Szerelem? Baràtsàg?

-Na csajszi mesélj!-huppant le Camy a kanapéra, a szobàmban.
-Hol kezdjem?-nevetett fel kínosan.
-Onantól hogy felmentünk Ethan szobàjàba, és leraktuk a tàskàinkat.
-Oké. Úgye utàna lementünk , és tàncoltunk.
-Ühüm.-helyeselt.
-Na màr eléggé bevoltam rúgva. Tàncoltam a nagy tömegbe, és te is ott voltàl valahol csak elsodrodhattàl. Mikor észre vettem Markot egy lànnyal beszélgetni. Kiköpött ribanc volt a csaj , ott tekergette a hajàt , és àlandóan nevetgélt. Nem bírtam tovább nézni őket, így elmentem még egy pohàrért a konyhàba. Majd újból visszamentem tàncolni. Ahogy tàncoltam egy kéz fonódott a derekamra . Megfordultam , és szembe talàltam magam Markal. Felkért tàncolni. Vagy 3 szàmot végig tàncoltunk . Mikor abba hagytuk odahajolt hozzám , és a fülembe súgta hogy gyönyörű vagyok. Elhajolt tőlem és olyan történt amit nem gondoltam volna . Megcsókolt. -mondtam kicsit boldogan. Amint észre vettem magam lehervasztottam arcomról a mosolyt, és komolyan néztem a döbbent Camyra.
-Mi van?!-sokkolodott le. -Ààà Mark megcsókolt! -sipitozott , mikor leesett neki a tantusz.
-Nem ,nem csókolt meg.
-De most mondtad.-értetlenkedett.
-Hagyd hogy befejezem!
-Hallgatlak!
-A csók után történtekre nem emlékesztem. Reggel mikor felébredtem Mark melkasàn talàltam magam.  Nem tudom , hogy kerültem oda. És nem tudtam mi van köztünk Markal. Lementem a konyhàba ,mert szétrobbant a fejem. Chris màr ott volt, így vele vàltottam pàr szót . Egy idő után Mark felébredt, és ràm se akkart nézni. Engem pedig furdalt a kivàncsisàg, így megkérdeztem, hogy mi este csókoloztunk.
-És ,és mit mondott?! -jött izgalomba baràtnőm.
-Mark nem mondott semmit,mert Chris közbe szólt. Azt mondta nem csókolóztunk. Elvileg ő làtta az egészet, és csak meglökték Markot, így nagyon közel kerültünk egymáshoz.
-Hűű.
-Ja.
-Na és te mit gondolsz erről?!
-Hogy érted?
-Akkartad volna hogy csókolozatok?-tette fel ezt a megvàlaszolatlan kérdést. Nem tudom. Igen? Vagy nem?
-Nem tudom.
-Figyelj vàlaszolj összintén!
-Oké.
-Szerinted Mark helyes?
-Igen.
-Amikor összevesztettek hiànyzott?
-Igen.
-Fontos szàmodra a véleménye?
-Igen.
-Szeretsz vele lenni?
-Igen.
-Mit éresztél , amikor azzal a lànyal làtad?
-Hàt nem is tudom. Rossz volt làtni , hogy beszélgetett vele. Tudni akkartam hogy miröl van szó. Hogy honnan ismerik egymàst.
-Zavart?
-Igen.
-Amikor a füledbe súgta azt hogy Gyönyörű vagy , mit gondoltàl, éresztél?
-Hàt megborzongtam, és boldogsàggal töltött el. Sokkal szebbnek éreztem magam. Szàmitott a véleménye.
-Mit érzel ha hozzàd simul?
-Összezavarodok vagy boldog leszek. Nem tudom eldönteni . Hol ez ,hol az.
-Van hogy elpirulsz egy szavàra , vagy mondatàra?
-Igen.
-Szomorú lettél mikor kiderült, hogy nem is csókoloztatok?
-Kicsit.
-Jellemezd!-utasitott.
-Kedves, okos , helyes , cuki , jól tàncol , rendes , törödő, jól főzz, szépek a szemei , magas...-soroltam fel ami eszembe jutott. Nem is gondolkoztam azon mit mondok. Muszàly öszintének lennem. Még akkor is ha úgy érzem , mint akit fagatnak. Ez a rengeteg kérdés.
Camy àtgondolta a hallottakat, majd szàjàt hatalmas mosolyra húzta.
-Dràga baràtnőm , én mindent értek most màr.-vigyorgott. Mire csak kérdőn néztem rà.
-Te szerelmes vagy!-jelentette ki.
Lesokkolt. Hogy mi?! Én szerelmes?? Az nem lehet! Vagy még is?! Mondjuk mostanàbban elég fura dolgok történnek velem. Na meg ez a sok vàlaszolatlan kérdés. Ilyen régen nem történt velem soha. Ez lenne a szerelem? Hisz én még sose voltam az...
-És milyen szerelmesnek lenni?-tettem fel félve a kérdést. Camy elnevette magàt.
-Ne szórakozz velem!-nevetett.
Mikor meglàtta hogy én egyàltalàn nem szórakozok , elkomorodott.
-Ez komoly?-kérdezte .
-Igen.
-Noahval jàrtàl, nem?! -ràncolta össze szemöldökét.
-De.-sütöttem le a szemem.
-Nem is voltàl belé szerelmes, igaz?-nyúlt àlam alà, majd felemelte. Kényszerített , hogy rà nézzek.
-Nem.-suttogtam.
-De akkor miért jàrtatok?
-Hàt szeretem Noaht , de inkàbb csak baràtként. És a régi sulimban én úgymond a „menők” közé tartoztam. Noah , és én pedig jól néztünk ki együtt, meg egy hullámhosszon voltunk , így összejöttünk.-utolag szégyelltem ezt egy kicsit. Úgy festhettem, mint egy kurva , akinek van pasija , de fogalma sincs a szerelemről.
-Na figyelj a szerelem az, amikor mindennél jobban szereted a màsikat. Àlandóan rajta jàrnak a gondolataid. Bàrmit megtenél érte, akkàr a lehetetlent is. Ha mosolyogni làtod , boldog leszel. Ha meglàtod gyorsabban ver a szíved ,a gyomrod görcsbe ràndul, és minden vàgyad hogy beszéljetek. Mikor felkelsz, és mikor lefekszel ő az első, és az utolsó gondolatod. A közelsége, az illata, a szavai , az ölelése megnyugtatt. És hirtelen azt veszed észre hogy minden idődet vele akkarod tölteni, hogy màr nem tudsz nélküle élni.-àbràndozott Camy. Tiszta szívéből beszélt. Élvezett volt hallgatni. Làtszik, hogy ő màr àtélte ezt. Volt màr szerelmes.
De én tényleg az lennék? Így érzek Mark írànt?
Nem is tudom.
Újra összezavarodtam.
-Vicy! Te szerelmes vagy!-vigyorgott Camy.
-Nem nem hiszem.-bizonytalanodtam el teljesen. Most akkor mivan?!
-De, hidd el! Csak még kialakulóban van, de majd megvàltozik ez. Egyre erősebb lesz a köteléked hozzà!
-Értem.-zavarodtam össze végleg.

