Csocsó

Gyorsan szedtem a lábaimat, beelőzve Markot. Minél hamarabb bent akartam lenni a házban. Semmi kép sem akartam, hogy Chris megemlítse a történteket, és Markkal sem szerettem volna lefolytatni egy kínos beszélgetést.

Chris zsebre dugott kézzel állt az ajtóban, és minket bámult. Gyorsan elhaladtam mellette, és konkrétan beestem az ajtón, amit behajtottam magam mögött. Indultam volna tovább, mikor a kíváncsiság eluralkodott rajtam. Nem bírtam megállni. Vissza léptem az ajtóhoz, és a résnyire nyitva hagyott műanyag ajtón hallgatózni kezdtem.

-Ne mondj semmit!-hallottam meg hirtelen Mark figyelmeztető hangját. Hallható volt, hogy ideges.

-Meg se szólaltam!-szólalt meg Chris is, kissé felháborodva.

-Ezt mond az arcodnak!-vágta vissza dühösen barátja.

-Legalább tudod mit gondolok.-szólt vissza nyugodtan Chris. Aztán csönd telepedett rájuk, így éreztem hogy mindjárt bejönnek. Arrébb léptem az ajtótól, és gyorsan folytattam az utamat, nehogy lebukjak.

A többieket továbbra is a konyhában beszélgetve találtam meg. Érkezésemre, mind felém kapták a fejüket.

-Na, megszerezted?-kérdezte egyből Camy, amint meglátott. Válaszként csak megráztam a fejem.
Most nem nagyon érdekelt a távirányító. Csakis Mark gyönyörű szemeire tudtam gondolni, ahogy neki nyomott a fának és megbabonázott velük. Miért voltak ilyen szép íriszei? És miért gondoltam folyton rá?

-Ennyi vagy Vic!-kiáltott fel, rám mutatva Ethan, majd belekezdett örömtáncába Davevel az oldalán. Kicsit sem voltak gyerekesek...
Míg végül megérkezett a csapat utolsó két tagja is. De én nem néztem rájuk. Fel se mertem nézni, csak felkaptam a már elhűlt kakaómat a konyhapultról, és azt bámulva, hogy milyen szép barna színe van, iszogattam belőle. Nem kockáztattam egy pillanatra se felnézni, mert tudtam hogy úgyis megtalálna a tekintetével, és én ezt nem akartam. Nem bírtam volna most a szemébe nézni. Bár lehet letudtam volna olvasni róla valamit, hogy mégis mi volt ez az előbb. Ő hátha megtudta volna magyarázni.

-Mark!-örült meg Ethan a fiúnak, mire nem bírtam tovább, így felkaptam a fejem-Gyere ide, te hős!-tárta szét a karjait, majd odalépve szoros ölelésbe vonta cinkos társát. Mark pedig csak értetlenül nézte az őt ölelgető fiút. 

-Öhm...rátört a szeretett hiány?-nézett körbe tanácstalanul. Rajtam is végig vezette tekintetét, de nem érdekelte hogy ott állok. Amint rám pillantott ,már el is kapta a fejét, és tovább nézelődött.
Körülöttem mindenki felnevetett. Valljuk be érdekes látványt nyújtottak.

-Csak rájött hogy meleg, és te vagy élete szerelme.-magyarázta meg Dave, mire Ethan elvált Marktól.

-Ha meleg lennék magamat választanám közülünk, mert egyértelműen én vagyok a leghelyesebb.- mondta Ethan, azzal az egoista vigyorával. 

-„Te vagy a legnagyobb hős a világon! Én a királynőd és te a királyom."-énekelgette Camy A legnagyobb hős című magyar dalt. A fiúkból kitört a nevetés, és én is csatlakoztam. Ez a dal teljesen passzolt a szituációhoz. Egyedül Ethan nem röhögött, csak gúnyosan nézett ránk. Szegény. Mindig őt szívattuk.

-Ethan királya vagy tesó.-nevette el magát Dave- Megszerezted a távirányítót.-vette ki a kezéből, majd le is huppant a kanapéra, mi pedig mind csatlakoztunk. 7-en foglaltunk helyett a nappaliba, és a képernyőre szegeztük figyelmünket. Dave irányított. A csatornák közti szörfözés után, végül egy foci meccsnél álltunk meg. Épp az angolok játszottak a horvátok ellen. Már a második félidőben jártak, és az eredmény 2-1 volt az angolok javára.

Egy ideig mindenki csöndben a tv-t bámulva nézte a meccset, mikor hirtelen Chris pattant fel a helyéről.

Hát ennek meg bolha csípett a seggébe?!

-Van egy ötletem-mondta izgatottan-Csocsózhatnánk.-közölte vidáman, és érdeklődve pillantott ránk.

-Jóóóó!-ugrott fel fel Ethan örömében.

