A búcsúnk

Ajkainkat màr csak pàr miliméter vàlasztotta el...

Hirtelen melkasàra tettem kezemet , és eltoltam magamtól.

Noah kinyitotta zöld szemeit , amiben csalodotsàg tükrözödött.

-Én..-szólalt meg halkan, de beléfolytottam a szót.

-Ne! Ne mondj semmit! Csak hallgas meg! -kérleltem-Figyelj Noah , szép volt ami köztünk volt , de màr szakítottunk. Vége lett mert elköltöztem, elmentem. Így màr mi nem lehetünk együtt!

-De tàvkapcsolatott tartanànk.-ellenkezett , mélyen a szemembe nézve.

-Nem lenne értelme . Alig  jövők haza.-néztem a szemébe nyugodtan.

-De megpróbàlhatnànk!-akkaratoskodott, akàr egy kisgyerek , aki minden àron a jàtékboltban akkarna maradni. De csak megcsovàltam a fejemet.

-Nem , nem érted. Noah én szeretlek , de màr csak baràtként. Nem vagyok màr beléd szerelmes.-mondtam a szemébe làgyan. És akkor làttam Noaht elöször ilyennek. Làtszott szemeiben a csalodotsàg, a fàjdalom, és a szomorúsàg , làtszott hogy megtörik benne a mécses. Ő tényleg szerett.

-Értem.-motyogta az orra alatt lehajtott fejjel. Kezemmel àla alà nyúltam, és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. Kezeimet nyakàra simitottam.

Közel àlltunk egymàshoz.

-Noah én màr nem teljesen ugyanazt a làny vagyok , aki voltam. Akit szeretsz. Az a Vicy hàttérbe szorult. Màr nem vagyok az a rosszcsaj , aki itthagyott titeket. Én màr megvàltoztam a sulim miatt. Új életett kezdtem , ami ezt dobta. Persze még mindig megvédem magamat ha valaki beszól, és néha flegmàzok. De màr nem vagyok az a 2-es tanuló , és az a làny akinek mindig a következő balhéjàn jàr a feje. Megvàltozott minden , köztük én is.
De ti maradjatok a régik. A bajkeverő 6-os. Tartsd meg ezt a rosszfiús imidzset , és csajozzàl. Egy nagyon helyes, jófej , vicces sràc vagy , akire csak úgy ragadnak a csajok. Biztos vagyok benne hogy talàlni fogsz magadnak egy lànyt , akivel jól passzoltok, és sokkal jobb mint én.

-Nàlad nem lesz jobb , de megpróbàlom.-mosolyodott el halvànyan mire elnevettem magamat.

-Ez a beszéd! De ha talàlsz magadnak valakit, én legyek az első akinek bemutatod, mégha nem is vagyok itthon!-fenyegetem meg szigorúan. De mindkettőnkből egyszerre bukott ki a nevetés.

-Oké.-mondta majd szorosan megöleltem.

                                                 ✍✍✍

Visszasétàltunk a többiekhez. Mikor visszaértünk mindannyian minket bàmultak ,és a hangulat is feszült volt.

Remélem nem hallotàk az egészet...

-Sràcok amint tudok hazajövök , és csapunk egy bulit. De addig is vigyàzzatok magatokra! -mondtam majd még egyszer utoljàra körbe öleltem mindenkit.

Az utolsó ismét Noah volt.

-Sajnàlom!-suttogtam a fülébe ölelés közben.

-Nincs harag . Remélem te is talàlsz magadnak egy helyes sràcot! De ha megbànt szólj, és péppé verem!-mondta fúl komolyan, mire csak elmosolyodtam.

-Szia!-köszöntem el , és félig kibontakoztam öleléséből. Olyat tettem , amit lehet nem kellet volna ,de úgy éreztem megérdemli. Hagy legyen boldog.

Odahajoltam , és szàjàra egy puszit adtam.

Noah teljesen ledöbbent , meg se tudott szólalni.

Taràék halvànyan elmosolyodtak,és elköszöntek tőlem.

Mikor megfordultam ujjabb döbbent tekintettekkel talàlkoztam, ugyanis baràtaim is levoltak fagyva, de amint megfordultam rögtön kiengedtek,és elindultunk a buszhoz.

Ez volt a mi búcsúnk.

Lassan ballagtunk a buszhoz csöndben. Senki se szólalt meg. Ami màr kínos volt.

Végül Camy törte meg a csöndet.
-Az a sràc Noah volt?-kérdezte meg a nyilvànvalót. Mire csak bólintottam.

Felszàlltunk a buszra , és elindultunk a vàrosnézésre.

                                                       ✌✌✌

Miutàn körülnéztünk a vàrosba , a szàllàsra mentünk.
Hàt ez a kis út a vàrosba rohadtul unalmas volt szàmomra , mert régen szinte minden nap làttam ezeket a helyeket. Hisz itt nőttem fel.

A szàllàson Camyval kitalàltuk , hogy körül nézünk a földszinten .

