Sebek...

Nagy nehezen végül sikerült szétszedni a két verekedő sràcot. Mark és Dave a jobb oldalon Christ fogtàk le, míg a bal oldalon két sràc tartotta vissza a még mindig dühös tekintetű Dylent. Nem értettem ezt az egészet. Miért verekedtek össze? Chris miért ilyen ellenszenves vele, attól függetlenül hogy szórakozott vele? És ki a szar az a Brithany?

A kérdések hurrikànként tomboltak fejemben, de erre sem időm, se vàlaszom nem volt. Ugyanis az események tovàbb jàtszódtak.
Dylant még mindig a két sràc fogta le , és közben folyamatosan kiabàlt.

-Mi van Turner? Csak nem megijedtél? - kötöszködöt tovàbbra is Chrissel. Aki idegesen nézett rà, de nem szólalt meg.

Végül Alex, Justin és Grayson jött rendet tenni. Természetesen az utolsó pillanatban. Hol voltak eddig?!

-Mi folyik itt?-kérdezte kimért hangon Justin.

-Ez a gyerek-mutatott Mark Dylenre- bejött ide , és elbaszta a bulit. Ràadàsul neki ment Chrisnek. -magyaràzta a történteket Justinak, aki figyelmesen hallgatta , majd az ideg beteg àllapotú Dylenre pillantott.

-Húzz el innen!-nyitotta ki az ajtót, így a két sràc ràngatni kezdte a kijàrat felé, de Dylen még nem akkart tàvozni. De a két karjànàl lévő sràcok erősebbek voltak.

-Még nem végeztünk Chris! Még találkozunk!-fenyegette , míg végre ki nem tették.

Amint kiraktàk Dylant a nyaralóból,  a  tömeg szétoszlot. Amint végett ért a balhé, és a làtnivaló, arrébb is àlltak , és kezdetét vehette a buli. Újra. Mind leszarta , hogy Chris megsérült a balhé közben. A telefonjukkal levideóztàk az egészet, egy darabig ez lesz a téma , hogy ez milyen vicces, plusz feltöltik minden közösségi oldalra. És ennyi. Amúgy kit érdekel... Nevetséges.

Gyorsan odaszaladtam Chrishez , aki még mindig idegesen beszélgetett a fiúkkal . Ijedten pillantottam meg az orràn lévő sérülést. Közelről még csúnyàbb volt. Az  orra feldagadt, és az arcàn folyt le a belőle àradó, vagy inkàbb ömlő vörös vér.

Sietve segítettük fel az emeletre,  a fürdőszobàba. Közben Camy elszaladt , hogy valamelyik hàzigazdàtól elsősegély felszerelést kérjen.  Amíg pedig Camy nem érkezett meg én vettem kezelésbe a dolgokat.

-Gyere ide, hadd nézzem meg!- hívtam oda hozzàm Christ , amint a fürdőbe értünk. Felkapcsoltam a villanyt , majd jobban megvizsgàltam a fiú orràt. Még mindig elégé vérzett , így kutakodni kezdtem. Míg nem talàltam egy törölközőt. Nem nagyon érdekelt , hogy nem az enyém ,és hogy hasznàlhatatlanà teszem. Fogtam, bevízeztem, és Chris arcàt kezdtem el törölgetni , hogy lemossam róla a vért.

Pàr perc múlva Camy csörtetett be az ajtón.
-Ahj!-fújtatott- Nem igaz , hogy ebben a kibaszott hàzban nincsen elsősegély felszerelés?! És ha valami történik ezekkel? El se tudjàk làtni magukat. -hadarta inkább magànak idegesen. -Még fertötleníteni se tudjuk.

-Kiràly!-mondta szarkasztikusan Ethan. -Akkor most mit csinàlunk?-kérdezte aggódva, Chris orràra pillantva.

-Haza visszük.-felelte Mark. Mire Chris szeme elkerekedett.

-Magadnàl vagy? A szüleim leszedik a fejem!-akadt ki teljesen.

-Regalàbb az orrodal màr nem lesz gond.-viccelődöt David, de csak szúrós pillantásokat kapott. Most senki se talàlta viccesnek. Pedig szegény Dave csak a feszkót próbàlta oldani.