-Már ezer éve nem játszottunk.-mosolyodott el Mark-Megint leverek mindenkit!-vigyorgott Chrisre és Ethanre.

-Fenét!-kiáltott fel Chris barátjára szegezve tekintetét, égett benne a verseny szellem. Majd rám és Camyra nézett-Lányok? Ti akartok játszani?

-Én benne vagyok.-egyezett bele egyből Camy, így Chris rám tekintet, várva a választ.

-Leverek mindenkit!-kiáltottam fel, mire mind a 4 fiú rám pillantott. De olyan arccal, mintha azt közöltem volna, hogy fiú vagyok.

-Ez a mi asztalunk Vic.-nézett le Ethan. Csak pimaszul elmosolyodtam.

-Majd meglátjuk.

-Aha, persze.-reagált le, és Chrisre nézett- Még mindig a garázsban van?-kérdezte.

-Igen, hátul...

-A jobb hátsó sarokban.-biccentett Mark befejezve a mondatot-Behozzuk Ethan?-nézett barátjára, és el is indultak a garázs felé.

Mindig is szerettem csocsózni, így izgatottan vártam, hogy a két fiú behozzák az asztalt. Mikor kicsi voltam akkor is sokat csocsóztunk a barátaimmal, a szüleimmel. Jó kis játék volt. Megunhatatlan.

Nem is kellet sokat várnunk, Mark és Ethan pár perc múlva már hozták is a kissé poros csocsóasztalt.
Miután letöröltük, jött a csapat felosztás. Hiába volt ez a játék 2 személyes, simán lehetett 4-en is játszani. Ha pedig sokan voltunk így volt a legegyszerűbb. Így gyorsabban kerültél sorra, és még élvezetesebbé vált a játék, hogy nem egyedül voltál, hanem csapatban játszottál.

-Na, hogy legyenek a csapatok?-tért a lényegre Dave.

-Én Camyval leszek.-egyértelmű volt , hogy a legjobb barátnőmet választom. Camy bólintva egyetértett.

-Lány csapat!-karolta át a vállamat mosolyogva.

-Oké, akkor mi meg a szokásosan? Én leszek Markkal, ti meg ketten.-magyarázta Chris, Davere és Ethanre mutatva.

-Bezony.-értett egyet vele Ethan. Így készen is álltunk, hogy elkezdjük a játékot. Csak egy embert felejtettünk ki.

-Öcsikém, engem kihagytál!-szólalt meg a társaságunk 7. tagja, aki kb fél órája csatlakozott hozzánk.

-Az a helyzet báttya, hogy mi így 6-an pont jól kijövünk csapatra. Veled már +1-en vagyunk. -magyarázta Chris, hogy miért is hagyta ki a testvérét.

-Szép! Jó kis testvér vagy-ironizált Josh, és szomorú arccal nézett az öcsére.

-Tudom.-vigyorodott el-De lehetsz a bíró.-ajánlotta fel, mire Josh elgondolkozott, majd sóhajtva egyet megszólalt.

-Jó. De csak azért megyek bele, mert amúgy is unatkozom.-mondta, mint aki hatalmas szívességet tesz nekünk.

-Á, csak szeretsz minket.-mosolyogtam az új bátyámra huncutul.

-Kuss Húgi!-parancsolt rám bosszúsan, mire mindenki elnevette magát.

Majd kezdetét vette a harc.
Először mi kezdtünk Ethanék ellen. Camyval megegyezve ő lett a kapus, a fiúknál pedig Dave. Mindent a szokásosan játszottunk csak annyi kivétellel, hogy nem 10-ig, hanem csak 5-ig játszottunk gólok terén, utána csere volt. Izgalmas játék vette kezdetét.

Amint elkezdődött kb 1 perc múlva Ethan gólt szerzett a csapatának, amit nekem kellet volna kivédenem.

-Basszus!-morogtam az orrom alatt, mikor a labda a kapuban landolt.

-Ez az!-pacsizott össze a két srác. -Sajnálom Hölgyem, de most le kell hogy győzzelek!-nézett a szemembe gonoszan.

-Ne ugorjon olyan előre Uram, még csak most kezdtük.-szedtem ki a labdát, amit a bírónak adtam. A következő pillanatban pedig egy újabb gól repült a kapuba, csak most a mi javunkra. -Én szóltam!-mosolyogtam vissza gonoszan Ethanre.

Így játszottunk, míg végül igazam nem lett, és nyertünk 5-3-ra. Utána megint mi következtünk, mivel mi voltunk a győztes csapat, csak most Markkék ellen. Ott Mark lett a kapus, így tök jól kijött, és velem szembe állt be.
-Véletlenül sem lehettél volna Camyval szemben?!-morogtam magamban, és rá pillantottam. Persze ő is pont akkor nézett fel, így tekintetünk újra találkozott. Hát ezt nem hiszem el! Utálom! Vagyis...na jó nem, csak ahj... Miért csinálja ezt velem?!