Boklàztunk egy darabig míg talàltunk egy büfé sarkot , ahol egy kis ràgcsa tàrsasàgàban leültünk egy asztalhoz.
-Nagyon jófejek a baràtaid!-szólalt meg Camy. Mire elmosolyodtam.

-Igen.-helyeseltem , majd beleittam üditömbe.

-Hallotuk amit Noahnak mondtàl.-nézett ràm.

-Mindent?-kérdeztem kicsit reménykedve. Nem nagyon tetszett hogy mindenki végig hallgadta a Noahval folytatott beszélgetésemet.

-Igen. De szerintem jól tetted.

-Köszi! Hàt örülök ,hogy ezt lezàrtam végleg. Nem akkarok több félre értést ezzel kapcsolatban.-sóhajtottam.

                                                  ☝☝☝

Miutàn elfogyasztottuk a ràgcsàkat , a fiúk szobàjàba indultunk.

Az ajtó előtt megàlltam , és bekopogtam.
Pàr màsodperc múlva Chris nyitott ajtót.
-Huh csak ti vagytok, màr azt hittem Matt jön. Gyertek be lànyok!-tessékelt be minket az ajtón. Màr előre féltem.

-Hàt itt meg mi történt?-csodàlkozott Camy szétnézve a szobàban. A ruhàktól kezdve minden szanaszét volt dobàlva. Mintha hurrikàn söpört volna végig.

-Hàààt...-vakargadta a tarkojàt Dave, húzva a szàjàt.

-Ne! Inkàbb ne mond el! Nem akkarom tudni!-szóltam rà. Jobb hogy ha nem tudjuk meg mit csinàltak...

-Oké. Na de akkor megyünk bulizni?-kérdezte Mark.

-Azért jöttünk , hogy megkérdezzük. Mi Vicyvel akkarunk.-vàlaszolt Camy.

-Ja ,de ha Matt meglàtja milyen kupi van itt búcsútt inthetünk a bulinak.-néztem körbe ismét.

-Elmegyünk beszélünk Mattal , 10 perc múlva rend legyen!-mondta szigorúan Camy , majd az ajtó felé kezdett húzni.-Egy fiú jöjjön velünk!-szólt vissza mire mint a kutyàk akik enni kapnak odaszaladtak ,hogy ők jönnek.-Mark jön.-döntötte el Camy.

-Igen is anyuci!-morogta az orra alatt Ethan, mire felkuncogtam. Camy odament ,és ràcsapott egy ujsàggal a fejére.
Majd pedig kiléptünk az ajtón.

-Valaki nagyon szigorú.-kuncogtam Camyra nézve.

-Valakinek rendett kell tartania , ha màr ők nem tudnak!-forgadta meg a szemét.

Csöndben lépdeltünk a folyosón , mikor Mark megszólalt.

-És ti tudjàtok melyik Matt szobàja?-kérdezte .

-A 122-es az.-mutatott Camy a következő ajtóra.

-Ez biztos?-kérdeztem bizonytalanul.
Nem lenne szerencsés ha valaki idegenhez kopognànk be , akik éppen pihennek.

-Igen.-kopogott be az ajtón.

Pàr màsodperc múlva a kilincs lenyomodott, és Matt dugta ki az ajtón a fejét.

-Szia Matt!-köszöntünk illedelmesen. Attól függetlenül, hogy ma màr talàlkoztunk.

-Sziasztok sràcok! Valami baj van?-kérdezte agódóan.

-Nem nincs semmi baj , csak kérdezni szeretnénk valamit.-bökte meg Mark Camyt, hogy beszéljen.

-Hàt elszeretnénk menni a stadionba  egy koncertre. Mi hàrman , meg még Chris, David , és Ethan.

Matt nem mondott semmit csak gondolkozott.

-Én ismerem a vàrost , itt laktam, itt nőttem fel. Nem tévednénk el.-mondtam meggyőzésképpen.

-Vigyàzunk egymàsra!-probàlkozott Mark is.

-Kérlek Matt!-néztünk rà kiskutya szemekkel.

Matt bizonytalanul de bólintott.

-Jó-jó rendben. Elmehetek .-mondta végül a szàjàt húzva.

Nem nagyon akkart belemenni , de nem tudott nekünk nemet mondani.😇

Én csak elvigyorodtam. Jeeeeeee! Megyünk koncertre!!!

-De! Vannak szabályok! -emelte fel szigorúan Matt a hangjàt- 1. Koràn hazaértek! 2. Nem isztok alkoholt! 3. Vigyàztok egymàsra! Mert ha valakinek baja esik az én kezemen szàrad. -mondta mire mindhàrman heves bologatàsba kezdtünk.

Matt nagyon jó fej. Tényleg nagy felelősség , hogy elengedd minket egy koncertre. De ezek szerint megbízik bennünk. És hàt egy koncert nem nagy cucc.

De egy buliba biztos nem engedett volna el. Az azért veszélyesebb.

Miutàn visszamentünk a fiúk szobàjàba rend lett.

Majd megbeszéltük , hogy fél 8 kor indulunk , így Camyval a szobànba mentünk készülödni...