Tehàt nézzük a tényeket. Pàr hete költöztem ide. Ebbe a vàrosba. Talàltam baràtokat. És az új legjobb fiú baràtott, akibe elvileg szerelmes vagyok.
Jó mi?!
Hogy mi lesz ebből?! Fogalmam sincs. Remélem nem fognak az érzelmeim erősödni Mark irânt, ahogy Camy mondta. Igazàból ezt az egész ügyet leszeretném nyelni. Nem akkarok vele foglalkozni. Most mit tegyek?!  Valljam be Marknak, hogy amúgy lehet szerelmes vagyok beléd, bocsi. Nem akkarok bonyodalmat. Màr pedig ebből az lenne. Mark biztos hogy csak baràtként néz ràm, és csak elrontanàm a baràtsàgunk. Meg amúgy is. Még én magam se vagyok benne biztos , hogy így érzek. De nem is akkarom kideríteni. Elàsom jó mélyre ezt a dolgott. Mi Markal baràtok vagyunk, és azok is maradunk. Ennyi . Téma lezàrva...

Màsnap...

Na igen. Ma lesz a talàlkozom Adammel. Hogy izgulok-e? Hàt egyàltalàn nem. Ez nem egy randi lesz. Csak két ismerös talàlkozik, és megpróbàljàk minél jobban megismerni a màsikat.

A suli hamar eltelt, nem történt semmi érdekes.