Majd újra lejátszottunk egy kört, csak most vesztesen jöttünk ki, és jól megvertek 5-2-re minket.

Még egyszer újra kezdtük ezt a kört, míg végül megint Markékkal játszottunk, és megint veszítettünk , csak most 5-4-re. Azért javultunk.

-Mit szólnátok még egy menethez, csak most cserélhetnénk párt?!-szólalt meg barátnőm, mire mind a hárman bólintottunk. Épp megakartam szólalni, hogy Chris lesz-e velem, mikor Camy újra megszólalt.- Én leszek Chrissel.-lépett az említett fiú mellé, mire elképedve néztem rá. Válaszul csak egy sunyi mosolyt kaptam. A kis ravasz...! Direkt azt akarta, hogy Markkal legyek. Huuu Camilla Ross, ezért még megfizetsz!

Mark oda lépett az oldalamra, és kérdőn nézett rám.
-Maradsz védő, vagy cseréljünk?-érdeklődött, mire csak vállat vontam.

-Cserélhetünk.-váltottam pozíciót. Már kicsit uncsi volt védőnek lenni. 

Mark elsétált mellettem, és beállt a helyére.

-De akkor egy labdát se akarok látni a kapuban!-mondta szigorúan, mire elképedve néztem rá.

-De akkor csak gólokat akarok látni Camyék kapujában!-mondtam gúnyosan, mire elvigyorodott.

-Ez már jó jel! Ugyanazt akarjuk.-biccentett, majd Chrisékhez fordult-Kezdhetjük!-szólt, majd újból rám nézett-Ügyesen!-csak bólintottam, és én is előrefordultam.

Kemény játékba kezdtünk bele, ugyanis a két fiú egymás ellen, elég durva ellenfelek voltak. De Markkal jó csapatot alkottunk, és keményen küzdöttünk a gólokért. Minden értelemben.
2-2-re álltunk. Ha az egyik csapat gólt rúgott, akkor a következő pillanatban a másik csapat is, így araszoltunk. Markkal pedig mindent megpróbáltunk megtenni, hogy mi legyünk a következő, aki a kapuba talál. Nagyban játszottunk, a kezeim hol az egyik, hol a másik bábus karra tettem. Épp Chris vészesen közelített a kapunk felé, így a kis pici bábu focistákat forgatva próbáltam kivédeni a támadást, mikor hirtelen testem megborzongott, és lángolt a karom. Gyorsan a szememmel a kezemre néztem, hogy tényleg jól éreztem-e, amit éreztem. Nem tévedtem. Félénken felpillantottam a mellettem álló fiúra, akivel az előbb, a heves játékban összesimult a kezünk. Éreztem meleg testét, ahogy izmos karjával hozzám ért. Mark is engem nézett, majd lepillantott a kezünkre, ami még mindig összeért. Megint elpirultam.

-Góóóól!-ordította Chris boldogan, kizökkentve minket a...nem is tudom miből. Ijedten rántottam el a kezemet az övétől, és Chrisre néztem, aki nagyon örült a fejének. De most nem nagyon izgatott az a nyamvadt gól, nem figyeltem, és basszus volt ennél nagyobb gondom is...

✍---------------------------------------------------------------------------------------------✍

Hellóka! Húúú, nem is tudom hol kezdjem...
Először talán azzal, hogy eltűntem, és már 1 hónapja nem volt rész, amit sajnálok. De eléggé elvoltam foglalva, és nem tudtam/nem volt kedvem részt írni. De most már igyekszem hozni őket (mint például most 👆👆👆).
A második pedig, hogy 1 éves lett a könyv. Vagy inkább lehet nem is a könyv lett 1 éves, hanem én, mint író (ha lehet egyáltalán annak nevezni, nem nagyon😂😂, de mindegy). 1 éve kezdtem el írni ezt a könyvet, Vicy történetét. És be kell, hogy valljam ezalatt az 1 év alatt sokat fejlődtem. Vissza olvasva az első részeket látom magamon, az írásomon. Sőt azt is látom, hogy rengeteg hiba van bennük. Szerkezetileg, forgalmazásban, és a helyesírásban is. Nem azt mondom, hogy most nincsenek hibáim, hogy például ebben az 53.részben egy hiba sincs (mert van bőven) , csak a kezdeti hibáimat jobban kiszúrom. Majd amint tudom át is javítom ezeket a részeket. Szóval aki most olvassa ezeket a sorokat, annak köszönöm, mert az olvassa a könyvem. Az az ember bizonyára végig olvasta az egész eddigi részeket, amiket közé tettem. Köszönöm!
És köszönöm a 2,14K 😍, és a 101 megtekintést az első borzalmas részre😂!
Na puszi!

Ui.:Mi a véleményetek a könyvről, erről a részről???