Szivassuk màr meg!

Lassan nyitottam ki szemeimet. A szobát sötétség borította. Az ablakon màr szinte alig jutott be fény, csak az utcàn lévő làmpa fénye világított be halvànyan. Ezek szerint màr este lehetett... Ugyan mennyi lehet az idő? Körbe pillantottam a telefonomat keresve. Melletem Camy szuszogott halkan. Majd pedig az egyik polcon làttam meg. Kikàszàlódtam a meleg àgyból, és a polchoz sétàltam. Levettem róla a telefonomat, és megnyomtam a bekapcsoló gombjàt. A kijelző 20:12-t mutatót. Jézusom! Àtaludtuk az egész napot... Mondjuk igaz , hogy előző éjszaka viszont semmit se aludtunk. A kijelzőn még 3 üzenet is szerepelt. Nem fogadott hívások néven. Feloldodtam , majd akkor làttam hogy Ethantól 3, Marktól 6, Davetől pedig 2 nem fogadott hívàsom érkezett. Hupsz. Utoljára Dave keresett, így az ő nevére nyomtam, majd hívàst indítottam. 3-at csörgött, majd fel is vette.

-Vicy?-szólt bele.

-Hello!-àsítottam egy hatalmasat.

-Na végre , hogy felvetted! Egész nap téged, meg Camyt kerestünk!-mondta kissé idegesen.-Hol voltàl?

-Itthon.

-Mark volt nàlatok, és azt mondta nem volt otthon senki!-értetlenkedett. Majd leesett mit mondott. Mark mi a jó szart keresett nàlunk?!

-Minek volt itt Mark?-ràncoltam össze a szemöldökömet.

-Mert nem vettétek fel a telefont, és azt hittük valami bajotok van.-magyaràzta.

-Itthon voltunk. Csak 9-ig filmet néztünk, és bealudtunk. Most kelltünk fel, vagyis én , Camy még alszik.-javítottam ki magamat. -Mi történhetet volna velünk?! Tudunk magunkra vigyàzni!-tettem hozzà. Úgy aggódnak értünk, mint ha 10 évesek lennénk, akiket ellengedtek a boltba fagyit venni.

-Az a lényeg , hogy minden rendben van veletek.-tért ki a kérdésem alól.

-Na és Chris? -kérdeztem.

-Tegnap haza vittük, és szóltunk a szüleinek. Addig míg az anyja le nem kezelte a sebeit , addig ott maradtunk, majd hagytuk pihenni.

-És mit szólt az anyja?

-Hàt amikor haza vittük nagyon meglepődöt , és kétségbe esett, majd megnézte a sebeit. Majd Chris lefeküdt aludni. Úgyhogy nem volt balhé csak reggel , amikor Chris felkellt. Az anyja megkérdezte mi történt, meg ilyenek.-mesélte.

-És kapott valami büntetést?

-Csak lecseszték.-mondta, majd hirtelen Camy hatalmasat àsított. Szívrohamot hozva ràm. Eltartottam a telefont a füllemtől, és Camyhoz fordultam.

-Jó estét!-köszöntem az àlmos baràtnőmnek. Mire csak morgot egyet.

-Kivel beszélsz?-kérdezte a szemét törölgetve.

-Dave-vel.-vàlaszoltam, majd újra füllemhez emeltem a telefonomat. -Na itt vagyok, csak Csipkerózsika felébredt.-mondtam, mire halkan felnevetett.

-Oké. Akkor nem zavarok. Csak annyi még, hogy hívjàtok fel Markot, hogy minden oké veletek.

-Rendben.-mondtam, majd letettem a telefont.-A sràcok vagy 10-szer hívtak míg aludtunk. -fordultam az àgyba fetrengő Camyhoz.

-Minek?-nézett ràm értetlenül.

-Aggódtak.-forgadtam meg a szememet-Mark még àt is jött, csak mindenki aludt, így nem engedte be senki.-meséltem szórakozóttan.

-Balfékek!-nevetett.

-Azok. Sőt Markot még fel kell hívnünk , hogy minden oké velünk.-mondtam gúnyolódva.

-Szivassuk màr meg!-ugrott fel az àgyból izgatottan. Mire elvigyorodtam.

-Jóóóó!-egyeztem bele egyből-Hívjuk fel, hogy Mark baj van , segíts.-szórakoztam.

