Küzdelemben

-Brrr, de hideg van!-léptünk be a januári hidegből Chrisék meleg lakásába. Az első radiátorhoz odamentem, és jéghideg újjaimat rátapasztottam. Jó érzéssel töltött el, hogy a már lefagyott tertrészeimbe újból áramlani kezdett a vér.

-Ki mit kér inni?-fordult körbe Chris, a konyhában matatva.

-Valami meleget.-jött a válasz barátnémtól.

-Akkor...-bújt be a konyhaszekrénybe keresgélve- forró csoki vagy tea?-nézett ránk újból kérdőn.

-Forró csoki.-mondtuk egyöntetűen, csak Dave kért egyedül teát.

Míg Chris a konyhában tevékenykedett, addig mi lehuppantunk a kanapéra, és írányításunk alá vettük a tv-t. Pontosabban Ethan. Egyedül Camy nem ült itt velünk, mert Chrisnek ment segíteni.

Ethan folyamatosan váltogata a csatornákat. Mikor végre valami értelmes és jó műsorhoz érkeztünk pár másodperc múlva elkapcsolt. Egy darabig tűrtem, de mikor már harmadszorra mentünk el ugyan annál az adónál betelt a pohár. Dühösen néztem a melletem ülő fiúra.

-Állj már meg!-vettem ki a kezéből a távírányítót.

-Hé!-hördült fel-Az az enyém!-sipákolt.

-Csak volt!-néztem rá gonoszan, majd kényelmesen visszakuporodtam a helyemre, és a tv-re meredtem.  Épp a  Dr. Csont ment, így ott állítottam meg. Szerettem ezt a sorozatot, egyik kedvencem volt. Igaz, hogy már láttam az összes részét, előszeretettel néztem meg újra.

Épp most mentek ki a tethelyre, ahol egy hulla feküdt. Izgatottan néztem, mikor Ethan feljajdult melletem.

-Fúj! Muszály ezt néznünk? -pillantott rám, és szemével a távkapcsot szugerálta.

-Vic ez uncsi.-szállt be Dave is, aki a másik oldalamon ült.

-Leszarom.-vontam vállat, és újra a sorozatra akartam volna koncentrálni, csak nem hagyták...

-De most nézd meg, tele van vérrel! És az ott egy hulla! Miért jó ezt nézni?! Szereted ha megdöglenek az emberek?! Ez tök undorító! Kapcsolj el! Ha miattad rosszat álmodok, megmondalak anyának!-akadt ki, mire halkan felkuncogtam. Néha olyan gyerekesek tudtak lenni...

-Hát sajnálom, de nálam van a távírányító , így én döntök, hogy mit nézzünk.-amint ezt kimondtam Ethan  és Dave egymásra néztek, és az eddig csöndben maradt Markot is bevonták. Ez a tipik szavak nélküli beszélgetés zajlott, ami már most rosszat jelentett számomra.
Gyorsan felpattantam, de nem tudtam elmenekülni, ugyan is Ethan és Dave megfogta a karomat, és visszarántott a kanapéra.

-Add ide, és akkor nem bántunk!-pattant elém Mark,  és úgy beszélt mint valami filmben.

-Soha!-kiabáltam, és megpróbáltam kiszabadítani magamat, de a két oldalamon lévő fiú szorosan fogott.

-Te akartad!-jött közelebb Mark vigyorogva, majd mikor megállt előttem kezeivel közelített felém. Végtagjai egyenesen az oldalamhoz haladtak. Majd eszeveszett csíkízésbe kezdett. Én pedig fuldokolva a nevetéstől vergődtem a kanapén.

-Ez...ez neeem...ér!-nevettem, arra gondolva hogy míg ők 3-an voltak, én egyedül. Esélyem sem volt.

Mikor már nagyon kész voltam, Mark abba hagyta a kínzásomat, és édesen rám vigyorgott.

-Na mostmár oda adod?-nyújtotta a kezét, amit én ellöktem.

-Nem!-ellenkeztem, majd vártam hogy lesz tovább. A 3 fiú egymásra nézett, és bólintottak.

-Támadás!-üvöltötte Ethan, és mind a hárman rámvetették magukat. Erősebben szorítottam a távkapcsolót, hogy  ki ne csavarják a tenyeremből.
Ethan teljes testével rajtam feküdt, majd össze nyomot. Dave csiklandozott, ahol csak lehetett. Mark pedig a kezemből próbálta kiszedni az eszközt, amiért a harc ment. Én pedig néha nyöszörögve küzdöttem.

-Kész a...-lépett be barátnőm a nappaliba, mikor meglátott minket meglepetten nézett ránk-Ti meg mit műveltek?-kérdezte szórakozottan, vissztartva vigyorát. Biztos jól nézhetünk ki. Egy szerencsétlen lányon 3 fiú fetreng.

-Help!-visítottam Camynak, aki egy egyszerű mozdulattal lelökte rólam Ethant, így a földre zuhant.

-Áúú!-nyavajgott-Lemásztam volna magamtól is!

-De mikorra? Holnap reggelre!?-gúnyolodott rajta Camy-Lehet jobb, hogy nem tudom mit csináltatok itt 4-en.-mutatott végig rajtunk-Úgy hogy gyertek, kész a csoki!-mondta, mire mindannyian felpattantunk, és a konyhába rohantunk. Én pedig hoztam magammal a távírányítót, mint a legféltettebb kincsem.