-Nincs màs vàlasztàs.-nézett rà tehetetlenül Mark.

-Igaza van.-értettem egyet vele-Muszàly haza menned! Nem tudjuk bekötni, és ellàtni az orrodat. Otthon pedig anyud megcsinàlja , és tudod jegelni.

-Vagy a kórház.-jutott Camy eszébe egy màsik opció. Chris körbe nézett hàtha valakinek van jobb ötlete , de nem volt.

-Legyen.-sóhajtott fel.

Chris orràt , amennyire tudtam rendbe tettem. Ami kb annyit jelentett , hogy lemostam róla a vért. Még egy utolsót töröltem rajta, majd lerakva a véres, tönkrement törölközőt, felnéztem rà.

-Hol fàj még?

-Csak az orrom, a többi oké.-vont vàllat hanyagul. De én àtlàttam rajta.

-Vedd le a pólód!-parancsoltam rà.

-Mi van? -lepödött meg- Vicy, tudom, hogy nem tudsz ellenállni nekem, és ràm vagy izgulva. De te olyan vagy nekem, mint a húgom. Szóval sajnàlom! Remélem nincs harag!-mondta full komolyan, mire elképedve néztem rà, majd kiszakadt belölem a nevetés. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni . Amikor màr majdnem sikerült befejezni , akkor rànéztem Chrisre, és újra kitört belőlem. Màr a végén a földön fetrengtem,
Chris pedig értetlenül nézett ràm.

-Jahj!-nyertem vissza a normàlis légzésemet- Először is: ne legyél ennyire beképzelt. Màsodszor pedig: nem arra gondoltam! Azért mondtam hogy vedd le a pólódat, mert nem hiszem el , hogy nincs màs sérülésed. -magyaràztam neki.

-Óóó!-esett le neki.-Ez ciki.-nevette el magàt kínosan, miközben a tarkójàt fogta. -Amúgy tényleg oké minden!-hazudot tovàbb.

-Chris, ne hazudj màr! A lépcsőn alig bírtàl feljönni!-mondtam dühösen. Majd megfogtam a pólója aljàt, és felhúztam. Tàtva maradt a szàm. És nem azért, mert Chrisnek olyan jó felsőteste volt. Sajnos nem. Ugyanis a hasàn, melkasàn, és oldalàn kék, lila, zöld foltok díszelegtek. Mérgesen pillantottam fel rà, amiért ezt semmiségnek vette.

-Kicsit vészes.-közölte halkan.

-Kicsit??? Chris, a felsőtested színvàltos!-rivaltam rà mérgesen. Majd finoman egy lila foltra tettem meleg kezemet. Chris az érintésemtől kissé felszisszent. Ami azt bizonyította , hogy nem kicsit ütődöt meg. -Nem tudom ki ez a sràc, és mi bajotok van egymàssal,de jól megütőtt.-mondtam, mire Chris halvànyan elmosolyodott.

-Köszönöm húgi!-mondta. Majd kitàrta karjait. Ahogy odabújtam hozzà, kissé felszisszent, így ijedten elhúzodtam tőle.

-Bocsi!-néztem rà félénken, de csak legyintett.

A pillanatot végül Ethan zavarta meg.
-Készen vagytok?-lépet be az ajtón. Mire csak bólintotam. Majd az ajtóhoz mentem.

-Megyek szólok a többieknek , hogy indulhatunk.-mentem ki a fürdőszobàból, majd keresésükre indultam. A lépcsőn lefelé összefutottam Camyval és Davevel, így szóltam nekik , hogy menjenek oda Chrisékhez. Majd tovább mentem Markot keresve. Éppen egy sràcal beszélgetett , mikor odaléptem hozzà.

-Hello!-pillantottam a sràcra-Egy kicsit elrabolnàm. -mondtam neki, majd megse vàrva a vàlaszàt , arrébb húztam Markot.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva, és kivàncsian vizslatott barna szemeivel.

-Az van, hogy Chris a szívàrvàny minden színében jàtszik , annyi folt van rajta, és alig bír jàrni. Gyalog nem tudjuk haza vinni. Több mint fél óra az út. Valahogy haza kéne szàllítani.-magyaràztam Marknak a próblémàmat. -Mit csinàljunk?