-Oké, de te hívod , mert jobban színézkedsz. De még mond azt is neki , hogy jöjjön àt.

-És te közben sikíthatnàl a hàttérben, majd valamit földhöz vàgsz, és én pedig leteszem a telefont.-ötleteltünk teljesen bezsongva.

-Jó ötlet. És utàna?-gondolkozott el Camy.

-Hàt a nappaliba csinàljunk egy kis kupit. Meg egyikünk lent vàrhatnà rettegve.-jöttek az ötletek.

-Addig a màsik pedig az emeleten lenne, és mikor te vagy én feljön Markal, akkor aki fent van az megijeszti.-talàlta ki.

-Jó , de akkor szerintem leszek én lent, mert én hívom fel , és akkor én legyek az aki be van szarva, te meg majd megijeszted.

-Oké. Mark befog pisilni!-nevetett fel. Szegény Mark, neki most annyi.

Eszembe jutottak a többiek. Nehogy Dave beszéljen Markal, mert akkor ràjön, hogy semmi bajunk. Így gyorsan ràírtam.

Vic: Szia! Beszéltél Markal?

Dave: Szia! Nem, miért?😕

Vic: Mert Camyval megakkarjuk szívatni😈

Dave: Huhuuu😜

Dave: Szólok Ethannek is...

Vic:Köszi😄😘

Dave: Mire készültök?😏

Vic: Titok, majd elmesélem😉

Dave: Oké😅. Kérek videót!

Vic: Minden féle képpen😀

Vic: Na de mentem, szio!

Dave: ügyesen😄

Ok ez is megvan. Közben Camy lement a nappaliba , gondolom rendetlenséget csinàlni. Mikorra leértem nagyàból kész is volt.

-Szép munka!-dicsértem meg, miutàn körbe néztem a nappaliban.

-Köszi! Szerintem hívhatod Markot.-mondta, mire bólintottam. Elővettem a telefonomat, majd a hangfelvétel applikációra kattintóttam, és elindítottam a felvételt. Ezutàn a névjegyzékbe léptem bele, beírtam a keresőbe, az 'm' betűt, majd ki is dobta Mark telefonszàmàt. Ràmentem, és el is indult a hívàs. Csörgőtt pàrat , majd felvette.

-Szia Vic!-szólt bele.

-Mark!-szólok bele ijedten-Félek!-mondom elhalló hangon. Màr amennyire sikerült.

-Mi történt?-kérdezte rögtön.

-Nem, nem tudom.-dadogtam. Majd jeleztem Camynak , aki egy hatalmasat sikított, majd feldöltöt egy széket.-Camy!-üvöltöttem.

-Mi a...??-hallotam Mark hangjàt.

-Mark. Segíts.-kérleltem.

-Hol vagy?-kérdezte. Hangjàban nagyon érezhető volt az idegesség, az aggódalom, és a félelem. Fhuuu. Mit gondolhat most?! Szegényke xd.

-Itthon.-mondtam halkan.

-Sietek!-mondta, majd letette. Megfordultam, és Camyra néztem. Egymàs szemébe nézve egyszere szakadt ki belőlünk a nevetés.

-Ha...llanod kel...let volna.-nyögtem ki érthetetlenül, miközben folyamatosan nevettem.

-Oké, oké!-egyenesedet fel, abbahagyva a röhögést -Huh...-fújta ki a levegőt-Haladjunk, mert mindjàrt itt lesz!-szaladt fel a lépcsőn, de még mielőtt felment visszafordult- Vegyek fel valami àlarcot?

-Ne!-tiltakoztam- Még a végén azt hiszi, hogy valami betörő vagy, és félelmében leüt!-mondtam komolyan, de a végén felkuncogtam. Így belegondolva vicces lenne, de a következménye màr nem annyira...
Camy csak elhúzta a szàjàt.

-Igaz!-gondolta àt ő is, majd folytatta útját az emeletre. De még utàna szóltam.

-Vedd màr fel majd a telóddal, mikor megijeszted. Dave külön kérése.

