Aranyos vagy

7 óra körül járhatott már az idő, amikor a nagy sötétségben 3-an sétáltunk hazafelé. Mindig is utáltam ezt. Már 4 óra körül sötétedni kezdett. De ilyen a tél. Sötét, és hideg.

Míg ezen gondolkoztam a házunk elé értünk.

-Sziasztok! Reggel itt talizunk?!-köszöntem el, miközben Camyt megöleltem.

-Aha, itt leszünk a szokásos időben.-bólintott Mark, ugyanis másnap suli... Vége a szünetnek. Mikor ezt kimondta , ő hozzá is odamentem, és megöleltem.
Karjai közé zárt. De ó istenem! Az illata... Teljesen megbabonázott. Kábultan léptem el tőle. Intettem egyet, és tovább is álltak. Egy pár percig ott áldogáltam egyedül, és utánuk néztem. Addig míg végleg elnem nyelte őket a sötét éj.

-Szia Vicy!-zökentett ki egy vékony hang. Ijedten fordultam meg a hang írányába. De végül nyugodtan konstatáltam, hogy csak a szomszéd lány az. Becky.

-Szia!-köszöntem oda neki. Éppen egy kisebb kukászsákot cipelt ki , majd kidobta a ház elejében található kukába. -Hogy vagy?-sétáltam közelebb hozzá érdeklődve.

-Jól, köszi. Már feldolgoztam, és teljesen tovább léptem.-válaszolta mosolyogva. Sose könnyű az első szerelem, főleg ha vége szakad. De ez az aranyos 'kislány' jól kezelte a dolgokat. Amit örömmel fogadtam.

-Ez a beszéd!-öleltem át a vállát mosolyogva.

-De neked köszönhetem, sokat segített hogy beszélgettünk.-mondta-Meg a filmek édességel.- nevetett fel.

-Nincs mit!-néztem rá, majd hirtelen eszembe jutott valami, így rákérdeztem- Nem jössz át? Megnézhetnénk egy filmet?-dobtam fel ötletnek, remélve hogy beleegyezik. Szimpi volt ez a kiscsaj , és most szívesen megnéztem volna egy filmet valakivel.
Meglepetten nézett rám, de végül boldogan elmosolyodott.

-De, oké. Csak szólok a szüleimnek.-mondta, majd be is szaladt a házukba. Pár perc múlva pedig sietve rohant ki onnan. -Mehetünk!-lépett mellém, így elindultunk haza.

Másnap

-Vicy, Vicy! Ébresztő!-ordibálta anya, majd két kezett éreztem meg magamon, ami rázni kezdett. Lustán morogtam egyet, majd elfordultam anyától. -Hé! Ne aludj vissza! Ébredj! -keltegetett-7 óra elmúlt!-mondta. Hirtelen vágott fejbe a felismerés. Kipattantak szemeim, és azzal együtt én is az ágyból.

-Elfogok késni!-visítottam, majd sietősen elkezdtem öltözködni. Magamra rángattam az első ruhát, ami a kezembe akadt. Ami egy terepmintás farmer,és egy sima fekete hosszú ujjú felső volt. Következő állomásom a fürdőbe vezetett. Gyorsan kifésültem a szőke hajam, fogat mostam, majd egy natúr sminket a fejemre kentem. Amint ott végeztem, összeszedtem a cuccaimat, és lerobbogtam anyàhoz, aki a konyhában kávézót.

-Gyors voltál!-nézett elismerően rám. A telefonomra pillantottam, ami 7:27 -et mutatott. Nem rossz Vicy! Ilyen gyorsan se készültél még el reggel. -Itt a reggelid.-adta a kezembe, mire hálásan néztem rá. Ugyanis a nagy sietségben nem volt időm megreggelizni.

-Köszönöm!-mondtam, majd elraktam a táskámba, és felhúztam a csizmám. -Szia anya!-szaladtam még gyorsba oda hozzá, és egy puszit nyomtam a homlokára. Majd pedig felvettem a kabátomat.

-Szia kicsim! Szép napot!-intett belekortyolva a kávéjába.

-Neked is!-nyitottam az ajtót, de még vissza néztem- Mikor jössz haza?-érdeklődtem.

-Későn.-húzta el a száját.

-Oké, akkor kitartást!-köszöntem el végleg, és kiléptem a küszöbön. A ház előtt dideregve álldogált Camy , és Mark.

-Megfagytatok?-néztem rájuk aggódóan, és közelebb lépkedtem hozzájuk.

-Kicsit.-vallota be Camy, majd megborzongott. Mark pedig összébb húzta magán a kabátját.

-Amint ideértek csöngesetek be! Szarrá fagytok idekint!-mondtam szigorúan.

