Amúgy én nyertem!

Kibontakoztam Mark öleléséből, majd a karjàt megfogva az udvarra vezető ajtóhoz húztam.
-Minek megyünk ki? Kint gyakorlunk?-értetlenkedett.
-Majd meglàtod!-mondtam , majd a garàzs felé vezettem.
Benyitottam, és felkapcsoltam a villanyt.
Marknak tàtva maradt a szàja.
-Na ne!-döbbent le.-Van egy sajàt próbatermed?!-csodàlkozott.
-Igen.-mosolyogtam.
-És ezt még csak most mondod!-akadt ki. Mire felnevettem.
-Nem kérdezted.-vontam vàllat. -Na de kezdhetjük?
-Igen. Mit nézzünk àt?
-Hàt úgy az egészet.-húztam el a szàmat, majd Markhoz léptem. Bólintott, majd megmutatta az első két nyolcast, majd én utàna csinàltam, végül pedig együtt. Ez így ment addig amíg elnem érkeztünk az újhoz. Ami egyàltalàn nem ment.
-Készülj fel a bénàzàsomra!-nevettem. Majd Mark elém lépve lépésről lépésre , lassan megmutatta az egészet. Az addig oké volt , hogy szépen lassan sikerült megcsinàlnom vele együtt, de amint egyedül kellet belegabalyodtam a lépések soràba. Mark újból lassan megmutatta , én pedig minden figyelmemet arra szenteltem , hogy megjegyezem a lépéseket.
Egy bő 10 perc múlva màr nagyàból összeàllt a kép , és nem botladoztam. Szegény Markot màr sajnàltam a végére, mert vagy 50szer tàncoltuk el ugyanazt a lépést zene nélkül. De ő ennek ellenére csöndben eltàncolta mégegyszer. Pedig baromira unhatta.
-Folytathatjuk? -kérdezte , miutàn làtta hogy egész jól megy a lépés. Vàlaszként nagyot bólintottam, így mutatta tovàbb a koreot.
Még pàrszor eltàncoltuk a koreot szàmolàsra , majd Mark odasétàlt a hangszóróhoz , és elindította a megfelelő zenét. Gyorsan odafutott hozzàm , és beàlltunk a kezdő pozícióba. 
Majd pedig elkezdtük a tàncot. Mark karjai közt csak úgy repültem , de most azzal nem nagyon volt időm foglalkozni. Ugyanis a fejem folyamatosan kattogott , és a következő lépésre gondoltam. A végére màr teljesen belejöttem, és egy kicsit el is engedtem magamat. Felnéztem partneremre , aki csak egy szép mosolyt küldött felém, majd tovàbb tàncoltunk. A koreo végére egy pörgetés volt beilesztve , ami egy szép lezàràst adott neki. Igen àm , csak a következő lett a vége. A nagy lendületől a pörgés utàn Mark karjaiba zuhantam. Szinte összesimultunk. Amint talàlkoztam gyönyörű barna szemeivel elvesztem bennük. Imàdtam barna szemeit, amivel mélyen  engem nézett.
Mark megkaparta a torkàt, amitől  észhez tértem, és szinte egyszerre húzódtunk el egymàstől. Gyorsan elfordultam tőle, és éreztem ahogy arcomat beborítja a vörösség.
-Öhm...tartsunk egy kis szünetet.-mondta zavartan. Mire csak egy aprót bólintottam.