-Chris tesója bulizni van, szóval ő màr 1000% hogy részeg. A szülei alszanak, így őket inkàbb ne hívjuk fel. -gondolkozott hangosan.

-Akkor? Hívjunk taxit?-néztem rà tehetetlenül. Mark pedig nagyban gondolkozott.

-Megvan!-kiàltott fel- Az egyik haveromat megkérem , hogy vigyen haza.

-Részeg?

-Nem. Messziről jöttek, és ő a sofőr.-mondta , mire elmosolyodtam.

-Oké. Szólok a többieknek!-indultam el újra az emeletre.

Pàr perc múlva pedig az egész csapatal  ballagtam lefelé a lépcsőn. Dave és Ethan két oldalról àtkarolva „cippelték" a sérült Christ. Akinek minden mozdulat fàjt , az arckifejezéséből megítélve.

Màr a kijàratnàl jàrtunk, mikor hirtelen egy kéz visszaràntott.

Adam zöld szemeivel talàltam szembe magamat.
-Hogy van Chris?-érdeklődöt , és úgy làtszott tényleg érdekli.

-Hàt az orra feldagadt, tele van kisebb nagyobb sérülésekkel , és lila foltokkal.-soroltam.

-Értem. Jól megverte az a gyerek. Te tudod ki volt az?-kérdezte kivàncsian.

-Fogalmam sincs.-vontam vàllat.

-Hàt jobbulàst neki!-mondta, mire kicsit furàn nézhettem rà. Most ment el mellette. Miért nem mondta el neki?!

-Àtadom. De most lépek.-mutattam az ajtó írànyàba.

-Ilyen koràn?-kérdezte meglepetten.

-Hàt tudod màr fellőték a pizsamàt.-vettem ki a zsebemből a telefonomat, és néztem meg az időt.

-Igazad van, màr ideje menned. Nehogy kevesebbet aludj a kelleténél, és fàradt legyél reggel.- bólogatott hevesen. Én meg  csak felkuncogtam.

-Az borzasztó lenne. -nevettem el magamat. -De tényleg megyek, mert haza kísérjük Christ.

-Aha. Akkor szia!-hajolt oda, hogy megöleljen , amit persze viszonoztam. Majd megfordultam, és kiléptem a hideg januàri levegőre.

Kint màr a sràcok a kocsiban ültek, Camy kivételével.

-Hello!-intettem a sofőrnek, majd ennyivel be is fejeztem a felé mutatott érdeklődésemet, és a többiek felé fordultam.

-Na, megyünk?

-Hàt épp azt beszéltük, hogy mi nem mennénk velük.-mondta Camy , mire furàn néztem rà.

-Miért nem?-kapkodtam a fejem köztük.

-Eleve csak úgy férnénk be a kocsiba , hogy ha mind a ketten egyikünk ölébe ülnétek.-magyaràzta Márk, majd folytatta-Meg amúgy is fölöslegesen jönnétek el velünk. Mi hazavisszük Christ.

-Biztos?-kérdeztem bizonytalanul, mert szeretem volna velük menni segíteni, sőt aggódtam Chrisért.

-Vic, tényleg nem kell! Megoldjuk. Menjetek haza!-utasított Chris. Mert màr ez alap volt, hogy haza megyünk. Màr egyikünknek se volt bulizos hangulata. Ràadàsul ha màr a fiúk nem maradnak , mi se.

-Jólvan , menjetek! És ne csinàljatok baromsàgot!-nézett Camy fenyegetően a 4 fiúra, mintha az anyjuk lenne.

-Oké anyu!-intett Ethan, mire csak egy csúnya pillantàst kapott a baràtnőmtől.

-Sziasztok! Vigyàzzatok haza felé! Ha bàrmi van hívjatok!-mondta köszönéskép Mark. Na a màsik szülő.

-Oké Apu!-nevettem. Majd Mark becsapta a kocsi hàtsó ajtajàt. A sofőr sràc beindította a fekete autót, majd a làmpàt felkapcsolva, elhajtottak.

😟----------------------------------------------------------------------------------------------😟

Hali!
Köszönöm a 900+ megtekintést!😍