam! Nem direkt volt.-próbálta menteni a menthetetlent Dave, de mind hiába, mert barátnőm felvett egy hatalmas adag havat, és Dave felé indult. A fiú futni kezdett barátnőm pedig utána, én pedig mosolyogva néztem őket. Egy idő után Dave zsákutcába került, és nem volt hová menekülnie. Barátnőm kihasználva a helyzetett a fejébe nyomta a rengeteg havat. Míg ezt néztem hirtelen egy hógolyó engem is oldalba talált. Szúrosan néztem a tulajdonosa után, mikor megláttam Mark havas keztyűét, miközben engem vizslatott. Egy darabig bámultam, mikor egy újabb csapás ért, csak most Ethantől. Dühösen meredtem mindkettőre, majd felkapva egy adag havat, először Markot, majd Ethant céloztam meg. Na és így kezdődött el egy hógolyó csata...

Folyamatosan dobáltam a két fiú. A taktikám pedig a következő volt : lehajol, felmarkol egy adag havat, összegyúr, felegyenesedik , és dob. Majd ezt újra és újra.
Miközben én próbáltam jól eltalálni Markot és Ethant, ami nem volt olyan egyszerű, főleg hogy ketten voltak ellenem.
Végül megjött a havas fejű Dave, és az önelégülten vigyorgó Camy is, és  ők is csatlakoztak. Eleinte úgy játszottunk, hogy lányok-fiúk külön. Camyval mint hű csapattársak a fa mögé bújtunk be, onnan célozva a fiúkat. Egy darabig így voltunk el, és Camyval elég jó csapatot alkottunk, míg így is hogy a fiúk többen voltak. De hirtelen Ethan elkiáltotta magát, ami ránk nem jelentett jót.

-Támadás!-üvöltötte, és elindultak felénk. Camyval ijedten néztünk egymásra, és beszéd nélkül meghozztuk a legjobb döntést. Vagyis a futást.
Gyorsan futni kezdtünk (már amennyire egy hatalmas, téli kabátban lehetséges volt). De a fiúkat nem lehetett lehagyni, és közben folyamatosan dobáltak minket. Hirtelen Camy megbotlott a havas járda szegélyében, és elesett. Gyorsan odamentem hozzá.

-Ne! Fuss! Téged is elkapnak!-mondta drámaian, mintha egy filmben lennénk, amiben a fiúk valami elmebeteg gyilkosok.
Nem akartam ott hagyni, de Camy utasítására tovább futottam. Viszont ezzel a kis kitérővel még közelebb kerültek hozzánk. Hátra pillantva láttam , ahogy a földön fekvő Camyra a 3 fiú rávetti magát, és jól megfürdetik barátnőmet. Szegény...
Amíg őket néztem, Mark észrevett, és felpattanva utánam szaladt. Én pedig ijedten futottam tovább. Már eléggé kivoltam fáradva, így a tempóm egyre csak romlott. Mikor hirtelen valaki megragadta a karomat, és magához fordítva a képembe akart nyomni egy nagy adag havat. De nem hagytam magam. Megfordultam és az arcomat védve próbáltam megakadályozni Mark tervét. Hátulról átölelve próbálta az arcomba nyomni, de nem igazán jött össze neki. Majd nagy nehezen kiszabadultam karjaiból, és megintcsak futni kezdtem. De én hülye figyelmetlen voltam, megcsúsztam, és szépen elterültem a havon. Mark nevetve jött utánam. Én pedig felszisszenve a fájdalomtól dörzsöltem a könyökömet, ami a fenekemmel együtt felfogta az esést.

-Jól vagy?-kérdezte, még továbbra is jól szórakozva rajtam. Csak szemforgatva néztem rà. -Gyere!-nyújtotta a kezét, amit egy kis idő után elfogadtam. Megragadtam a kezét, és egy hirtelen mozdulattal lerántottam a fiút a hóba. Na igen ám, de ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Ugyanis Mark elém térdelve esett rám. Arcunk kb 10 cm-re volt egymástól. Egymás szemébe nézve tartottuk egymást. Míg próbáltam nem elveszni a barna szemeiben, azon tanakodtam, hogy ezeket  a pillanatokat valahogy nem így képzeltem el. Valahogy romantikusabb pillanatban, miközben egy tengerparton fekszünk a homokban. A hajamat fújja a gyenge szél, és napbarnított bőrömön csak úgy kitűnik a fürdőruhám. De ehelyett,  a sapka alatt beizzadt a fejem, és az alóla  kilógó apró hajszálak izzadtan a fejemre tapadtak. Az arcom eleve kipirosodott a csípős hidegtől, de a jelenet alatt még erősebb árnyalatba került. A ruhám pedig sokkal, de sokkal több rétegből állt. De  bezzeg Mark, attól függetlenül hogy egy fél maratont lefutott, irtó jól nézett ki.
Egy darabig egymás szemébe bámultunk, míg én észhez nem tértem, és lelöktem magamról a fiút. Mark zavartan krákogott eggyet.

Hogy mi mindig ilyen helyzetekbe keveredtünk!

Egy pár másodpercig csöndben meredtünk magunk elé, és gondolatainkba merültünk. Én éppen még mindig a tengerpartos jelenet miatt bosszankodtam ,mikor Mark megszólalt.

-Most regalább én kergetelek meg téged.-nevettet fel zavartan, amin én is elmosolyodtam. Arra gondolt, hogy ma én már kétszer is futottam utána. Először a távirányító miatt, utána pedig hogy csalt csocsóban.