-Könnyebb lenne ha lenne kocsim.-morogta inkább magának Mark, miközben elindultunk a suliba.

-Ahoz jogsi is kéne.-gúnyolodtam rajta.

-Ha tehetném már meglenne. Amint betöltöm a 17-et el is kezdem.-mondta, majd elmosolyodott- Úgyhogy amint meglesz a jogsim, és az autóm már többé nem kell gyalog járnotok suliba. Majd én elfuvarozom a seggeteket.-ábrándozott.

-És minden reggel elmegyünk kávézni?-csillant fel Camy szeme, miközben ő is ábrándozva agyalt.

-Akár azt is.-mosolygot rá Mark.
Én is szeretnék, majd jogsit. Mindig is megvolt ez bennem , hogy azt meg kell szereznem. Eleve ez is egy alap műveltségi szint szerintem, ha van egy embernek jogsija. Ráadásul nem akkarok egész életemben gyalog vagy busszal járni. Sokkal kényelmesebb ha van egy saját autód. Bármikor elmehetsz oda ahová csak akkarsz. Meg engem már kisebb korom óta foglalkoztatott az autók világa, a vezetés technikája.

A nagy gondolkozásomból Camy zökkentett ki.

-Mark, már megakkartam kérdezni, szerinted mi lesz a féléves téma?-kérdezte hirtelen, szemében kíváncsisággal. Értetlenül néztem rá. Milyen féléves téma?

-Passz.-vont vállat- De remélem a héten elmondják, mert már elszeretném kezdeni.

-Én is,  ráadásul már tökre kíváncsi vagyok mi lesz.-mondta izgatottan barátnőm.

-Öhm...miről van szó?-pillantottam rájuk értetlenül.

-Tényleg! Te még nem is tudod.-csapott Camyba a felismerés.

-Mit is?-néztem még mindig rájuk segítségül.

-Mindig félévente van egy zárás. A rendes gimnáziumi tantárgyakból az első félév kb január közepéig tart, és addig lehet javítani , majd pedig az első féléves munkádról kapsz egy papírt, amin a jegyeid állnak.-magyarázta Mark.

-Igen, tudom. Ilyen minden suliban van.- gondoltam vissza. De a félév nem nagyon izgatott senkit. Ugyanis mindig az év vége volt a fontos, annak volt jelentősége. Az hogy félévkor milyen volt a teljesítményed azt senki se látta, és senkit sem érdekelt. Kivéve általánosban 8.osztályban. Akkor számított az első félév, ugyanis kellet a felvételihez a gimibe.

-Igen , de ez csak a gimnáziumi része.-folytatta Mark- Mert nálunk táncból ilyenkor vizsgát kell tenni.-döbbentem néztem rá.

-Mi?-akadtam ki. Vizsga!? Milyen vizsga?

-Nyugi, nem olyan vészes.-nyugtatgatott-Ez úgy működik, hogy kapunk egy témát, és az alapján kell összeállítanunk valamilyen zenére egy koreot.

-Csak nem tudjuk még mi lesz a téma.-szállt be Camy is- Tavaly például félévkor a boldogság , év végén pedig a szomorúsàg volt a téma.

-És ezt kell valahogy feldolgozni?-kérdeztem, ahogy átfutott az agyamon miről is van szó.

-Igen, és mind a 4 tantárgyból így kell.-mondták, miközben már beléptünk a suli ajtaján. Mint mindig a nagy tömeg fogadott. A sok diák fel-le szaladgált a lépcsőn, és oda-vissza sétálgattak a folyóson. Mindenki a saját útján.

Ma szerda volt, így a napunk szokásosan dupla franciával kezdődött. Hurrá. Nem igazán szerettem ezt a tantárgyat, de valamit még felkellet vennem második nyelvnek. Inkább a német volt az, amit kedveltem, főleg azért mert jól is ment.

Beültem Mark mellé, majd pár perc múlva a tanár is bejött. Már vagy 20 perc elment az órából, én pedig végig unalmasan meredtem a folyamatosan magyarázó tanárhoz. Mikor Mark egy lapot csúsztatott elém. Oldalra néztem, mire fájdalmas képet vágva pillantott a lapra, mutatva hogy nézem meg.

Meddig beszél még?

Szórakozottan olvastam el, majd megragadtam egy tollat, és visszaírtam.

Passz, és ez még csak az első óra...

Csúsztattam vissza, mire Mark elolvasta, és hatalmasat sóhajtott. Egyet értettem vele.

Mikor nagy nehezen kicsöngetek morcosan álltam fel a helyemről.