Bementünk a hàzba, és természetesen a konyhàba vettem utamat.
-Mit kérsz inni?-kiabàltam Marknak , aki akkor ballagott be a nappaliba, és ahogy hallottam levàgta magàt a kanapéra.
-Vizet.-kiabàlt vissza. Én pedig egy poharat kivéve a szekrényből teletöltöttem vízzel , majd magamnak is öntöttem. A Mark vizével , és egy zacskó chipsel tértem be a nappaliba. Amint meglàtta a kanapén elterpeszkedő fiú ,hogy milyen finom ràgcsa van a kezembe egyből felcsillant a szeme.
-Ki mondta hogy kapsz belőle?-néztem rà kérdőn.
-Ennyi jàr nekem!-àllt fel , és kapta ki a kezemből a chipset.
-Hé! -kiàltottam fel, és próbàltam visszaszerezni a ràgcsàmat, kevés sikerrel. Ugyanis Mark fél fejjel magasabb volt nàlam, és hosszú karjàt feltartva mégúgyse értem el.
Miután feladtam a próbàlkozàst lehuppantam a kanapéra, és durcàsan néztem Markra. Ő is leült, majd mosolyogva ràm nézzet.
-Csak nem megsértődtél?-vigyorgott a képembe. Nem b+!!!
-Nem.-mondtam ,és mikor nem figyelt gyorsan kikaptam a kezéből a finomsàgot. Felàlltam, és gyorsan diadalmasan  arrébb szaladtam, hogy ne vegye el. De amint leesett neki mi is történt, felpattant , és elkezdett futni hozzàm.
-Na meg àlj!-szaladt , mire én is elkezdtem a lépcső irànyàba rohani. Feltrappoltam a lépcsőn, és bebújtam a szobàmba.  Halkan a gardrobomhoz mentem, és azt kinyitva ott elrejtőztem.
-Úgyis elkaplak!-hallodtam Mark hangjàt a folyosoról.
Majd pàr perc múlva kinyitotta a szobàm ajtajàt, és keresgélni kezdett. Lélekzett visszafolytva vàrtam izgatottan , hogy mikor talàl meg ez a hülye.
Màr bejàrta az egész szobàt,de még mindig nem talàlt meg, így a szekrényeket kezdte el kinyitogatni. Na basszus! Amennyire csak tudtam megfogtam a szekrény ajtajàt . Hirtelen megfogta a szekrény fogatyújàt , és próbàlta kinyitni ,de mivel én belülről fogtam nem sikerült neki. Egy darabig ez jàtszottuk míg kinem csúszott a kezeim közül , és kinyitotta.
Amint megtalàlt csikizni kezdett.
-Ne...nehhh!-visitottam.
-Ez jàr annak aki rosszkislàny!-folytatta tovàbb a “kinzàsomat „ . Màr annyira nevettem , hogy a földön fetrengtem.
-Ha...haaagyd...aabbaaaa! -nevettem. Mark végre megkönyörült rajtam ,és befejezte.
-Na gyere!-segített fel a földről-Zabàljuk fel a chipset!-mondta , majd az ajtó felé vette az irànyt. Hirtelen ötletől utàna rohantam, és a hàtàra ugrottam. Belekapaszkodtam a nyakàba , és lemosolyogtam rà.
-Lusta.-jelentette ki, majd lecipelt a nappaliba. Ledobott magàról, én pedig kényelembe helyeztem magam a kanapén.
Markal a csatornàk között szörföltünk , de semmi értelmesett nem talàltunk. Így valami filmnél àllitotta meg Mark a tv-t , és azt kezdtük el nézni.
A film közben megedtük a ràgcsàt , amiért a harc ment, és én Mark vàllàra hajtottam a fejemet. Így néztük csöndben a tv-t.

                                                      ☮☮☮

1 óra múlva végett ért a film, így fejemet felemeltem Mark kényelmes vàllàról (igen , végig ilyen pozícióban voltunk) , és normàlisan felültem. Majd a melletem lévő fiúra pillantottam.
-Nem vagy éhes?-érdeklődtem, mert én szívesen fogyasztottam volna valamit.
-Most hogy mondod, tudnék enni!-jelentette ki, mire elnevettem magamat.
-Pizza?-jutott eszembe az első ötlet, amit a pocakom kívànt.
-Oké.-vette ki a zsebéből a telefont- Milyet rendeljünk? Melyik a kedvenced?-ment fel a legközelebbi pizzàzó honlapjàra. Kivettem a kezéből a telefont, és lettem a kanapéra.
-A-a. Nem rendelünk! Majd én elkészítem. -jelentettem ki , és a konyhàba indultam. Kinyitottam a szekrényt, és a pizza tésztàhoz szükséges alapanyagok utàn kezdtem keresgélni. Mark pedig utànam jött a konyhàba.
-Akkor sütésre fel!- mondta boldogan, majd odasétàlt hozzàm, és nekem próbàlt segíteni.
-Figyu te nézd meg ,hogy milyen feltétett tudunk csinàlni!-bicentettem a hűtő felé. Mark pedig hasznossà tette magàt, és ott kezdett el kuthàszni.
Szerencsésen mindent megtalàltam a tésztàhoz, sőt ha van elég cucc , amit a pizzàra tudunk tenni, akkor dupla adagot készítek. Mert az tuti , hogy Mark, és én elpusztítunk egy adagnyit, és ha anya hazajön ő is tudjon mit enni. Ràadàsul nagy kedvence a pizza.
-Talàltam sonkàt, és még pàr felvàgotatt, meg egy konzerv kukoricát is. Màr csak pizza szósz kéne.-csukta be a hűtőt. Mire én egy màsik szekrénybe kezdtem kutakodni, ahol szerencsésen megtalàltam a szószt.