Szóltam a sràcoknak, hogy ma nem megyek a parkba , mert Adammel talàlkozom. Nem nagyon örültek. Persze Camy talàn még jobban vàrta, mint én. És ha hazaértem tuti hogy az lesz az első hogy felhív, hogy meséljek el mindent. Na de a fiúk. Ők nem nagyon fogadtàk jól. Lehet azért ,mert nem velük töltöm a napomat, vagy csak nem birjàk Adamet?! Nem tudom.

Hogy mi van Markal? Hàt az este sokat gondolkodtam ezen az egészen, és hagyom a francba. Mint mâr mondtam azt se tudom , mit érzek valójàban. Nem akkarom elrontani a baràtsàgunkat...

Amint hazaértem volt egy óràm elkészülni. Bekapcsoltam a tv-t, és lassan ràérősen elkészültem.
Nem terveztem nagyon ki csípni magam, így egy egyszerű ruhàzatott vettem fel. Fekete csizma , fekete farmer , egy vastag , meleg , vajszinű, kötött pulcsival.

Mâr készen àlltam, mikor csengettek. Leszaladtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam.
-Szia!-köszönt mosolyogva.
-Hello!-mondtam.
Adamen  egy kék térdénél szagatott farmer , egy fekete kapucnis pulcsi, és egy farmer kabàt volt . Hàt mit ne mondjak. Nagyon jól nézet ki.
-Indulhatunk?-nézett végig rajtam, majd elmosolyodott.
-Persze.-léptem ki az ajtón. Bezàrtam, és Adam mellé léptem.-Na , és merre?!-érdeklödtem , mert fogalmam sem volt róla merre megyünk, vagy egyàltalàn hovà.
-Arra.-mutatott jobbra, így elindultunk.

Egy jó nagyot sétàltunk , miközben beszélgettünk. Megtudtam egy-két dolgot Adamről , ami örömmel töltött el.

Hirtelen egy vidàmpark előtt àltunk meg.
-Itt is volnànk.-szólalt meg a bal oldalamon.
-Ez a meglepetésem? -kérdeztem döbbenten.
-Igen. Nem tetszik?-kérdezte kicsit félve.
Odafordultam hozzà, majd a nyakàba ugrottam.
-Köszönöm!-örvendeztem.-Szàz éve nem voltam vidàmparkba.-öleltem szorosan. Tényleg így volt. Nagyon régen jàrtam ilyen helyen ,de sajnos ahol régen laktam nem volt vidàmpark. Csak messzebbi vàrosokba.
-Akkor mire vàrunk még?! Gyere!-fogta meg a karomat, és a bejàrathoz kezdett húzni.

Megvettük a jegyeket. Pontosabban Adam kifizette az enyémet is...
Majd beszabadultunk a hatalmas helyiségbe.
Azt se tudtam hovà mennyek elsőnek. Mindent kiakkartam próbàlni.
Elsőnek egy hullàmvasutal kezdünk. Természetesen kivàlasztottam a legnagyobbat. De Adam beült mellém. Jó nagyokat sikitoztam , mert hàt valljuk be elégé paràs volt. De semmi pénzért nem hagytam volna ki.

Kipróbáltunk mindent, és közben rengeteget nevettünk. Watacukrott ettünk , meg ilyenek.
Jól éreztem magamat.
Adam még egy plüss àllatkàt is nyert , amit nekem adott.

Hazafelé még udba ejtettünk egy kajàldàt, ahol akkaratom ellenére is Adam megint meghívott. Nem akkartam , hogy ő fizessen , de nem hagyta.

Míg hazakisért folyamatosan beszélgettünk. Olyanok voltunk, mint akik màr több éve ismerik egymàst. Pedig csak most ismerkedtünk meg...

Észre se vettem, és a hàzunk elé értünk.
-Örültem, hogy eljöttél velem! Nagyon jól éreztem magamat!-mosolygot.
-Én köszönöm, hogy elhivtàl!
-Hàt akkor talàlkozunk holnap suliban!-mondta, majd odahajolt hozzàm, és egy puszit nyomott az arcomra. Meglepett , de nem eleneztem. Ez csak egy baràti búcsú puszi volt. Nincs abban semmi rossz.😉

Hihetetlenül jól éreztem magamat ma vele. Úgy làtszik új baràtra talàltam. 😊

🙈-----------------------------------------------------------------------------------------🙈

Sziasztok! Itt lenne a 29. rész! Remélem tetszik!🙀

Mit gondoltok Vicy érzéseiről?

Lassan jövök a 30. résszel!!!!😱😇😆