-Lemegyünk az udvarra?-kérdeztem Marktól. Bólintott, így ki is sétáltam a teremből. Útközben elmentünk a kabátunkért, majd azt felvéve léptünk ki a hideg januári levegőbe. Nem érdekelt, hogy hideg van. Most kedvem volt kicsit levegőzni.

Egy fához kezdtem el indulni, ami a suli kerítése mellet helyezkedett el. Mark pedig követett. Lassan odaballagtunk, és megálltunk mellette. Mark kipillantott a kapu felett, én pedig a fának neki támaszkodva figyeltem őt.

-Szökjünk meg.-szólalt meg hirtelen, és rám nézett. Arcán egy kaján mosoly jelent meg, így tudtam hogy csak szórakozik. Felvont szemöldökel meredtem rá.

-Oké.-egyeztem bele rögtön-Mi a terv?

-Beállunk a fa mögé, hogy senki ne lásson ránk, majd megfoglak, és átdoblak a kerítésen. Én pedig utánad mászók.-ismertette a tervét, közölve hogy engem kedvesen átdob.

-Szuper, de miből gondolod hogy én nem tudnék átmászni?-érdeklődtem, mire Mark lazán neki tápaszkodott a kerítésnek.

-Egyszerű.-vont vállat- A lányok nem tudnak kerítést mászni.-tette karba a kezét, és szórakozottan figyelt. Csak húzni akarta az agyam.

-Hmm...és ezt te honnan veszed? Mivan ha én áttudnék menni a túloldalra?-kérdezgettem, nem hagyva magam.

-Onnan hogy a lányok kis törékenyek, nem pedig kerítés mászók.

-Törékenyek?-horkantam fel- Látszik, hogy még nem volt dolgod csak pláza cicákkal.-szúrtam oda.

-Csak nem dühös lettél?!-mosolyodott el pimaszul. De azon az őrjítően pimasz módon, és egyben iszónyúan aranyosan. Jesszusom! Hogy lehet ez a kettő egyben?!

-Nem! -vágtam rá rögtön- Csak nem értek veled egyet. Egy lány is lehet erős. Akárcsak a fiúk.-magyarázkodtam, miközben szúrós tekintettel néztem. De ő csak mosolygott, és folyamatosan bámult. -Most min mosolyogsz?!-akadtam ki végleg.

-Aranyos vagy, amikor kiakadsz.-mondta a szemembe nézve. Én pedig csak döbbenten néztem rá. Most ezt jól hallottam?!

-Öhm...hát köszi.-nyögtem ki zavartan, és újra belém ütött a felismerés. De nem döbbenet jelent meg az arcomon, hanem annál sokkal rosszabb. Elpirultam. Még zavartabban fordulgattam jobbra-balra, hogy ne lássa mennyire elpirultam. Mintha lett volna értelme...

Hirtelen megszólalt a megmentőm. A csengő. Soha életemben nem gondoltam volna, de gyors léptekkel indultam meg franciára. Minél hamarabb akkartam elmenekülni Marktól, és a kialakult kínos pillanattól.

Beérve a terembe leültem a helyemre, és vártam a tanárt. Pár pillanat múlva meg is érkezett Markkal együtt. Lehuppant újra mellém. A tanár pedig ismét belekezdett a monológjába , de most annyira se kötött le, mint máskor. Idegesen doboltam mutató ujjammal a padon, és gondolataimba merültem.

Miért mondta ezt? És hogy jött ez ide? Komolyan gondolta? Vagy csak azt akkarta, hogy ne legyek rà 'dühös'? Ez most tényleg egy bók volt, vagy csak én vagyok hülye? Tényleg aranyos lennék kiakadva? Tanakodtam ezen.
De most komolyan. Mi volt ez? Mark Adams bókolt nekem?! Az lehetetlen! Vagy még sem? Egy baràt mondhat ilyet? Na hát passz. Mert az oké, hogy én aranyosnak találom őt, de hogy én is az lennék a számára? És most tényleg beismertem... De hát olyan kis aranyos!

Összezavarodva bámultam magam elé, majd szemem sarkából rá néztem. Éppen a füzete margóját firkálgatta unalmában. Vajon mit gondolhat most? Ő is ezen rágódik, vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Valószínű a második. Nem szabadna a fantáziámnak így elkalandozni. De érdekel mi jár a fejében. Talán én? Nem hinném. Ahj... megőrülök. Sűrgősen beszélnem kell Camyval!!!

-Hé!-hajolt közelebb hozzám, kizökkentve gondolataimból. Közelsége kissé megijesztett.- Te más vagy, mint a többi lány. Te nem vagy törékeny.-suttogta halkan.

😀---------------------------------------------------------------------------------------------------😀

Hali! Köszönöm a 1,41K  megtekintést!!!!!!!😍😍😍