-Oké!-mondta izgatottan, majd felment.
Én pedig a lenti fürdőszoba tükréhez sétàltam. A tükörből egy kissé fàradt, és màsnapos làny nézett vissza. Szemem alól a karikàkat még a több óra alvàs se tudta eltüntetni. De ez most az egyszer jól jött. Megnyitottam a csapott, majd a vizes kezemet a szememhez tettem, és mégjóban elkezdtem szétkeni a màr amúgy is elmaszatolt sminkemet, azt a làtszatót keltve hogy sírtam. Hogy miért volt rajtam smink, amikor most kelltem fel?! Ez egyszerű. Nem mostam le. Igen tudom nem a legegészségesebb, de mikor hazaértünk úgy voltam vele hogy majd lefekvés előtt lemosóm, csak ez nem így alakult. Reggel mikorra vége lett a filmnek màr olyan fàradt voltam, hogy egy borsónyi erőm se volt arra, hogy én még kimenjek a fürdőbe , és lemossam magamról a festéket.
Most jött a hajam. Azzal se kellet sok mindent kezdenem, mivel most bújtam ki nem rég az àgyból, a hajam is úgy nézett ki. Hosszú hajam kócosan omlott a vàllamra, egy-két tincs pedig a szemembe. Még egy kicsit összetúrtam, majd késznek is nyílvànítottam.
A tükörbe nézve megàllapítottam, hogy szörnyen festettem ki. A hajam össze-vissza àllt, a szemem kicsit bedagadt (az esti keléstől) , és az arcom fekete volt a szemfestéktől. Tökéletes.

Kezembe vettem a telefonomat elhelyeztem egy eldugott helyre, és elindítottam a videót. Majd nappali egyik sarkàba kuporodva foglaltam helyett, vàrva hogy a megmentőm megérkezzen.

Nem kellet sokat vàrnom, ugyanis pàr perc múlva zihàlva rontott be a hàzba. Szeme kikerekedett, amikor meglàtta a rendetlenséget, ami a helységben uralkodott. Majd szeme ràm tévedt. Először boldogsàgal fogadta hogy megtalàlt, de amint észrevette milyen àllapotban vagyok rögtön eltűnt szeméből az öröm.

-Úrsiten! Itt meg mi történt?-jön oda hozzàm. Míg én csak a földet pàsztàztam.

-Nem tudom...Egy férfi...-makogtam. Mark legugolt hozzàm, majd pedig àllam alà nyúlt, hogy felnézzek rà. Kénytelen voltam belenézni gyönyörű barna szemeibe, amik aggódàst , és félelmet sugàroztak. Ez volt az a pillanat, amikor megsajnàltam szegény sràcot. De màr nem hàtràlhattam ki. Tekintetünk összekapcsolódott.

-Jól vagy?-kérdezte làgyan, miközben még mindig àllam alatt pihent keze. Csak egy aprót bólintottam. Mark pedig hirtelen àtölelt. Kicsit meglepett, de egyből visszaöleltem, és karjaiba kapazkodtam. Persze csak azért, hogy azt súgaljam szàmàra, hogy félek! Egyáltalán nem azért mert majd elolvadtam a kellemes illatàtól, vagy mert jól esett az ölelése.

Csukott szemmel élveztem a pillanatot, amit dràga baràtnőm rontott el. Ugyanis fentről egy hatalmas síkitàst hallottunk. Mark elhúzódott tőlem, és felàllt.

-Felmegyek!-mutatot a lépcső írànyàba. Nekem is fel kell mennem vele. Nem akkarok lemaradni semmiről. Én is felàlltam.

-Én is megyek!-léptem oda hozzà, majd az emelet felé pillantottam.

-Nem, te maradj itt!-parancsolta. Mire még egy lépést léptem Markhoz.

-Kell a segítség.-próbàltam meggyőzni, miközben úgy éreztem magamat, mint aki egy filmben van. Mark elgondolkozott, de làtta hogy úgyse tud velem mit kezdeni, így beleegyezett.

-Jó, de maradj mindig mögöttem!-fogta meg a kezemet. A cselekedete vàratlanul ért. Ahogy kezeink összeértek melegség jàrta àt a testemet. Bizsergett a tenyerem az érintésétől. És egyszerűen majd ki csattantam a boldogsàgtól abban a pillanatban. Pedig csak megfogta a kezemet. De azt is tökéletesen! Hirtelen öröm uralkodott el rajtam, amit visszakellet fognom, mert kiestem volna a szerepemből...