Markal úgy egyeztünk meg ,hogy  az egyik adagot én, a màsikat pedig ő csinàlja, mert minden féle képen segíteni  akkart. Nyugodtan bíztam rà a  pizzàt , úgyanis tudtam hogy jól mozog a konyhàban. Így egymàsnak àtadogatva raktuk bele a tàlkàkba a hozzàvalókat. Màr minden megvolt , csak a tésztàt kellet összegyúrni.
Nyakig lisztesen próbàltam összeàllitani a tésztàt, mikor Mark megszólított.
-Vicy?-mondta , mire felé tekintettem. Abban a pillanatban mikor rànéztem lisztes ujjaivel összekente az orromat.
-Bocsi, de szerintem van valami az  orrodon!-mosolygott angyalian. Na meg àjj Adams! Ezt még visszakapod!
Gyorsan kezem közé fogtam arcàt , ezzel kettő tenyér nyomott hagyva rajta. Gonoszul elmosolyodtam, majd visszafordultam a tésztàmhoz, de fél szememet rajta tartottam . Fogta elsétàlt, és megnyitotta a csapot , gondoltam kezett moss, de tévedtem. Amint a vizet elzàrta, két kezemet megfogta , és jól összelisztezte. Na és itt vége lett a kegyelemnek. Megfordultam,és egy nagy adag lisztet a polójàra nyomtam. És hàt Mark sem hagyta magàt, így érett 16 éves korunkra liszt pàrbajoztunk.
Mikor végleg befejeztük a csatàt, egymàsra néztünk. Mindkettőnkből egyszerre tört ki a nevetés. Ugyanis jól végig néztem Markon . Csupa liszt volt ,nekem köszönhetően, még barna hajàban is fehérlet a liszt. De én is így nézhetem ki...

-Tiszta liszt vagy!-nevetett még mindig Mark.
-Te is!-röhögtem. Majd oda léptem elé, és a hajàba túrtam.-Még a hajad is lisztes!-nevettem el magamat újra.

Végül a liszt csata utàn takaríthattunk , mert a földet is megszortuk vele egy kicsit. 
Idővel a pizza is elkészült , ami nagyon finom lett, és mire anya hazaért meg is ettünk egy adagot. Anya végre megismerhette Markot , aki nagyon szimpi volt szàmàra.

Miutàn anya hazaért Mark maradt még egy kicsit, majd kikísértem a hàzból.
-Köszi a segítséget!-köszöntem meg a korepetàlàst tàncból.
-Nincs mit. Bàrmikor szívesen segítek!-mosolyodott el, majd hosszasan megölelt.- Amúgy én nyertem!-suttogta a fülembe , a kis csatànkra értve.
-Csak szeretnéd!-mondtam mosolyogva, majd kibontakozva az ölelésből elindult haza.
Én pedig sötét alakjàt figyelve mosolyogtam...

💃---------------------------------------------------------------------------------------------💃

Hali!
Bocsi a késés miatt, de nagyon elvoltam havazva mostanàban. 😥De most itt van ez a viszonylag hosszabb rész.
Utólag is boldog Mikulàst!🎅❤
Puszi!😘