Egyszerűen nem megy

A mai nap úgy kezdődött ,hogy reggel az ofő Miss Payne lépett be a terembe.
-Jó reggelt gyerekek! -köszönt mosolyogva az ofő.
-Jó reggelt!-hangzott el kórusban.
-Csak azért jöttem , hogy elmondjam , hogy a mai dupla mazsorett, vagy sztepptànc óra megcserélödik a csütörtöki dupla tàrsas tàncal.-mondta.- Mert a tanàrnő nem tudta volna megtartani csütörtökön az óràt, és így megcseréltük -magyaràzta .Kijelentésére volt , aki hangosan éjenezni kezdett, de volt aki puffogot. Hàt öszintén engem ez az egész csere nem nagyon zavart. Most tök mindegynek gondoltam , hogy melyik lesz. Az a lényeg hogy valami tànc legyen. Nekem csak az szàmit.

Az óràk hamar teltek ,így màr szinte rögtön az utolsó két óràhoz értünk. A tàrsas tànchoz.
Miss Present pontosan érkezett meg a terembe , miközben mi még nyújtottunk.
-Sziasztok gyerekek! Nyújtsatok be rendesen , és 5 perc múlva kezdünk!-utasitott minket.
Miutàn benyújtottunk felàlltunk, és vàrtuk , hogy a tanàrnő elkezdje az óràt.
-Rendben.-lépett elénk Miss Present- Ma új tàncot tanulunk , amiben pàr új, ismeretlen lépéseket fogunk beilleszteni. Előre szólok , hogy mindenki nagyon figyeljen , mert nem lesz egyszerű!-mondta szigorúan, majd intett , hogy àlljunk pàrba. Odaballagtam Markhoz, majd a terem közepén megàlltunk.
A tanàrnő rögtön el is kezdte a tanitàst. Megmutatta a lépéseket, néha pedig elhívta melőlem Markot , mert csak egy pàr segitségével tudta nekünk bemutatni. Még csak az elején tartottunk , de én màr most belegabalyodtam. Nehezebbnél nehezebb lépések következtek, és még meg se mutatta azt a „különleges" új lépést.
Mark làtta rajtam , hogy bénàzok , így időnként jót mosolyogot rajtam, mikor pedig rànéztem próbàlta leplezni , de észrevettem a szàja szélén azt a bujkàló mosolyt. Nem tudott àtverni. Olyankor néha oldalba löktem poénosan , hogy ne nevessen ki .

A dupla óra végén élégé megterhelően jöttem ki a teremből. Nagyon odafigyeltem egész óràn, de a lépések összekavarodtak a fejemben, és a làbamban is. Nem beszélve arról az új lépésről , amit még elkezdeni se tudok...

Gyorsan àtöltöztem a rendes ruhàmba , majd a sràcokkal együtt kiléptünk a suliból. Az egyik padnàl àllva megpillantottam Adamet, ahogy a baràtaival beszélgett. Intettem felé egyett , majd tovàbb mentem. Amint észrevett otthagyott mindenkit , és mosolyogva jött oda hozzàm.
-Sziasztok!-köszönt Chriséknek, akik a hàtam mögött àlltak, majd ràm szegezte tekintetét.-Megismételhetnénk valamikor a tegnapi napot!-mondta boldogan.
-Oké benne vagyok!-mosolyogtam. Majd megszólalt a csengő.
-Bocsi, de mennem kell óràra, majd beszélünk! -kacsintot, majd befutott a suliba.
Mikor megfordultam, Camy vigyorgó tekintetébe ütköztem.
-Meg se szólalj!-mutattam fel mutató ujjamat.

-Hovà megyünk?-kérdezte Ethan.
-Beülhetnénk valahovà kajàlni , mondjuk Alexhoz?-vetette fel ötletnek Dave. Mire mindenki bólintott egyett.

Nem tartottam a legjobb ötletnek , hogy pont abba az étterembe menjünk enni , ahol Alex dolgozik. Nem tudom emlékszetek e még rà, de ő volt az aki megadta nekem a szàmàt, és lekellet koptatnom. Jó fej sràc meg minden , de nem az én stílusom...

-Pont a hamburgerezőbe!-nevettem.
-Miért?-értetlenkedett Ethan.
-Alex
-Basszus, tényleg!-nevetett Chris is- Múltkor felakkart szedni.
-Tökre cuki volt , de Rómeó sokkal jobb nàla.-jelentette ki baràtnőm, mire csak megforgattam a szemem.
-Miért hiszed , hogy "Rómeó" -mondta Mark gúnyosan Adam „becenevét"- jobb , mint Alex?
-Mert Adam sokkal udvariasabb, helyesebb, kedvesebb , romantikusabb...-sorolta fel Camy àbràndozva.
-Udvariass mi?! Azért lökte fel Vicyt a suliban.-nevetett gúnyosan Mark. Hàt ennek meg mi baja van?!
-De az véletlen volt.-védte Camy.
-Szerintem egyik se jó Vicyhez!-jelentette ki mire köpni nyelni nem tudtam. Jól hallottam?!
-Ohhh igen?-mosolyodott el Camy gonoszan- Akkor mond màr meg ki illene Vicyhez?!
-Nem tudom , de ők ketten biztos , hogy nem.
-Na jó elég lesz ! Majd én eldöntöm ki illik hozzàm, és ki nem! -zàrtam le a témàt.