-Már ideje volt. Untam az üldöző szerepét.-mondtam, mire Mark elnevette magát, és felállt.

-Gyere, mert felfázol!-nyújtotta újra a kezét, de most láttam rajta, hogy erősen tartotta magát, nehogy megint lerántsam. Megfogtam, és miután felrántott Ethanék felé indultunk.

Miután még kaptam egy adag havat Davetől és Ethantől is, kissé, vagy inkább nagyon vizesen elindultunk haza.

Félúton a két fiú levált tőlünk, így a szokásos suliba járos hármasommal ballagtunk tovább. Így hogy már nem mozogtunk olyan intenzíven érezhető volt, hogy átáztunk, leizzadtunk, és hogy hideg van.

Hazafelé Camy végig arról beszélt, hogy holnap Ethanék visszakapják, amiért megfürdették őt nem kicsit a hóban. Már nagyban tervezni kezdte  a bosszúját, amit mi Markkal mosolyogva hallgattunk.

Majd Camyék háza után, már csak ketten sétáltunk haza a sötétben. Markék utcájába értünk, ahol a ház előtt megtorpanva kérdőn néztem a fiút, aki tovább sétált. Majd megállva értetlenül nézett hátra.

-Nem jössz?-érdeklődött-Vagy nálam akarsz aludni?-kérdezte huncutúl, mire gúnyosan néztem rá.

-Itt vagyunk a házatok előtt.-mutattam fel-Nem akarsz hazamenni!-mondtam, mire Mark hihetetlenül felröhögött.

-Nem gondolod komolyan, hogy késő este, sötétben, a csúszós úton elengedlek egyedül haza!-nézett rám komolyan, mire nem bírtam megállni. Elvigyorodtam. Hihetetlenül aranyos volt, mikor féltett...
Majd odasétáltam hozzá, így tovább indultunk.

-És akkor téged ki kísér haza?-érdeklődtem, mire halványan elmosolyodott.

-Senki.-vont vállat-De nem is kell.

-Engem se!-akadékoskodtam.

-Dehogynem!-zárta le a vitát. Majd újra megszólalt.-Majd a hétvégén elkezdhetnénk párosból-páros táncból-kidolgozni a koreot, vagy legalábbis megbeszélhetnénk milyen legyen, milyen zenére...-magyarázta Mark, mire görcsbe ugrott a gyomrom. Állítsunk össze egy  koreot ketten a szerelem témáról. Jeee! Alig várom...

-Igen, ez jó ötlet. Amúgy is elakkartam kezdeni a többit is.  Már a hip-hop-hoz van is egy-két tippem, úgyhogy az könnyen összehozzom.-gondolkoztam el-A modern tánc, azt is szerintem hamar összerakom, a mazsival és a párossal leszek gondban.-húztam el számat.

-Nyugi, majd biztos sikerül, csak nyugodtan állj hozzá. -mondta biztatóan.  -A párosban nem vagy egyedül, szóval majd ketten megcsináljuk. Mazsiból meg ha végképp nem tudsz mit kitalálni nézz videókat, és kérj segítséget Camytól.

-Majd összehozzom.-sóhajtottam.

-Tudom az első ilyen vizsga mindig nehéz, hisz nem tudod mire számíts. Mi kell a jó jegyért. Én is bevoltam szarva. De már a következők egyre könnyebbek lesznek.

-Ezzel nem sokat segítettél a mostani helyzetemen.-néztem rá értetlenül, és kissé felnevettem.

-Nem fejeztem be. Mi nem tudtuk kitől megkérdezni mi lesz a vizsgán, de te megtudod. Szóval kérdezz bàrmit.-tárta szét a karját, mire meglepve néztem rá. És bombázni kezdtem a kérdéseimmel. Mark pedig türelmesen, és szívesen válaszolgatot rá. Hogy mégis mi folyik odabent. A vizsgán. A végére sikerült kissé meg is nyugodnom, amiért hálásan néztem a barátomra. Már csak egy kétely bújkált bennem. Félve néztem Markra.

-Az oké, hogy te segítesz a párosban, de a te képességedhez az enyém hangyányi.-buktam ki.

-Ezért vagyunk párok! Hogy segítselek.-érvelt.

-Jó, de hátráltatlak a bénázásommal.-vallotam be neki, azt, ami zavart. Ő tökre profi volt, én meg csak pup voltam a hátán.

-Ez nem igaz.-állt meg, tekintetét az enyémbe furva-Nem véletlenül kerültünk párba! Azért mert ennek így kellett lennie. Ráadásul még nem vagy itt fél éve se. Normális, hogy kezdőként, nem sikerül minden.-nézett mélyen a szemembe.

-Értem.-sűtöttem le a szemem, mire állam alá nyúlt.

-Ne beszélj butaságokat!-mosolyodot el édesen, majd újra elindultunk. Eltanakodva mentem tovább, míg a házunk elé nem értünk. A kapuban megállva Mark felé fordultam.

-Kösz mindent!-öleltem meg, miközben pár másodpercre lehunytam a szemem. Elválva tőlem mélyen a szemembe nézve bámult.

-Jó éjt Vicy!-köszönt el, mire én is visszasuttogtam neki valamit, majd a szakadó hó esésben néztem a távolodó alakját.

😂-----------------------------------------------------------------------------------------😂

Hú ez most egy eléggé hosszú részre sikeredett. Remélem tetszik, ha igen vote vagy komi...

Ui. Köszönöm a 3,24K!!!!!😍