-Tessék Dave a teád, -adta Chris a kezébe- Ethan, Mark, és tessék húgi.-nyomta a kezembe a forró italt.

-Húgi?-lépett le az utolsó lépcsőfokon a Chris hasonmás, Josh. Összeráncolt szemöldökkel nézett hol testvérére, hol rám.

-Ja, igen. Vicy a húgicánk lett.-magyarázta Chris a bátyjának. Mintha csak azt mondta volna neki, hogy kész a vacsora.

-Király! Mindig is szerettem volna egy húgit.-mondta boldogan.

-Hát egy kicsit megkésve, de most kaptál egyett.-kacsintottam Joshra, aki elmosolyodott. Ez a mosoly olyan volt, mintha Christ láttam volna. A két testvér le se tagadhattàk egymást.

-Ez a lényeg.-mondta, majd jó alaposan végig nézett rajtam, végül pedig aggódóan lesett rám-Jó szellősen vagy felöltözve, meg ne fázz! Várj, adok egy takarót!- rohant el, majd egy barna takaróval tért vissza, amit a hátamra terített.

-Nem úgy volt, hogy a bátyám vagy, és nem az anyám?!-nevettem fel. Josh csak vállat vont.

-Kettő az egyben.-kacsintott rám egy kisfiús mosollyal, majd a mellete álló Camyhoz lépett, és átkarolta a vállát.
-Ross kisasszony!-kiáltott fel Camyra mosolyogva-Rég láttalak. Azóta se sokat nőttél.-piszkálta.

-Josh!-bicentett barátnőm- De jó hogy rég láttalak!-mondta boldogan, egy kis gúnnyal a hangjában.

-Tudtam én hogy hiányoztam!-vigyorgott Josh, mint aki bókot kapott, és közelebb húzta magához a lányt, ezzel is idegesítve őt.

-Szállj le rólam!-dobta le magáról a fiút, és arrébb is lökte azt. Szórakozva figyeltem az egészet, főleg Josht aki tökre élvezte, hogy idegesítheti Camyt.
Miközben őket néztem, hirtelen valaki mögöttem kirántotta a kezemből a távkapcsolót. Gyorsan megfordultam, majd a nappali felé szaladó Mark után futottam.

-Elkaplak!-fenyegetem, miközben utána mentem. Próbálkozásomon felnevetett, mert hiába szaladtam Mark gyorsabb volt sokkal hozzám képest. Már a nappaliba tartott. Végre regalább eltudom kapni-gondoltam, ugyanis a helyiségből már nem tudott volna hová menekülni. De rosszul hittem. Mark kitárta a bejárati ajtót, és hosszú lábaival kimenekült.
-Hogy az a...-néztem bosszúsan utána, és leszarva hogy mínusz fok van odakint, utána mentem egy száll pulóverben. A Turner csalàd udvarának vége felé szaladtunk. Hirtelen Mark lassítani kezdett ugyanis nem volt hová futnia. Egy hatalmas, kopasz fa mellett megállt, és lihegve de közben  vigyorogva nézett. Dobogó szívvel sétáltam hozzá, és igyekeztem nem a számon venni a levegőt, ezzel megelőzve hogy jobban megfázak. Ha már télen pulcsiban feszítek kint.

-Nagy nehezen csak ideértél.-szólalt meg, mikor elé batyogtam. Arcán pimasz mosoly ült.

-Talán baj?!-pillantottam fel rá nyugodtan.

-Nem, csak csodálkozok. Pedig direkt lassan futottam, hogy tarsd a tempót. Majd legközelebb kocogok.-gúnyolodott, mire hihetetlenül néztem rá.

-Te fuss csak, a kocogás az én műfajom.-léptem oda hozzá, és megpaskoltam a vállát. Eszembe jutott, hogy most biztos nem figyel, így elvehetem tőle a távkapcsolót. Levettem kezem a válláról, és addig másik kezemmel az eszközért nyúltam. De sajna nem voltam elég gyors  és erős, így Mark hirtelen lefogott, és a fának nyomott. A meglepetségtől még levegőt se tudtam normálisan venni. Mark egyik keze melletem a fának támasztotta, és így nézett a szemembe. Barna szemei mint mindig most is megbabonáztak, hozzá véve az isteni illatot , ami belőle terjengett. Ott álltunk egymást nézve. Nem mondott egyikünk se semmit. Földbe gyökerezet lábakkal néztem a szemeibe. Nem tudtam pontosan mit is akart ezzel, vagy mit is csináltunk pontosan. Csak bámultuk egymást.

-Mit csináltok?-ordította valaki, mire ijedten ugrot el tőlem Mark, és én is össze rezzentem. Kissé kábultan a hang írányába néztem. Chris állt ott, és értetlenül meredt ránk.
Mark köhintett egyet, majd óvatosan rám pillantott.
-Öhm...bekéne mennünk.-túrt zavartan a hajába. Ő is a történtek hatása alatt volt. Miről is beszélek?! Nem is történt semmi, csak neki nyomott egy fának és engem teljesen elvarázsolt. Nem történt amúgy semmi... -Gyere, megfázol!-szólt lágyan, mire megborzongtam. De szerintem nem a hidegtől... Nem fáztam. Melegséggel töltött el, hogy mindig aggódott értem. Gondoskodó volt. És ezt nagyon bírtam benne.