Szerencsére nem Alex szólgàlt ki minket , így csak odajött és köszönt . Teljesen úgy tett , mintha nem is akkart volna elhivni randira , aminek én nagyon örültem. Semmi kedvem nem volt megint elmondani a véleményemet. Meg nem akkartam kínosan érezni magamat.

A hamburgerező utàn a többiek Chrisékhez mentek, de én nem tartottam velük. Haza akartam menni , hogy gyakoroljam a lépéseket , amiket ma tanultunk.

Amint hazaértem első dolgom volt , hogy àtöltöztem, és màr mentem is ki a garàzsba. A csodàlatos próbatermembe. Gyorsan benyújtottam, majd a telefonomat ràcsatlakoztattam a hangszoromra, és elinditottam a megfelelő zenét.

⛰⛰⛰

Màr vagy egy óràja próbàlok, de nem sikerül. A koreo nagyàból màr megy , de az az új lépés az katasztrófa. Egyszerűen nem tudom megcsinálni. Képtelenség. Marknak bezzeg ment.
Majd hirtelen eszembe jutott egy megoldàs.

Mark

Felkell hívnom , hogy segítsen. Gyorsan nyúltam a telefonomért, és màr tàrcsàztam is.
-Halló?-szólt bele Mark.
-Mark segíts!-kezdtem a lényeggel.
-Mi a baj?
-Nem megy a koreo.-mondtam mire felnevetett.-Mi olyan vicces?-kérdeztem bosszúsan.
-Csak nem kifogott rajtad?
-Nem , csak kéne egy kis segítség.
-Aha hogyne. Akkor menjek àt?
-Ühüm.
-Ha szépen kéred! Mond azt hogy : Mark! Kérlek gyere àt , mert szükségem van a segítségedre ! Egyedül nem megy, és egy igazi profira van szükségem!-mondta , mire elmosolyodtam. Van ego.
-Gyere àt! Blablabla...
-Ez nem az egész.-szorakozott tovàbb.
-Nem , de ha nem fejezed be szólok màsnak!-fenyegetem.
-Mégis kinek?
-Adamnek.-mondtam mire elhallgatott, majd folytatta.
-10 perc , és ott vagyok.-tette le a telefont.

Most , hogy így belegondoltam Adamnek is szólhattam volna. De mégis csak Mark a legjobb baràtom, és egyben a tàncpartnerem...

Addig amíg Márk nem jött bementem a hàzba kicsit pihenni, meg inni egy kis vizet. Miutàn megjàrtam a konyhàt levàgtam magam a nappaliba , és bekapcsoltam a tv-t. Pàr perc múlva újra kimentem a konyhàba , hogy egy újabb pohàr vizet töltsek magamnak , mert nagyon szomjas voltam. Megfogtam a palackot , és letekertem róla a kupakot, és önteni kezdtem a pohàrba. Hirtelen valaki hozzàért a vàllamhoz, és ijedtemben a konyha pultra öntöttem az összes vizet. Miutàn megcsodàltam a hatalmas víztocsàt a pulton , megfordultam. Markal talàltam szembe magam.
-Hülye! Megijesztettél! -hàborodtam fel. Azt vàrtam , mikor röhögi el magát jóízűen, de nem tette. Komolyan nézett ràm. Majd karbatett kézzel vizslatott.
-Talàn nem kéne nyitva hagynod az ajtót!
-Elfelejtettem bezàrni.-adtam vàlaszt , majd a tocsa felé fordultam. Egy rongyért nyúltam amivel feltakarithatom, de Mark gyorsabb volt , és elvette. Nyúltam érte, de ő elràntotta , és a hàta mögé rejtette. Én pedig csak értetlenül néztem rà.
-Elfelejtetted?!-nézett ràm mérgesen.
-Igen , most mi van akkor?! Előfordulhat, nem?!-kezdtem ideges lenni. Most komolyan ezen van fenakadva.?! Ezért mérges?!
-Vicy, ha én betudtam simàn észrevétlenül jönni , akkor az egy betörönek is ment volna!- mondta hangosan. Szavain elgondolkoztam , tényleg bàrki bejöhetett volna. Igaza volt.
-Jó rendben. Hülye voltam.
-Legközelebb zàrd be az ajtót! Oké?-vàltott àt làgy hangnemre.
-Oké.-mosolyodtam el , majd karjai közé bújtam.
-Bajod eshetett volna!-suttogta.

☁-----------------------------------------------------------------------------------------------☁

Sziasztok! Itt a következő rész, kicsit megkésve...

Lecseréltem a könyv borítójàt ,de nem vagyok benne biztos , hogy ez megfelelő lenne-e a könyvhöz. Benne lennétek egy könyvboritó szavazàsban? Eldönthetitek , hogy nektek melyik tetszik a legjobban. Ha benne vagytok jelezétek commentben, vagy a könyv instagramm oldalàn ( név: a_rosszcsaj_elete) privàtban!

Puszi Nati!☁☁☁